Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-04-06 / 14. szám

lelkiismeretünk eltompult, az erkölcsi parancsok szentségében és feltétlenségében nem hiszünk, inkább szeretjük azt, a mi tetszik, mint azt, a mi jó, a hasznost inkább kedveljük, mint az igazat, a földiek és múlók előbbre valók, mint az örökkévalók, a földi kincsek kiszorították leikeinkből a mennyeieket : erkölcsileg megvénhedtünk. Megújító, felfrissítő erőkre van szükségünk. Ezek az újító, elevenítő erők ott vannak a Krisztus evangéliumában. Csak be kell vennünk, csak be kell vinnünk az egyéni és közerkölcsi életbe: a megujulás és újjászületés biztosan meg fog kezdődni. Az evangéliumi keresztyénségnek még további feladata, hogy regenerálja a meglankadt közéletet. Sokan mondják, mindenki láthatja, hogy a politikai, az irodalmi, a társadalmi, sőt az egyházi élet is beteg. Hiányzik az eszményi tartalma s az erkölcsi tisztasága. Nem tudunk igazán hinni, szilárdan remélni, őszintén szeretni. Nos hát ott van Krisztus és az ő evangeliuma, a hit, remény és szeretet örök evangeliuma, melyet nem költői ábránd, nem csalfa képzelet s nem is ingatag bölcselet szült, hanem Isten maga adott ember-gyermekei iránti örök szeretetből, mely soha meg nem csalt, soha meg nem szégyenült, soha meg nem ingott. Mert isteni erők megnyilatkozása, isteni tökéletesség kijelentése és isteni szeretet incarnatiója vagyon abban az evangéliumban. Ezeket az erőket igyekezzünk megnyitni leikeink és a vezérlésünkre bizott lelkek előtt, és akkor az evangeliumi keresztyénség hit- és erkölcsi életünknek s közéletünk meglankadt közszellemének újjáteremtő hatalma lesz a jövőben, ép ugy mint a protestáns keresztyénség a múltban megmentette e szép haza polgárainak a lelkiismereti és politikai szabadságot. Szász Károly püspök felolvasása a Prot. írod. Társaság március 25-iki estélyén. Kivonat. A Magyar Protestáns Irodalmi társaság által f. évi február 18-tól március 25-kéig, hat ciklusra osztva, a társadalmi kérdésekről rendezett felolvasások cyclusát Szász Károly ref. püspök fejezte be »A protestáns egyháznak a társadalmi kérdésekhez való viszonyáról« szóló felolvasásával. Rövid visszapillantást vetve a megelőző felolvasásokra. melyekben Kenessey tanár az ó-testamentom, — Petri Elek tanár az uj-testamentom társadalmi eszméiről és intézményeiről, dr. Csiky Kálmán a Saint-Simon és Fourier társadalmi tanairól, dr. Pulszky Ágost a jelenlegi társadalmi harcokról és mozgalmakról, Lassale és Marx socialismusáról, végre dr. Sztehlo Kornél a polgári házasságról tartottak előadásokat, Szász K. püspök mind ezek eredményeit egybefoglalva e kérdések irányában a protestáns egyház viszonyát és álláspontját kívánta feltüntetni. Alapul tette az állam és az egyház közötti viszonyt, a mint az a keresztyénségben történelmileg fejlődött. Kimutatta, hogy miután az államot és egyházat — a családon alapuló társadalom e két fő-alakját, ugyanazok az egyének alkotják, ott a hol valamely államnak és egyháznak határai összeesnek, rendesen az egyház igyekszik az uralmat magához ragadni, a mint különösen a római katholicismus, századokig tartott harcban végre egészen uralkodóvá lett a keresztyén államok felett és csak a reformációnak sikerült az állam önállóságát s az egyházi és állami jogkörök elkülönítését, nagy küzdelmekkel kivívnia, de csak Amerikában lehetett — a szabad egyház a szabad államban elvét teljesen érvényesíteni, valamint Európa protestáns államaiban ezt többé-kevésbbé megközelíteni. Krisztus parancsa »adj átok meg a császárnak (az államnak) a mi a császáré s Istennek (az egyháznak) a mi az Istené* — ez a protestantizmus jelszava s ezt hazánkban is három százados küzdelmeknek árán lehetett, anynyira is a mennyire ma van, a szabadvallás gyakorlatnak érvényesítése, de a világi dolgokban az állam szabad rendelkezési jogának elismerése által, az uralkodó katholikus vallással szemben biztosítani. Ma ez a harc ismét megujul a felmerült egyházpolitikai kérdések felszínre hozatalával s a katholicismus ismét tagadj a az állam rendelkezési jogát oly kérdésekben, melyek az egyházat is érintik, de az állam érdekeit is — minők a házassági jog, az anyakönyvek, a zsidó receptio, a katholikus autonomia s az átalános vallásszabadság kérdései. Holott ezekben az egyháznak csak saját belkörü intézkedésekhez van joga, az államnak azonban az összes polgárok békéje, egyenlő szabadsága s a közös jogrend érdekében törvényhozási joga van. És mivel minden polgár tagja valamely felekezetnek, de a közös államnak is: mindenkinek kötelessége a maga egyháza és a közös állam iránti kötelességeit egyeztetni s a külön érdekeket a közös állami érdeknek alárendelni. Ezen általános fejtegetések után, a felolvasó püspök rendre vette egyenként az összes társadalmi kérdéseket s azok iránt nyilatkozott, megjelölve saját és a protestáns egyház álláspontját. Először érdekesen fejtegette az átalános socialis kérdéseket, a nagy vagyon és tőke s a munka kérdéseit; a vagyon egyenetlen felosztásából, a nagy gazdagságból és a teljesen vagyontalanok szegénységéből eredő társadalmi bajokat s ezen aránytalanságok megszüntetésére az ó- és az uj-