Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-16 / 11. szám

mányi intézkedések közt az indok tekintetéből. A Barkóczyféle .javaslatnak, mint általában minden, a protestáns tanügyet illető, 1770 előtti kormányi intézkedésnek nyiltan bevallott vagy rejtett indoka a protestantizmus megszüntetése volt. E célból történt az iskolák elnyomatása, többnek bezárása, megcsonkítása. Ilynemű erőszakosságok 1770 után nem fordulnak elő, de az iskolatartás és kormányzás jogának kérdése más alakban, más indokból tovább is felszínen marad és erős vitának szolgál tárgyául. 1770 után ugyanis a tanügyben az egyház érdeke háttérbe vonul s helyét az állami foglalja el, ba szinte az államot a közoktatásügy intézésében nem az egyedül törvényes testület -— az országgyűlés — képviseli is. De bármily indokból szándékozott az uralkodó a protestáns iskolák ügyébe avatkozni, bármily szép eszme volt a közoktatásnak országos, egyöntetű szervezése: mindenképen veszélylyel fenyegette e törekvés a protestáns egyházat, mert a tanügy rendezésében eddig élvezett szabadsága, a protestáns szellem melegágyai, az egyház veteményes kertjei ellen ' intézett támadást. Mert bár az iskolatartás jogától Mária Terézia sem akarta megfosztani protestáns őseinket, de előrelátható volt, hogy azon szellem, mely a közös szervezet által iskoláinkban meghonosuland, el fogja törölni a nevelésnek és oktatásnak azt az erős felekezeti jellegét, melynek köszönhették, hogy egyházuk a nagy üldözés és elnyomatás között is fenmaradt. De meg várhattak-e valami jót, remélhettek-e valami üdvöst iskoláik számára egy oly uralkodótól, kinek eddig egyházi és iskolai ügyeikben csak rosszakaratát tapasztalhatták?! — Nem! — Sőt a mindig szomorú emlékű állami beavatkozás méltán keltheté fel azt a gyanút keblükben, hogy a közoktatás országos szervezése csak egy ujabb ok és eszköz lesz egyházuk megtámadására. Nem is késtek a reformátusok tiltakozó szavukat a kormány szándéka ellen felemelni. Alkalmat adott rá a helytartótanácsnak 1766. március 11-éről Debreczen városához küldött rendelete, melyben tudtul adatik, hogy ő felsége Magyarország tudományos műveltségét az 1723. LXX. t.-c. értelmében is azon pontra akarván felemelni, melyen az a jeles külföldi nemzeteknél tündöklik: ennélfogva az ország összes iskolaügyének szabályozását a helytartótanácsra bizta s ennek kebelében e végre egy külön bizottság ki is neveztetett. Ezek folytán a debreczeni tanácsnak is öt pont tüzetett ki. hogy azok szerint a debreczeni főiskola állapotáról rövid idő alatt részletes tudósítást adjon.* E rendeletre a tiszántúli egyházkerület közgyűlése felelt, üdvözölvén a Felség magasztos és valóban királyi szándékát, mi szerint a tudományokat a mi iskoláinkban is emelni, iskoláinkat fentartani és védelmezni akarja; de kijelenti, hogy mi a helytartótanácstól iskoláinkra nézve semmi jót, hanem csak rosszat várhatunk, mert annak tagjai római katholikusok, sőt épen papok is, kik irántunk ellenséges indulattal viseltetnek, törvényes szabadságunkat megszorították. Minthogy továbbá a mi iskoláink lételének alapjai királyi diplomák, országos törvények és békekötések; az iskolák a szabad vallásgyakorlatnak lényeges részét alkotják s az országos törvények szerint a mi tanügyünkre és iskoláinkra vonatkozó felügyelési és szervezési jog egyedül saját felsőbbjeinket illeti: ezért félő dolog, hogy a célba vett intézkedések iskoláinkra nem üdvöt, hanem csak vészt és pusztulást hoznak. De bár a kancellária is már korábban a protestánsok iskoláiba avatkozást nem helyeselte és pedig részben azon okból, mivel ez valószínűleg nagy elégületlenséget ébresztene a * Révész J. : »Adalékok a protestáns iskola autonom történetéihez 20. 1. hitfelekezetekben: mindazáltal Mária Terézia a tiszántúli egyházkerület véleményét figyelembe nem vette, hanem megmaradt korábbi elhatározása mellett, hogy e rendezésbe a protestáns iskolák is bevonassanak. Ettől fogva néhány éven át nem szünetelt a református iskoláknak és a fentartó testületeknek zaklatása. Most tudósítások és kimutatások kívántattak az iskolák szellemi és vagyoni ügyeiről, majd királyi biztosok küldettek ki nyomozás végett. E közben egyházunk másnemű sérelmei is annyira felszaporodtak, hogy 1773 őszén Beleznav Miklós tábornok és főkurátor indítványára mind a négy református egyházkerületből egy küldöttség jött össze, a Felséghez járulandó a sérelmek orvoslásának eszközlése végett. Még ugyanezen év október havában a Beleznay M. Vatay Pál, Vay István és Patay József tagokból álló küldöttség benyújtott a Felséghez egy előterjesztést, melynek 18 pontja közül a 4-ik az iskolaügyre vonatkozik, kimondván, hogy mivel az iskolák a hitnek vallásához, nyilváníthatásához tartoznak, s a szabad vallásgyakorlat lehetőségének és fentartásának eszközei s ezt hazai törvényeink is a legvilágosabban elismerték : ennélfogva a protestánsok iskolaügyi autonómiája törvényes alapokon nyugszik. Ez a felterjesztés azonban a kormány szándékát nem változtatta meg. A küldöttséget ugyan szívesen fogadta Mária Terézia, s szokása szerint kegyes Ígéretekkel bocsátotta el, de a protestánsok sérelmeinek orvoslására semmi egyebet nem tett azon kivül, hogy még ez esztendő folyamán Kollár Ádám tanácsára megengedte, a mi több éven át, kivált a háború folytában egészen el vala tiltva, hogy a protestáns tanulók külföldi egyetemeket is látogathassanak. Ezekről mindazáltal minden félévben pontos kimutatást kivánt magához fel terjesztet ni. * Három évvel utóbb a helytartótanács körében 1766 óta fennálló tanulmányi bizottság elkészült munkálataival s már 1776-ban egy augusztus 5-ről kelt leirat szervezi az állami közoktatásügyet, amennyiben az országot 10 iskolai kerületre osztotta s mindegyik kerület élére egy-egy tanügyi főigazgatót nevezett ki, kiknek kötelességévé tétetett felügyelni »minden akadémiára, fő- és algimnáziumra, minden iskolai és tanulmányi ügyre, minden valláskülömbség nélkül és nem engedve semmi kivételt kerületeikben*. Eltekintve attól, hogy a királyi iskolai direktoroknak a protestáns iskolákra erőszakolása már önmagában nagy csorbát ütött ez iskolák szabadságán, azon tapintatlan eljárás, hogy a 10 főigazgató közül egy sem neveztetett ki a protestánsok sorából, méltán keserűséggel töltötte el a református iskolák őrállóinak szivét és csak még inkább növelte a protestánsokban a gyanút a kormány beavatkozása irányában. És e gyanút nem oszlathatta el a kormánynak, a főigazgatókat kinevező okmányában tett azon »kegyes és különös* kinyilatkoztatása sem, »hogy ez a felügyelet nem terjed az iskolai és tanulmányi ügyeken tul és hogy nem az a szándéka, hogy azok a vallás ügyében a törvényeken felül valami sérelmet szenvedjenek*. Most a két protestáns egyház együttesen emeli fel tiltakozó szavát a katholikus direktorok felügyelete ellen. Az 1777-ik évi március havában benyújtott előterjesztést a nagy miveltségü és tudományu gróf Teleki József fogalmazta s rövid tartalma — mint az Révésznél ** olvasható — ily formán hangzik: Törvényeink azt kívánják, hogy az iskoláink feletti gond és felügyelet ne bizassék tőlünk külömböző vallású emberekre, mert a vallásszabadság és * Horváth M. : »Magyarország története« VII. köt. 406. 1. ** Adalékok 23.. 24. í.