Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-02-16 / 7. szám

Talán a divatos felfogással ellenkezik, de én nyiltan kimondom, hogy a tanító szerzeteket veszélyesebbeknek tartom a társadalomra, a kolduló szerzeteknél. Emezek egyszerűek, tagjaik kevésbé műveltek, s a legegyszerűbb ember is képes átlátni, hogy létezésüknek semmi komolyabb célja, — a társadalom ingyenélői. Ellenben a tanító szerzetek látszólag áldozatot hoznak a tudománynak, apostolai a világosságnak, előkelők, műveltek, megnyerőek, tényleg pedig tetszetős külformákban a pápai szellem, az ultramontán gondolkozás terjesztői, a középkor szellemének kellemes modorú, de annál veszélyesebb terjesztői. Épen azért a szerzetes életet — akár férfi, akár női zárdákról legyen szó, mely utóbbiak a prozelita-csinálás s a vakbuzgóság melegágyai — nálunk megszorítandónak tartom. A protestáns közönséget pedig fel kell hivnunk, hogy tömörüljön és kérvényezzen az országgyűlésnél s az uralkodónál az oly rendek ellen, melyek törvényellenesen telepedtek be az országba, jogos létalapjuk nincs, de a társadalom józan szellemének valódi mételyei. Első sorban kell itt említenem a jezsuitákat. Ezek az országból kiutasítandók, az országos törvények ellenére birt javaik megváltandók. Az állam egy idő óta felhagyott az állami és községi népoktatási intézetek terjesztésével s fejlesztésével. Részben pénzügyi okokból, de nagyobb részben a politika retrográv fejlődésénél fogva. Tudom, hogy a felekezetnélküli iskolákat a protestántizmus jelentékeny része is helyteleníti, annál inkább, mert az ily intézetekben nálunk tényleg a katholicizmus domináló, mint állami életünkben is. Azonban ha a vallásos oktatásra kellő súlyt fektetünk, akkor ez iskolák reánk nézve legkevésbé sem veszélyesek ; de hatalmas gátját képezik annak, hogy az ultramontán szellem, a pápai s papi uralom iránti feltétlen engedelmesség már a gyönge gyermeki szívben kiirthatlan gyökeret verjen. Épen azért szivemből óhajtom, hogy ez az irány ismét fejlődjék, erősödjék ugy közoktatási politikánkban, mint a társadalom rokonszenvében. Dr. Bartha Béla. ISKOLAÜGY. Közép- és főiskolai tanügyünk a zsinaton és zsinat után. II. A javaslat tárgyalása november 28-án kerül a tanácskozás asztalára. A föntebbi előzmények után azt hinnők, hogy a javaslat általános tárgyalása nagyon rövid lesz. Nem ugy történt. A vita hullámai elég szélesen csapkodtak. Hagyján, ha az valamely nagyobb fontosságú elvi, vagy tanügyi kérdést vet felszínre, vagy kétes nézeteket tisztáz. Épen nem. Egy-két panaszhang az autonomia romlásán, több a tárgyhoz szorosan nem is tartozó ellenvetés mellett a jobb sorsra érdemes vita a körül a már túlhaladott kérdés körül forog: elfogadja-e a zsinat^a-^tfvps^A latot az általános tárgyalás alapjául vagy nem ? ** ( murnkm Cri/cc Lajos lép elő elsőnek azzal az indítvány nyal, hogy az egész javaslatot le kell venni a napirendről. Annak tárgyalása szerinte már csak azért sem időszerű, mert hisz' maga az állami kormány is folyton ingadoz a tanügy terén. Szavai nem keltenek valami erős viszhangot. Behatóbban, egyszersmind erősebben színezve kel az indítvány támogatására Görömbei Péter. Nem fogadhalja el a javaslatot, mert az elsőben is hiányos; a menynyiben, bár az 1790/91. XXVI. t.-c. teljesen biztosítja azt egyházunk számára, teljesen elhallgatja a tanítás és tanulás módjára, szabályára és rendjére vonatkozó jogainkat. Nem fogadja el azért sem, mert a javaslat visszaesést mutat nemcsak az 1881/81-iki zsinat, igaz, nem is szentesített alkotásához, hanem az 1891-iki konventi törvényjavaslathoz viszonyítva is. E javaslat szerint minden teher az egyházé, minden jog ellenben az államé. Erős vádat emel iskolai ügyünk belső ellenségei: a tanítók ellen. Nem ismernek azok — a szónok szerint — alárendeltséget; semmibe sem veszik, sőt sértegetik az egyházi felsőbbséget; kigúnyolják intézményeinket, sőt szertartásainkat is. És mind ezekkel szemben a javaslat bőven beszél a presbyteriumok kötelezettségeiről, de sohasem a csúfolódó tanítók elleni jogairól. Nem fogadja el továbbá a javaslatot azért sem, mert az egyház minden áldozata dacára is. a melyekben végre is el fog vérzeni, mig sajátképi hivatását nem teljesítheti és saját élete sivár és kopár marad, addig iskoláit is elveszti. Az idők szelleme különben is az iskolák államosításának kedvez; és valamint a megyék jogait elszedte az állam : ugy tesz majd iskoláinkkal is. Azonban jelzi, hogy az állami iskoláknak nem valami nagy barátja. Elismeri: közöltek azok sok ismeretet, de határozott irányuk, közszellemük nincs; nevelnek világpolgárokat, száraz, pedáns tudósokat, a kik nemesebb eszményekért lelkesedni nem tudnak; hozzá kath. jellegűek: megülik a katholikus ünnepeket; ünnepélyeik katholikus színezetűek stb. Ám tartsuk fel tehát, a inig lehet, felekezeti iskoláinkat, de követeljük az állam segítségét, hisz' helyette és az ő szolgálatára is tartjuk fel azokat; de az állam segítsége legyen segély és ne alamizsna. Végül felsorolja a javaslat hiányait. Igy egyebek közt hallgat az a leánynevelésről, a vallástanításról, vasárnapügyről, belmisszióról, parochialis könyvtárakról, no ez utóbbiak csakugyan nem tartoznak oda! stb. Nem fogadja el tehát az iskolai bizottság készítette javaslatot, hanem, ha kell, inkább a konventi szervezetet. Gsike L. és Görömbei P. indítványai nem nyerték meg a közhangulatot. Ellenök elsőben is az iskolai bizottság előadója, Mitrovics Gyula száll sikra. Higgadt alapossággal kifejti, hogy az iskolai bizottság nem önoktából, hanem a zsinat egyenes megbízásából készítette javaslatát; már pedig a zsinat saját méltóságát sértené meg, ha meggondolt határozatait oly könnyedén meg változtatgatná. Hisz1

a zsinat tavaszi ülésszaka a mostani ciklusnak épen az iskolaügyet tűzte ki egyik legfőbb tárgyául. De a halogatás e téren sem vezetne célhoz; sőt némely tanügyi kérdésben már azért is álláspontot kell foglalnunk, hogy az állam is megértse akaratunkat, megismerje törekvéseinket. Ha mi mindig az állami megállapodásra, és pedig hasztalan, várunk, magunk is örökös bizonytalanságban maradunk. Ajánlja azért az iskolai bizottság javaslata tárgyalásának megkezdését. Mitrovics Gyula nyomós okoskodásához hasonló szellemű szavaikkal többen csatlakoztak. Igy Szász Károly. Előadja, hogy bár a tavaszi ülésszakban ő is a Tisza Kálmán ajánlotta alapelvek embere volt; de most a már ]fcész javaslat tárgyalása mellett szavaz. És pedig nemcsak azért, mert az iskolai bizottságot a zsinat többsége bizta rtr r:.