Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-30 / 13. szám

Mult és jelen tapasztalatai megcáfolhatlanul bizonyítják az apostol prófétai jóslatának igazságát: »a mi hitünk meggyőzi a világot!« Meg fogja győzni a jelenkorban is, csak neveljük, erősítsük hitünket híven és igazán. Hitet nevelni, hitet erősíteni egyedül Krisztus és az ő evangeliuma képes. Mert Krisztus az az isteni kutforrás, melyből igaz világosságnak, valódi szabadságnak, megszentelő kegyelemnek, szóval a lelki emelkedettségnek isteni erői fakadnak. Az isteni eredetű lelket csak isteni erőhatások és befolyások emelhetik, erősíthetik, nemesíthetik meg. Zárd el a lelkedet az égtől, a Krisztustól, az eszményektől: a földhöz tapad, a világba merül és elsekélyesedik, hagyján ha el nem vadul. De ha Jézus Krisztus és az ő örök evangeliuma isteni befolyása alá, éltető légkörébe helyezed: magasztos erőket szív magába, isteni erőkkel telik meg, melyek mennyből jöttek és mennybe visznek. Nem hasonlat csupán, hanem szószerinti igazság az, hogy Jézus Krisztus a lelki élet napja, mely fényével és melegével életre kelti, felvirágoztatja és megtermékenyíti a mi lelkeinket. Mert élettani igazság, hogy élet csak életből támadhat, lelki élet csak lelki életből, isteni élet csak Istenből. »Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hiszen én bennem, ha meghal is, él az.« A keresztyén hit pedig Krisztussal, mint az élet, mint az örök élet kútfejével összekötő erő, mely annál elevenebb, annál hathatósabb, minél teljesebb a Krisztussal való életközösség. Ki csak néha merít ebből az erőből, abban meddő és erőtelen, ki gyakran és folytonosan táplálkozik belőle, átalakító és megszentelő életerejévé válik lelkének. Nem annyira magunk szerezzük ezt az erőt, mint inkább a Krisztus adja nekünk érintkezés utján. Bele önti, bele oltja az ő tökéletes erőit a mi lelkeinkbe, csak ne zárkózzunk el előle, csak készséggel vessük alá magunkat ez isteni beoltásnak. Az emberi léleknek mindig és minden életviszonyok között szüksége van emez isteni erőkre, hisz ez az Istennek áldása, segedelme és kegyelme, melyek nélkül földi halandó el nem lehet. Még a fejlett és hatalmas látkörű férfiértelem is rászorul arra, hogy lelki nyugalmának és erkölcsi biztosságának horgonyát a végtelen erőkbe vesse; menynyivel inkább szükségök van mennyei erőkre a gyermekértelmű, edzetlen lelkű többi embereknek, kik az emberiség túlnyomó nagytöbbségét teszik? Azért most, a húsvéti örömünnepen, igyekezzünk belépni a feltámadott és örökké élő Krisztus szent közösségébe, hogy öntsön belénk megelevenítő hitet, üdvadó bizalmat, megszentelő kegyelmet, isteni erőket. Uram, erősitsd hitünket, hogy megerősödjék a mi reményünk és a mi szeretetünk! V. F. A Krisztus feltámadásának történeti bizonyítékai.* Az újtestamentum írói egyetlen egy csudának: a Jézus Krisztus feltámadásának tényleg megtörténtére alapították a keresztyénség igaz voltát. Ha tehát be nem lehet bizonyítani, hogy a feltámadás históriai tény, puszta idővesztegetés és "felesleges fáradság akár a biblia egyéb csudáit támadni, akár azok igazságát bizonyítgatni. Ha_ _ Jézus Krisztus fel nem támadott a halálból, a többi csudák, melyek az uj testamentumban fel vannak jegyezve, nem elégségesek annak bebizonyítására, hogy a keresztyénség ) isteni kijelentés. Ha pedig feltámadott, ez az egy bebizo-"' nyithatja azt; és ez az egy fentarthatja a többinek hitelreméltóságát is. Mivel tehát ez a csuda képezi a keresztyén álláspont kulcsát, felhívom a kételkedőket, hogy vonják le a következtetést annak igazságából; és a hívőket, hogy ne engedjék figyelmüket elvonatni a vita olyan pontjaira, a hol a bizonyítékok gyengébbek s a melyek különben sem érintik a kérdéses tény lényegét. Én épen ugy fogom tárgyalni e kérdést, mint a történelemnek egy kérdését. Nem kivánom, hogy az olvasó higyjen az újtestamentum ihletett voltában. Ügy fogom felhasználni az evangéliumokat, mint egyéb más történeti feljegyzéseket. Nem igénylek nagyobb tekintélyt Szent Pál, mint igényelnék Ciceró leveleinek. Az olvasó, saját álláspontja szerint nem kénytelen ellenvetni, hogy á csudák lehetetlenek; mert hogy lehetségesek-e vagy nem, az filozofiai kérdés, a mely kívül esik a történeti nyomozás körén; és ha feltételeznénk, hogy lehetségesek, tagadhatatlannak tekintenénk azt, amit épen megvitatni szándékozunk. Jelen fejtegetésben csupán históriai bizonyítékokra támaszkodhatunk és nem a priori theoriákra. Célom bebizonyítani, hogy a Jézus Krisztus feltámadása oly tény, mely kétségbevonhatatlan tekintélyű történeti bizonyítékokon nyugszik. Ez levén célom, tél kell tennem, hogy e fejtegetés olvasói közt nincs senki, a ki megtagadná oly tények igazságát, melyeket Európa összes""tudós kételkedői elismernek; mert bizonyítgatni azt, amit azok igazságként elfogadnak, csak idővesztegetés lenne. Ennélfogva bizonyosra veszem, hogy amiket oly emberek, mint Stauss, Renan. Baur és az egész tübingai kritikai iskola elfogadnak, nem fogják megtagadni azok, a kiknek én most írok. Felteszem tehát: 1. Hogy Jézus Krisztus valóban élt; hogy ő követőket gyűjtött maga köré, a kik meghittek benne, mint a népies váradalmak Messiásában; és hogy ő megfeszíttetett a római helytartóság által. 2. Hogy a három első evangéliom azon formában íratott, melyben most birjuk, és nem későbben, mint a második század husz első évében ; és egy közülök nem későbben, mint az első század tiz utolsó évében, 3. Hogy szent Pál négy legfontosabb levele, t. i. a római, a két korinthusi és a galata levél kétségtelenül maga Pál által íratott; és hogy ezek közül az utolsó nem irathatott későbben, mint 28 évvel a felfeszíttetés után, 4. Hogy az első század vége előtt, vagyis hetven évvel a felfeszíttetés után, keresztyén egyházak voltak a római birodalom minden nagy városában. Ha olvasóim közül valaki nem akarná elismerni eme tényeket, ítélete ellenében a modern Európa összes kiváló kételkedő kritikusaira appellálva, ezt mondanám: »Ne tagadd meg tudatlanul azon tényeknek históriai voltát, a melyeket a te nagy embereid olyanokul elismertek«. * Irta: Row C. A. a londoni Szent Pál templom prebendáriusa. Felolvastatott a budapesti lelkészek értekezletében.