Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-30 / 13. szám

ISKOLAÜGY. A közoktatásügy a képviselőházban. Az idén a közoktatásügy meglehetős mostoha elbánásban részesült a képiselőházban. Az egyházpolitikai nagy beszédek, meg a gyakran ismétlődött parlamenti botrányok, háttérbe szorították a jobb sorsra érdemes tanügyet. Az általános vitában csak Madarász Imre és Baky István szólottak a közoktatás nagy kérdéseihez, a részletes vitában is kevés szóval érintették, de egyes kérdésekben mégis figyelemre méltó eszméket pengettek. Legtöbbet a népiskolai ügyre vonatkozólag. Tisztán a közoktatásügyhöz, a közoktatási politikához, Issekutz Győző szólott a részletes vitában. Nem nagy kaliberű ferfiu, nem is sokat ért a közoktatási kérdéseknek sem politikai, sem paedagogiai és didaktikai oldalához; de mondott egypár figyelemre méltó dolgot. Felpanaszolta a közoktatásügy régi sebét, hogy t. i az állam aránylag nagyon keveset költ kulturális célokra. Kifejezte azt az utopiás nézetet, hogy addig nem is lesz ez másként, mig az állam erős elhatározással kezébe nem veszi a népnevelés államosítását, azt mondván a felekezeteknek: veletek, sőt általatok, ha akartok, nélkületek, sőt ellenetek, ha kell. Gróf Csáky A. maga is kevesli, amit az állam kulturális célokra fordít, de számokkal bizonyítja, hogy igy is jelentékeny a haladás. 1870-ben a kultusz-tárca költségvetése 2,188.000 frt volt, most már 8,417.000 frt; népoktatásra költött az állam 1870-ben 658,000 forintot, most költ 1,838.000 frtot. Aztán nem szabad feledni, hogy hazánkban az egyházak és községek a fő-fő iskolafenntartók, mert a 15 milliónyi népiskolai költségből 13 és fél milliót ezek fedeznek. A tankönyvbirálat ügye is szóba jött. Illyés Bálint hozta szóba. Utalt a tanítók és tanárok ismeretes panaszaira : hogy a tankönyvbirálás nem megy elég szigorral és lelkiismeretesen, hogy rossz irályú, magyartalan, nemzetellenes sőt erkölcsileg is súlyos kifogás alá eső kézikönyveket is approbál a közoktatási tanács. Példát hozott fel egy felsőbb leányiskolái francia olvasókönyvből, melyben botrányos történeteket beszél el a szerző a serdülő leánykáknak. Sürgeti a hivatalos tankönyvbirálat eltörlését. Fenyvessy védelmébe vette a közoktatási tanácsot. Nagyon sok, csak 1891-ben is 403 könyvet kellett felülbírálnia. Hibáztatta Illyés B. eljárását, hogy miért hozza ezt a házban elő, miért nem jelenti be egyszerűen a miniszternek az ily erkölcsellenes tankönyveket. De Horváth Gyula helyesen mutatott rá, hogy az ily dolgok is a ház elé valók, hadd lássa mindenki, hogy a magyar képviselőház a tanügy minden kérdése iránt érdeklődik. A tankönyvek bírálatánál ő is nagyobb szigort, nagyobb nyilvánosságot és kevesebb pajtáskodást sürget. Berzevíczy A. államtitkár is elismeri, hogy van panasz a tankönyvek bírálata miatt, hogy bár teljes szigort fejt ki a közoktatásügyi tanács, de visszaélések mégis fordulnak elő s hogy épen e miatt a kormány fontolóra szándékszik venni azt, vájjon a tankönyvengedélyezési eljárás jelen alakját nem kellene-e megszüntetni s a tankönyvek használata körül a tanári karoknak nagyobb szabadságot biztosítani. De kifejezte azt is, hogy minden egyes tanárnak szabad tetszést engedni a tankönyvek megválasztásában nem volna helyes, mert bizonyos garanciák mulhatlanul szükségesek a tankönyv jóságára, valamint arra nézve is, hogy a tankönv^vek túlságos gyakran ne cseréltessenek s a szülők ezáltal túlságosan ne terheltessenek. Hock János is sürgeti a hivatalos tankönyvbirálat reformálását, hogy nem tanácsbeli szakértők is kéressenek fel a bírálatra s hogy a tanácstagok könyvkiadókkal semmiféle üzleti viszonyban ne álljanak; de egyszersmind azt is javalja, hogy az approbáció a felekezeti iskolák tankönyveire is kiterjesztessék. Ezt egyfelől nemzetiségi, másfelől paedagogiai szempontokkal indokolja s például felolvassa egy plébános által irt népiskolai tankönyvből a következő ékes verset: »Ki virított már a tavasz, Újra zöldül fii s virág, Merészebb lesz minden pásztor S nyájasabb a pásztorlány.* A népiskolai tanfelügyelet sokoldalú és kemény kritikának volt kitéve. Bánó József a tanfelügyelőséget a legfontosabb állásnak, de mai szervézetében nagyon hiányosnak tartja; szaporítani kell a személyzetet, kisebbíteni a kerületeket, sőt járásonként kell szervezni a tanfelügyelőségeket. Ugyanezt sürgette Berger Ignáez, valamint Apponyi A. gróf is. Gróf Csáky miniszter elismeri, hogy a tanfelügyelői szervezeten sok javítani való van, kivált a létszám szaporítása tekintetében, de e bajon egyelőre azzal igyekszik segíteni, hogy a tanfelügyelőségekhez ujabb és ujabb munkaerőt rendel ki. Elvben ő is helyesli a járási tanfelügyelőségek rendszerét, de a mig ezt pénzügyi viszonyaink megengedik, csak a mostani rendszer keretében, nevezetesen a munkaerők szaporításával és az irodai teendők apasztásával lehet a bajokon segíteni. A népnevelés hatályosabb fejlesztése érdekében Bánó József nagyobb áldozatot sürgetett az állam részéről. A közoktatási miniszternek sokkal nagyobb részt kellene követelnie a 4—500 milliós budgetből. E végből határozati javaslatot terjesztett be, melyet a miniszter s vele a ház többsége el is fogadott. A hatósági javaslat igy hangzik: »Tekintettel arra, hogy Magyarországnak az óvodákban kezdődő és a legfelsőbb tanintézetekben végződő oktatása még nagyon fejletlen, mutassa ki a közoktatásügyi miniszter, hány óvodára, népiskolára és tanintézetre volna még szükség, hogy azok a mai kívánalmaknak megfeleljenek ; továbbá mutassa ki, mennyi idő alatt, mily arányban és mennyi költséggel lehetne életbe léptetni és az 1894-iki költségvetéssel egyetemben terjeszszen be ez iránt tervet a képviselőháznak«. A népiskolai hatóságok reformja is szóba került a házban. Gr. Apponyi Albert vetette fel a hatályosabb állami felügyelet és ellenőrzés szempontjából. Azt mondá többek közt: Az 1876: XXVIII. t.-c. a fegyelmi hatóságot kizárólag az állami és községi tanítókra nézve