Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-23 / 12. szám

A nevelés és tanítás szabad szellemének biztosítása mellett, mit most már minden iskola megkövetelhet, az állam segélyt ad az oly gyönge felekezeti iskoláknak, melyek valódi pozíciót foglalnak el s még képesek a fejlődésre. Az ágostai evangélikusok számára először Schedius J. L. készített általános rendszert »Systema rei scholasticae« cim alatt, melyet az ágostaiak egyetemes konventje 1809-ben el is fogadott, de a mely teljesen végre nem hajtatott. (Sajnos, hogy e müvet az ország összes könyv- és levéltáraiban nem tudtam felfedezni). Azután feltűnik az ágostaiaknak Zay-Ugróczon 1841-ben megalkotott (1842-ben jóváhagyott) tantervök, mely a szaktanítást akarta behozni. De az egyes iskolák nem igen alkalmazkodtak hozzá. Az általánosítás nem ment. Az erdélyrészi ágostaiak 1822-ben dolgoztak ki porosz minta szerint általános tantervet, mely csak 1834-ben nyert jóváhagyást. Megemlíthetjük még a Királyhágón inneni ágostaiaknak 1869-ben megállapított acsai tantervöket, mig a Királyhágón túli ágostaiak egész 1883-ig követői maradtak a császári kormány alatt behozott Entwurf rendszerének. Az ágostai evangélikusoknál csak a két utóbbi tantervnek volt némi általános érvénye és maradandósága. Mind a két tantervet egész terjedelmökben bemutattam 1881-ben megjelent müvemben, miért is most e műre hivatkozhatom. Az ev. reformátusok tiszántúli kerületében, a régibb időkben következő általános természetű szervezetekkel találkozunk. »A tanítók kötelességei, a tanítani valók és ezeknek rendi és módja a helv. vallástételt követő debreczeni kollégium alsó iskoláiban, a szerint, amint ezek a tiszántúli levő szuperintendencia által helybenhagyódtak. Nyomatódott Debreczenben, 1795-ben«. Azután később : »Ratio Institutionis ex praescripto Conventus Superintendentiae Helv. Conf. addictorum Trans-Tibiscanae d. 6. Octobris anni 1804. habiti per Deputationem literariam Almosdini diebus 27, 28, et 29. Decembris anni ejusdem elaborata. Congregationi dein Superintendentiali anno 1806. diebus 18, et 19. Április celebratae exhibita, ab eademque approbata. Debrecini, 1807.«. Később ismét megjelentek »A tanítók kötelességei, stb. Debreczen, 1812.« E szervezetek azonban egészen nem mentek át az életbe, általánosakká minden kerületi iskolában még kevésbbé lettek. Az erdélyrészi reformátusok 1819-ben következő (a többi erdélyrészi középiskolákra is érvényes) szabályzatot adtak ki: »Norma Discendi in Gollegio scholarum Alba n.-enyedensi. Claudiopoli, 1820.« Végül 1840. körül a reformátusoknál nagy mozgalommal találkozunk a tanügy újjászervezése s különösen a szakrendszer behozatala érdekében, sőt a dunamellékiek pályázatot is hirdettek szervezeti tervezetre. Hét mű nyert jutalmat vagy dicséretet, de e tervek közül egy sem lépett életbe. Hogy mily egymástól eltérő utakon jártak a reformátusok tantervek dolgában, kitünhetik azon terveikből is, melyeket a hatvanas években midőn t. i. legkisebb kormányi nyomás alatt sem állottak, készítettek, s melyeket 1881-ben megjelent művemben terjedelmesen bemutattam. Az unitáriusok, minthogy csak egy-két középiskolájok volt, még kevésbbé folyhattak be az állami tanrendszer alakulására,- ők legközelebb állotttak a reformátusokhoz. A görög keletiek ez időben nem is tekinthetők autonom hitfelekezetnek; egyébiránt a románoknak nem volt középiskolájok, a szerbeknek pedig alig volt. Miként láttuk, az autonom felekezeteknek ez időben is majdnem annyi tanrendszerük volt, a hány iskolájok s minthogy tanterveik sokszor egymásközt nagyobb mértékben különböztek, mint jó részök a Ratio Educationis tantervétől, világos, hogy nem lehettek befolyással az állami tanrendszer alakulására. Ha az autonom felekezetek tanrendszeri fejlődésének képét akarnók adni, az egyházkerületi jegyzőkönyvek tömkelegét kellene előtárnunk, de ez sem volna elég, maguknak az iskolafentartóknak folyton megűjuló elhatározásaival kellene megküzdenünk, sőt még az sem volna elég, minden évről minden egyes iskolának adatait kellene felsorolnunk. Innét van az a feltűnő jelenség, hogy az autonom felekezetek iskolaügyének egyetemes történetírásával alig találkozunk, mig egyes iskolák tekintélyes műveket mutathatnak fel e nemben. A régi protestáns iskolák érdeme nem is tanterveik kitűnőségében rejlett, hanem a nemzet nyelvének és irodalmának kiváló művelésében s a tanítás szabad gondolkodásmódjában, mi magából a protestáns szellembői következett s mi ily szellem mellett bármily tantervben is érvényesült volna. Még az az eljárás is, melylyel a protestáns iskolák a tanulókat is belevonták az iskolai kormányzatba és gondozásba s a tanulók fegyelmezésébe, ellenőrzésébe, sőt erkölcsi tetteik elbírálásába is, a protestáns szellemnek volt kifolyása. Az előbbeniekben az állami tanterveket Mária Teréziától máig teljesen felsoroltuk. Ha azon 10 autonom felekezeti tantervhez, melyeket 1881-ben kiadott munkámban előtártam, e könyvemben az autonom középiskolák három még régibb s legjellemzőbb tantervét hozzásorolom, azt hiszem, az autonom felekezeti tantervek régibb állását is eléggé megismertetem. TÁRCZ A. A polgári házasság történetéből. Tudtommal két számbavehető röpirat jelent meg legújabban a polgári házasság ellen. Égyiknek szerzője dr. Aschenbrier Antal, a budapesti egyetem róm. katholikus theologiai fakultásának egyházjog tanára; a másiké Pompéry Aurél, kalocsai főegyházmegyei áldozópap, kinek 98 lapra terjedő munkáját a »Hittudományi Folyóirat« szerkesztősége 500 frank pályadíjjal jutalmazta; az előbbi munka pedig eredetileg felolvasás volt a budapesti katholikus körben. Az első munka szerzője tehát a hittudományok tudora és egyetemi tanár; a másik munka pedig »kiváló szakférfiak bírálata alapján« lett a szép pályadíjjal kitüntetve. Az ily munkákról már előre felteszszük.