Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-30 / 13. szám

állapítja meg. Az állami felügyeleti jog kizárólag a községi és állami iskolai tanerőkkel szemben létezik; a felekezeti iskolai tanerőkkel szemben állami felügyeleti jog egyátalában nem exisztál. Ezekre nézve a fegyelmi jogot kizárólag a felekezetek gyakorolják s azt sem tudjuk, miként ? A legközelebbi teendő lenne tehát, először precizirozni a tanítók hivatali kihágásainak és vétségének eseteit, a mint azok az 1876: XXVIII. törvénycikkben precizirozva vannak. Különösen jobban precizirozandók azon kihágások és vétségek, a melyeket a tanítók hivatásuk teljesítése körében az állami és nemzeti egységnek szempontjaiból követnek el. Szükséges, hogy a felekezeti hatóságok fegyelmi eljárásuknak, fegyelmi szabályzatuknak, koncepciójuknak egész szervezetét magával a kormánynyal is közöljék és hogy már ezen szervezetben, ezen állami szempontból is helyes kezelése iránt garanciákat vegyenek fel és nyújtsanak az államnak. De még ez sem elég. A felekezeti iskolákban alkalmazott tanerőkkel szemben és az államnak az állammal szemben működő önkormányzati közegeknek és a minisztériumnak is oly kihágásokkal, oly vétségekkel szemben, melyek a fegyelmi szabályzatban preeizirozandó állami szempontok ellen irányulnak, konkurrens fegyelmi hatóságot kell adni a felekezeti hatóságokkal, a felekezeti tanerőkkel szemben minden felekezetre egyaránt kiterjedőleg. Oly fegyelmi vétségek elbírálása, melyek kizárólag paedagógiai természetűek, különösen, a melyek egyházi természetűek, tartozhatnak kizárólagosan az illető felekezet fegyelmi hatósága körébe ; az oly fegyelmi vétségek és kihágásokkal szemben azonban, a melyek állami és nemzeti szempontokat érintenek. amennyiben az illető felekezeti hatóságok ez iránti felekezeti kötelezettségeiknek meg nem felelnének, fegyelmi jogaikkal kellő szigorral nem élnének, az állam velük szemben megállapított konkurrens fegyelmi hatóságát vehesse igénybe. Ezekhez sorozza a felekezeti preparandiák feletti felügyeletnek és a felekezeti tanítók alkalmazásával szemben bizonyos vetojognak alkalmazását, ezek azon szelídebb, de szintén hatályos eszközök, a melyek biztosítanák az államot s a közkormányzatot arra nézve, hogy a felekezeti és társadalmi oktatásnak köpenyege alatt űzött minden nemzet- és államellenes törekvés meg fog akadályoztatni. — Gróf Csáky A. miniszter egyetért gróf Apponvival a felekezeti népiskoláknak hatályosabb állami felügyelet alá vételében, különösen nemzeti szempontból; hivatkozik arra, hogy a népiskolai tanítók fizetéséről szóló törvényjavaslatba fel is vette azt a gondolatot, hogy az államnak bizonyos konkurrens fegyelmi befolyása legyen a felekezeti iskolákra: de magának a törvénynek ily irányban való rögtönös módosítását nem ígéri, mert az felekezeti féltékenységet támasztana. Az egyetemi oktatás körében szintén merültek föl figyelemre méltó eszmék. Ezek közül minket a jogakadémiák reformjára vonatkozók érdekelhetnek közelebbről. Horváth Ádám hozta szóba a kérdést, elmondván, hogy 1891-ben ankét foglalkozott ezzel az ügygyei s ez az ankét hasznos munkát cselekedett. Azóta várják a jogakadémiák, vájjon mi történik, mert azon ankét óta semmi hír sem hallatszik a minisztériumból, hogy az azon ankétnek tanácskozásaiban hangoztatott és közhelyesléssel találkozott elvek vájjon miféle sorsban fognak részesülni. Épen azért szóló kéri a kultuszminisztert, nyilatkozzék az iránt, hogy mi történt, vagy miért nem történt eddig ezen ankét határozatainak értelmében valami és melyek azon akadályok, a melyek miatt eddig semmi sem történt. — Gróf Csáky A. erre kijelentette, hogy a szaktanácskozmánv teljesen be van fejezve, az ügy teljesen tisztázva van és ennek folytán most már azon törvényjavaslatok dolgoztatnak ki, a melyek a kötelező doktorátus eltörlése folytán szükséges intézkedésekkel foglalkoznak s a melyeket, reméli, nem távoli időben a törvényhozásnak be is fog mutathatni. A középiskolára vonatkozólag semmi jelentősebb mozzanat nem merült lel a képviselőházi vitában. J)r. Urbánus. TÁRCZ A. Nagypéntek ünnepén. Gyászban állunk templomodban, S szivünk hálalángra lobban, Oh mi édes Istenünk! Mert siratván bűneinket, És gyászolván híveinket, Te vigaszt adsz minekünk. Meghalt Jézus, hogy mi éljünk. Sírba szállóiI., hogy ne féljünk: _ Él az, a ki benne hisz. Immár kész a bűnbocsánat, A ki meghalt, az feltámad, S nem sért többé a tövis. Hullj oh Jézus drága vére, Hullj szivünkre, hullj sebére, S tiszta lesz az és nyugodt. Oh nyugvó nap, kelj föl újra, Hogy oszoljon lelkünk buja — Egymást még meglátjuk ott! Nem félünk már, nem sirunk már, Mert a Jézus áll sírunknál, Ki meggyőzött biint s halált. Mi megállunk e nagy hitben, S jó Atyánkat, téged Isten, Hálás szivünk áldva-áld. Sántha Károly.