Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1893-03-30 / 13. szám
Bizonyításomnak első pontja az, hogy a ker. egyház, mint látható institúció fennáll, a nélkül, hogy folytonosságát egyetlen egy eset is megszakította volna, több mint 18 század óta; és hogy visszakísérhető azon időig, a melyet a keresztyének a legkétségbevonhatatlanabb történeti bizonyítékok alapján, származása idejeként tüntetnek fel. Fennállása tehát tény, és ennek okát is kell adni. És miféle okokon fejti meg e nagy társaság saját eredetét ? \ Azt állítja, és azt állította mindig, hogy alapítója halála ( után újra kelt életének oka nem bizonyos dogmákban f vagy tantételekben, hanem ama tényben való hit volt hogy a Jézus Krisztus feltámadott a halálból. Most vegyük tekintetbe annak a ténynek fontosságát, hogy a keresztyén egyház látható társaság és mindig is az volt. Mindenféle közösségnek kell, hogy valami eredete legyen. Ha felteszszük is, hogy alapítójának erre nézve voltak tervei, ezek elvágattak a római helytartóság által történt kivégeztetése következtében. S mégis bizonyos, hogy az általa alapított intézmény újra életre kelt az ő halála után. .leien létezése bizonyítja ezt. A keresztyén egyház minden okmányában azt állítja, hogy megujidt életének oka nem az volt, mintha követői egy uj vezért találtak volna, hanem az, hogy hittek a Jézus Krisztus feltámadásában. Ez képezte tehát azt az alapot, melyen a társaság ujjászerveztetett. De vegyük tekintetbe azt is, hogy ha a Jézus Krisztus Jeltámadott a halálból, ez természetes okát adja e nagy institúció eredetének. Ha e tényt megtagadjuk, azok. kik "Magadnak, kénytelenek valami más természetes okát adni annak. Mi azonban azt állítjuk/hogy semmiféle más froüria nem képes azt megfejteni. Lássunk erre nézve egy illusztrációt. Vegyük példának a mohamedanismust. A mohamedán egyház mint látható institúció a hetedik századtól kezdve áll fenn. Eredetét Mohamed meccai tanításainak tulajdonítja, kit elismertek prófétának és Medina királyának. A tények, melyekről követői értesítenek, kellőképen megmagyarázzák eredetét, és a mohamedán egyháznak a hetedik századtól a jelen korig terjedő folytonos létezése a lehető legerősebb bizonyíték arra nézve, hogy a mint historikusaik is állítják, institúciójuk Mohamednek köszöni létezését, és hogy bizonyos körülmények, melyeket követői az ő élete valódi eseményei gyanánt hittek, voltak okai eredetének. Ezen események észszerű és filozofiai magyarázatot nyújtanak keletkezése felől. De a kételkedők egy általános módot fogadtak el, hogy semmibe se vegyék a keresztyénség histórialjellegének hirdetését. Azon magyarázat helyett, melyet az egyház újra kelt életét illetőleg elfogadott, azt állítják, hogy az első három evangelium egy csomó mythosból és legendából áll, közbe-közbe a históriai igazság néhány szemerével. melyek fokozatosan alakultak ki a keresztyén társaság kebelében, Kriszus után 30 és 60 között. Körülbelül ez utóbbi időben, vagy valamivel későbben, három ismeretlen személy egy-egy selectiót eszközölt eme történetek nagy halmazából s nyilvánosságra hozta azon formában, a melyben most birjuk a synoptikusokat. Ezek azután fokozatosan elhomályosították a többi előadásokat és végre elfogadtattak az egyház által a Jézus cselekedeteinek és tanításainak hiteles előadásai gyanánt. A negyedik evangéliumról azt állítják, hogy az merő koholmány, a mely Krisztus után körülbelől 170-ben látott napvilágot. Talán felesleges is hozzáadnom, hogy ők egyszersmind az összes csudákról, melyek az evangéliumokban foglaltatnak, azt állítják, hogy minden históriai alapot nélkülöznek és eredetüket pusztán csak az egyszerű hivők hiszékeny képzelődéseinek köszönik. Az én feleletem más eredményt hoz létre. Vegyük csak a dolgot világosan. Van az evangéliumok csudás elbeszélései között egy, a mely semmi esetre sem származhatott ily formán Ez a Jézus Krisztus feltámadásának csudája; a mit, akár megtörtént tény volt az, akár pedig a benne való hit az ő követői hallucinátióinak volt csak eredménye, akár pedig szándékosan kigondolt fictió volt is, az egyház hitt^-mint valóságot és pedig igen rövid idő múlva alapítójának halála után. Ez a hit volt a fundamentum, a melyen a keresztyén egyház felépült s ez volt az oka megujult életének. Fontoljuk csak meg, hogy ha ez nem fikció, hanem históriai tény, mindazon theoriák, miket a hitetlenek kigondoltak, hogy a keresztyénség eredetét kellőleg megmagyarázzák, semmivé lesznek, es az a magyarázat, melyet az egyház saját eredetét illetőleg egyhangúlag vallott mindig, az egyetlen magyarázat, mely kiállhatja az észszerű vizsgálat próbakövét. Más szavakkal: a Jézus Krisztus feltámadott a halálból. Mivel Európa összes kiváló kételkedői történeti tényként fogadják el, hogy egy kiváló zsidó, névszerint Jézus, egy csomó hivet gyűjtött maga köré, kik ugy hittek benne, mint a zsidó váradalmak Messiásában, nem fogom az időt tölteni annak bizonyításával, a mit egyetlen kellőleg informált ember sem tagad meg. Világos azonban, hogy az ő nyilvános kivégeztetése kellett hogy teljesen kioltsa azon reményüket, hogy ő valaha betölthetné a hozzáfűzött váradalmakat. Ez levén az eset, a társaságnak, melyet ő alapítani megkisérlett, szét kellett omlania, ha csak egy uj vezér nem támad, a ki képes betölteni az ő helyét. De mivel jelen létezése bizonyítja, hogy nem omlott szét, kétségtelen, hogy valami uj erőt kellett nyernie, valaminek történnie kellett, a mi nemcsak hogy összetarthatta, hanem egyszersmind uj élettevékenységet is kölcsönözhetett neki. Nem kevésbé bizonyos az is, hogy ezt nem egy uj vezér okozta, a ki az eredeti alapító helyére lépett; hanem a régi, egy egészen uj felfogásban. A történet tanúsága szerint az uj impulsust azon hit adta a társaságnak, hogy Jézus feltámadott a halálból. Ez a hit akár tényen alapult, akár csalódás eredménye volt. nem lassú fejlődés utján keletkezhetett; mert a mig ez megtörtént volna, a Jézus által alapított eredeti társaságnak fel kellett volna bomlania, hiányozván az összetartozásnak az a kapcsa, mely képes lett volna életben tartani. Ez világos levén, felhívom a figyelmet ama tényre, hogy a legkétségbevonhatatlanabb históriai bizonyítékkal rendelkezünk arra nézve, hogy az egyház megujult élete ama hiten nyugodott, hogy alapítója, miután megfeszíttetett, feltámadott a halálból. Ennek bizonyítékait Pál apostol azon négy leveléből fogjuk felmutatni, a melyeket a modern Európa összes kiváló kételkedői az ő eredeti iratainak ismernek el. Mivel ezen levelek a legfontosabb históriai bizonyítékokat nyújtják, fel kell hívnom a figyelmet nagy jelentőségükre. Hamar István.