Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-23 / 12. szám

Kiváló mozzanata volt az összejövetelnek Szász Károly püspök remek záróbeszéde. A reformáció képeit láttuk, mondá többek között. És mi a reformáció ? Vallás-erkölcsi megujulás a Jézus Krisztus által. Ő a legnagyobb, az örök reformátor, mert ő az üdvösség alapja; ő az egyedüli fundamentum, melyen kivül mást senki sem vethet. És mit kellett reformálni? Az evangéliumot? a Jézus Krisztust? Világért sem. Nem Krisztust és az evangéliumot refor­málták a reformátorok, hanem az emberi találmányokkal, pápista tévelygésekkel kevert vallást. Ezt kellett vissza­helyezni Krisztusi tisztaságába. Mint a tiszta forrást ha giz-gaz fedi, eltisztitjuk róla a lomot, hogy üdítő vizét élvezhessük: ugy tisztították meg Luther és társai Jézus és az ő evangéliuma isteni errőforrásait az emberi keverékek­től. És erre a reformációra mindig szükség van és szükség lesz. Az emberi hiúság és tévelygés ma is folyvást toldja­foldja az Isten örök evangéliumát: emberi bölcseségét isteni kijelentésnek, hatalmi érdekeit isteni kinyilatkoztatásnak hirdeti és árulja. íme most is tornyosulnak fejeink fölött a fellegek,: a sötétség, vakhit és ámítás fellegei. De ne féljünk tőlük, mig a Krisztusi igazság napját látjuk. Csak ragaszkodjunk ehhez a naphoz, akkor a sötétség fellegei el nem boríthatják egünket. Csak álljunk meg hiven Krisztus, az igaz reformátor mellett. Ez lesz isteni oltalmunk az emberi zsarnokság ellen, ez biztosítékunk az igaz ügy diadala felől. Mint Luther Worsmban, mi is egyen-egyen álljunk meg rendületlenül az evangéliumi igazságok mel­lett, az ő hires szavait hangoztatva : Itt állok, másként nem tehetek, Isten engem ugy segéljen. Ámen! * A diakonisszaház Altonában a napokban ünne­pelte fennállásának 25-ik évfordulóját. Az a kis makk, melyet a lelkes Biernatzki evangélikus lelkész 1867. decem­ber 28-án Isten nevében elültetett, 25 év alatt szép sudárba szökkent. Bérházban, két próbanővérrel kezdte meg a munkát s ma már hatalmas palotában foly a felebaráti szeretet, betegápolás, lelencgondozás keresztyén munkája. 89 diakonissza 21 helyen végzi a diakonisszái teendőket. A kolerajárvány idején 12 diakonissza segédkezett a bete­gek ápolásában, kik közül egy áldozatul is esett a járvány­nak. Az ünnepély alkalmával 10 ezer márka jubiláris ajándékot kapott ez a jótékony intézet. A német császárné meleg hangú üdvözlő levelet és ezer márka ajándékot küldött a diakonissza intézetnek. * Hány jezsuita van hazánkban? A rend által kiadott évkönyv szerint van az osztrák magyar monarchiá­ban, mely egy jezsuita-rendi provinciát képez 690, s ebből hazánkban 182, következő állomásokon: Budapesten 7, Kalocsán 55, Kapornakon 9, Nagyszombaton 38, Pozsony­ban 59, Szathmárott 14 jezsuita. — A rend tagjainak összes száma az egész földön 13.275. ADAKOZÁS. A misztótfalusi ev. ref. egyház templomjavítási és toronyépítési költségeinek fedezéséhez járultak: nagy­igmándi egyház 95 kr., nyárádi egyház 5 frt, ősii egy­ház 2 frt, Kőrös-Tarcsa község 4 frt 51 krt, sárándi egy­ház 1 frt, Miskolcz város 10 frt, Nagy-Dobosról 1 forint, somogyszobbi egyház 50 kr., öcsödi egyház 5 frt, Pataky Sándor P.-Ladány 2 frt, Czegléd város 25 frt, Jászberény város 10 frt. Összesen: 67 frt 96 krajcár. — Misztótfalu, 1893. március 9. Papolczy Zoltán, ev. ref. lejkész. Pályázat. A külföldi egyetemeken tanuló theologusok küldjék be a részükre alapított ösztöndíjakért való folyamodványai­kat hoznám folyó évi májas 20-ikáiy, azon bizonyítvány­nyal, hogy az egyetemen már legalább a második semes­terben folytatják tanulmányaikat. Eperjes, 1893. március 20-án. Hazslinszky Frigyes, a kerületi kollégium igazgatója. Irodalmi pályázat. A »Luther-társaság« végrehajtó bizottsága ezennel ismét pályázatot hirdet egy legfeljebb 4—5 ivre terjedő erkölcsképző és hit fejlesztő elbeszélést tartalmazó népirat­kára, melynek tárgya szabadon választható és nem szük­séges, hogy épen a reformáció történetéből merített legyen. Pályázhatni akár magyar, akár német, akár tót nyelven. A pályanyertes — csak absolut becsű — munka a társaság tulajdonába megy át és ivenkint 20 forinttal fog díjaztatni. Az esetleges fordítás iránt az alulírott bi­zottság fog intézkedni. A jeligével ellátott pályamunkák a társaság alelnö­kéhez, nagyt. Bachát Dániel főesperes úrhoz (Budapest, VIII. ker., kerepesiuti ev. egyházépület) folyó évi szeptem­ber hó 15-ig beküldendők. Budapest, 1893. március 15-én. A fentjelzett bizottság nevében: Falvay Antal, biz. jegyző. Pályázathosszabbítás. A rokuszi ág. hitv. evang. lelkészválasztásra kitű­zött határidő közbejött helyi akadályok miatt folyó évi május 11-ig meghosszabbittatik azon megjegyzéssel, mi­szerint a f. évi január 14-én kiirt pályázatban foglalt feltétel, hogy a megválasztandó lelkésznek kötelessége lenne az V. és VI. népiskolai osztály önálló vezetését és oktatását magára vállalni, hatályon kivül helyeztetik, ellenben a vallástanítás az összes osztályokban az illető lelkész által teljesítendő. Évi javadalmazás: készpénzben 700 forint, egye­bekben 316 forint. Összesen: 1016 frt o. é. Kelt Késmárk, 1893. márczius 7-én. Linberger István, Kéler Pál, ág. hitv. evang. lelkész Késmárkon egyházfelügyelő. és a rokuszi leányegyházban. 2—3 HORNYANSZKY VIKTOI! KÖNYVNYOMDÁJA BUDAPESTEN.

Next

/
Oldalképek
Tartalom