Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-01-12 / 2. szám

Harminchatodik évfolyam. 2-dik szám. Budapest, 1893. január 12. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerlicsztííüég: IX. kerHlet, Pipa-utca 23. szám, liová a kéziratok cimzendök. ítía<l<t-Hivatal : Hornyánstki/ Viktor könyvkereskedése (A kadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félévre : 4 frt öO kr ; egész évre : O frt. Egyes szám ára 20 kr. Irodalmi Társaságunk fejlesztése. Nagy jelentőségű az a Felhívás, melyet Irodalmi Társaságunk elnöke és titkára, a Szemle jegujabb fíizete mellett, a társulat tagjaihoz küldöttek. Dicséretes őszinteséggel vallják be, hogy »még mindig nem lüktet a Társaságban oly életelevenség és erő, mint a minő tőle igazán elvárható és hozzá méltó volna akár mint magyar, akár mint protestáns, akár pedig mint irodalmi társasághoz«. De épen ily egyenességgel rámutatnak azokra az eszközökre is, melyekkel e nagyra hivatott társaságunkat nagyobb életelevenségre és erőre lehetne juttatni. E végből indítványozzák, hogy a választmány gyakoribb összejövetelekre képesítessék, hogy vidéki központokon fiók-egyesületek szerveztessenek, hogy a társaság számára »Otthon« rendeztessék be, hogy a Prot. Szemle alakíttassék át havi folyóirattá, hogy a »Koszorú« cimü vállalatot a Társaságnak támogatni kellene. Mindezen javaslatok részletesen ki vannak fejtve a Lapunk más helyén olvasható »Felhivás«-ban. Sietünk e helyen is kijelenteni, hogy mi e törekvést teljesen indokoltnak és helyesnek tartjuk. Az Irodalmi Társaságba több vért és több mozgékonyságot kell önteni. A mit eddig csinált, az mind szép és értékes, de csak egy irányban, a művelt protestáns elemre hat. Több oldalú és szélesebb körre kiható munkásságra kell magát szánnia, hogy hivatását egészen betölthesse. Egyfelől bele kell vegyülnie a jelenkort mozgató, az egész társadalmat foglalkoztató eszme-áramlatokba, másfelől le kell vezetnie a vallás-erkölcsi tudás áldásait és fejlesztő erőit a nép alsó körébe is. Ezért teljes mértékben helyeseljük a Szemlének oly irányban való átalakítását, hogy »közönségünket a nagyobb egyházpolitikai, egyházkormányzati és egyháztársadalmi kérdések tanulmányszerü fejtegetésé vei« is foglalkoztassa, mert kétségtelennek tartjuk, hogy ez által »közvetlenebbül bele vihetnénk őket az egyházi élet iránt való érdeklődésbe«. E tekintetben mi még tovább szeretnénk menni s a londoni »Tract Society« példájára oly könyvkiadó vállalatot indítanánk meg, mely a jelenkor nagy vallás-erkölcsi és egyháztársadalmi kérdéseit népszerűsítő modorban, hitvédő és hiterősítő szellemben, tudományos alapon tárgyalná. Mert azt tartjuk, hogy a tudományos theologiai irodalom művelése mellett még sokkal nagyobb szükségünk van a hiterő és vallás-erkölcsi szellem fokozására, a tudományos alapon nyugvó evangélizálásra. Nagy baja egyházi közéletünknek, hogy nincs theologiai tudományos irodalmunk; de kétszeresen nagyobb bajunk az, hogy nincs erőteljes hitéletünk s ezt támogató hitvédelmi irodalmunk. Lelkes apologeták és evangélisták ma többet lendítenek az egyházi életen, mint tudós, doktrinair theologusok. Sokat igér a Felhivás javaslata a fiók-egyesületek szervezése érdekében. Ezzel fel lehetne kelteni a vidéki központok érdeklődését és tevékenységbe hozni anyaszentegyházunknak sok ki nem használt erőit. De itt is az egyéni buzgóság a fődolog. Ezen fordul meg minden. Két-három tevékeny szellemű ember, egy nagyobb városban irányt jelölhet, tevékenységre buzdíthat tizet-húszat, sőt százat is. A népies vallásos irodalom támogatását célzó indítványa szintén életre való. Ott van a »Károli alap« néhány ezer frtja, ennek jövedelme egyenesen arra való. Ezzel és erkölcsi erejével támogassa a Társaság az egyesek buzgóságából megindított népies vállalatokat. E tekintetben fizetni való váltója is van a Társaságnak mindazokkal szemben, kik népies iratokra pénzt gyűjtöttek és adtak. Mi reményt füzünk a Felhivás javaslataihoz; hiSzszük, hogy pártolni fogják vidéki tagtársaink is. S ha buzgó lélekkel felkarolják a rájok várakozó munkát, bizonyára élénkebb, erőteljesebb és áldásosabb társulati működése lesz az Irodalmi Társaságnak is! —ó'— 3 •J^ReformáíM^