Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-23 / 12. szám

hogy ha elfogulatlanságot nem is. de legalább a történeti adatok előadásában korrektséget és alaposságot mindenesetre találunk bennök. Nézzük meg azért a két nagytekintélyű szerző előadását a polgári házasság történetére nézve. Dr. Aschenbrier szerint (2. lap) kötelező polgári házasság van Franciaországban 1792., Hollandiában 1795., Belgiumban 1796., Németországban és Svájcban 1875., Olaszországban 1866. és Braziliában 1891. óta. Fakultatív polgári házasság pedig Északamerikában és Angliában van 1836. óta. Pompéry Aurél szerint (68—69. lap) Hollandiában már 1580. behozatott a fakultatív, 1795. pedig a kötelező polgári házasság; Angliában 1683. a kötelező polgári házasság hozatott be, mely azonban rövid idő alatt kiment a szokásból, ismét az egyházi házasságkötés állíttatott vissza s csak 1836. jött be a fakultatív polgári házasság. A többi adatokra nézve megegyezik dr. Aschenbrierrel. Láthatjuk az eddigiekből, hogy egy dr. Aschenbrier ur nem tartotta szükségesnek reflektálni arra az eltagadhatatlan tényre, hogy a polgári házassággal, melyet oly nagyon szeretnének némelyek az átkos (!) francia forradalom szülöttének feltüntetni, már a XVI. században találkozunk. Pompéry már többet tud mesterénél; azonban az ő adatai igen hézagosak és tévesek, amint azonnal meg fogjuk látni. Friedberg Emil, lipcsei egyetemi tanár, a kinek kimagasló tekintélyét talán még a kánonjogtudor urak is elismerik, még 1870-ben irt egy rövid munkát a polgári házasság történetéről* E munka adatai alapján mutatok rá A. és P. történeti előadásának hézagaira és hibáira. A fakultatív polgári házasság legelőször csakugyan 1580. tűnik fel, de nem mint P. hibásan mondja, egész Hollandiában, hanem ennek csak Holland és Westfriesland tartományaiban. Az egész Hollandiára 1656. márc. 18. terjesztetett ki a két tartomány gyakorlata. Angliában nem mint P. állítja 1683-ban, hanem harminc évvel előbb, 1653. augusztus 24. hozták be a kötelező polgári házasságot, mely azonban a Stuartok visszahívása (1660.) után csakhamar kiment a gyakorlatból. A fakultatív polgári házasság aztán csakugyan 1836. lépett életbe Angliában és ennek gyarmataiban, tehát az északamerikai angol birtokokban is. Igy értendő az A. által említett Északamerika, mert az u. n. északamerikai Egyesült-Államokban egészen más, sajátságos viszonyok vannak a házasság ügyére nézve is. Franciaországban sem 1792. tűnik fel legelőször a polgári házasság. Meg volt az, legalább a protestánsokra nézve, fakultatív alakjában már 1787. november 28-tól fogva, mely napon XVI. Lajos oly értelmű rendeletet adott ki. hogy a protestánsok akár a római katholikus pap előtt, akár a királyi biró előtt köthetnek érvényes házasságot. Sőt már 1685. jun. 16. kiadatott (igaz, hogy csak * Die Gesckichte der Civilehe. Berlin. 1870. Második kiadás 1877. Nekem az első van meg. egy hónapig volt érvényben) Franciaországban egy oly kir. rendelet, a mely a protestánsok házasságkötésére nézve oly módozatot állapított meg, mely az egyházi és polgári házasság egyesítésének tekinthető. íme, röviden felmutatva, ezekben áll a polgári házasság története, melyet dr. Aschenbrier és Pompéry müvei részint hibásan, részint hézagosan adnak elő. Kassa. Hévész Kálmán. ref. lelkész. KÖNYVISMERTETÉS. A magyar irodalom története. Képes díszmunka, a mívelt közönség számára szerkeszti Beöthy Zsolt. 1. füzet. Budapest, 1893. az Athenaeum kiadása. Ára füzetenként 40 kr. Irodalmunkban olyan nagyobb munka, mely az irodalomtörténeti kutatások eredményeit összevonta s a kiválóbb irodalmi irányokat és irókat inívelődéstörléneti keretben, a nagy közönség által is élvezhető előadásban adná, még eddig hiányzott. Ezen a hiányon akar segíteni az a díszmunka, melyet az irodalom és mívelődéstörténet legkiválóbb szakerőinek közreműködésével Beöthy Zsolt, a nagvhirü aesthetikus szerkeszt, s melynek első füzete most jelent meg. Bevezető cikke az az értekezés, melyet maga a főszerkesztő a Kisfaludy-társaság egyik téli estéjén olvasott fel. A második a magyarok őskoráról, a néprajzi és régészeti legújabb eredmények felhasználásával, a harmadik a magyar nv. eredetéről, a negyedik a pogánykori költészetről szól. A füzet egyszersmind valóságos remeke a nyomdai kiállításnak : a nagyszámú szöveg illusztráción kivül gyönyörű a középkori iróbarátot ábrázoló s nyolc szinben pompázó első initiale; a műmellékletek közt igen sikerült a Czwittinger könyvének hasonmása s a Halotti Beszédnek olyan színes fölvétele, melyhez hasonló hű másolatot eddig a technikai eszközök fejletlensége miatt nem is lehetett volna készíteni. Az egész nagy mű előrajzát a szerkesztőség következőkben adja: A magyar irodalomtörténet" képes kézikönyvét indítjuk meg. A nagy magyar közönség számára irjuk, melynek rég szüksége van rá. De szüksége van egész nemzeti mívelődésünknek is arra, amire vállalatunk törekszik: hogy irodalmunk ismerete, szeretete, ápolása terjedjen és erősödjék. Még pedig erősödjék történeti alapon, a melyen állunk s a mely haladásunkat is biztosítja. A magyar szellem története és hősei: nemzeti erősségünk és iskolánk. A nagy közönségnek irunk. Előtte kívánjuk megvilágítani nemzet-eszményeinket, a mint irodalmunk történetében megjelennek és fejlődnek: az ezredik év magyarjának bemutatni az ezer év magyarjának lelkét. Közönségünk ismereteit gyarapítani törekszünk, Ízlését fejleszteni és nemzeti érzését erősíteni. Sem célunkat, sem