Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-02-16 / 7. szám

Talán a divatos felfogással ellenkezik, de én nyiltan ki­mondom, hogy a tanító szerzeteket veszélyesebbeknek tartom a társadalomra, a kolduló szerzeteknél. Emezek egyszerűek, tagjaik kevésbé műveltek, s a legegyszerűbb ember is képes átlátni, hogy létezésüknek semmi komo­lyabb célja, — a társadalom ingyenélői. Ellenben a tanító szerzetek látszólag áldozatot hoznak a tudománynak, apostolai a világosságnak, előkelők, műveltek, megnyerőek, tényleg pedig tetszetős külformákban a pápai szellem, az ultramontán gondolkozás terjesztői, a középkor szellemé­nek kellemes modorú, de annál veszélyesebb terjesztői. Épen azért a szerzetes életet — akár férfi, akár női zár­dákról legyen szó, mely utóbbiak a prozelita-csinálás s a vakbuzgóság melegágyai — nálunk megszorítandónak tar­tom. A protestáns közönséget pedig fel kell hivnunk, hogy tömörüljön és kérvényezzen az országgyűlésnél s az ural­kodónál az oly rendek ellen, melyek törvényellenesen telepedtek be az országba, jogos létalapjuk nincs, de a társadalom józan szellemének valódi mételyei. Első sor­ban kell itt említenem a jezsuitákat. Ezek az országból kiutasítandók, az országos törvények ellenére birt javaik megváltandók. Az állam egy idő óta felhagyott az állami és köz­ségi népoktatási intézetek terjesztésével s fejlesztésével. Részben pénzügyi okokból, de nagyobb részben a politika retrográv fejlődésénél fogva. Tudom, hogy a felekezet­nélküli iskolákat a protestántizmus jelentékeny része is helyteleníti, annál inkább, mert az ily intézetekben nálunk tényleg a katholicizmus domináló, mint állami életünk­ben is. Azonban ha a vallásos oktatásra kellő súlyt fekte­tünk, akkor ez iskolák reánk nézve legkevésbé sem veszé­lyesek ; de hatalmas gátját képezik annak, hogy az ultra­montán szellem, a pápai s papi uralom iránti feltétlen engedelmesség már a gyönge gyermeki szívben kiirthatlan gyökeret verjen. Épen azért szivemből óhajtom, hogy ez az irány ismét fejlődjék, erősödjék ugy közoktatási poli­tikánkban, mint a társadalom rokonszenvében. Dr. Bartha Béla. ISKOLAÜGY. Közép- és főiskolai tanügyünk a zsinaton és zsinat után. II. A javaslat tárgyalása november 28-án kerül a tanács­kozás asztalára. A föntebbi előzmények után azt hinnők, hogy a javaslat általános tárgyalása nagyon rövid lesz. Nem ugy történt. A vita hullámai elég szélesen csapkod­tak. Hagyján, ha az valamely nagyobb fontosságú elvi, vagy tanügyi kérdést vet felszínre, vagy kétes nézeteket tisztáz. Épen nem. Egy-két panaszhang az autonomia romlásán, több a tárgyhoz szorosan nem is tartozó ellen­vetés mellett a jobb sorsra érdemes vita a körül a már túl­haladott kérdés körül forog: elfogadja-e a zsinat^a-^tfvps^A latot az általános tárgyalás alapjául vagy nem ? ** ( murnkm Cri/cc Lajos lép elő elsőnek azzal az indítvány nyal, hogy az egész javaslatot le kell venni a napirendről. Annak tárgyalása szerinte már csak azért sem időszerű, mert hisz' maga az állami kormány is folyton ingadoz a tanügy terén. Szavai nem keltenek valami erős visz­hangot. Behatóbban, egyszersmind erősebben színezve kel az indítvány támogatására Görömbei Péter. Nem fogad­halja el a javaslatot, mert az elsőben is hiányos; a meny­nyiben, bár az 1790/91. XXVI. t.-c. teljesen biztosítja azt egyházunk számára, teljesen elhallgatja a tanítás és tanulás módjára, szabályára és rendjére vonatkozó jogain­kat. Nem fogadja el azért sem, mert a javaslat vissza­esést mutat nemcsak az 1881/81-iki zsinat, igaz, nem is szentesített alkotásához, hanem az 1891-iki konventi tör­vényjavaslathoz viszonyítva is. E javaslat szerint minden teher az egyházé, minden jog ellenben az államé. Erős vádat emel iskolai ügyünk belső ellenségei: a tanítók ellen. Nem ismernek azok — a szónok szerint — alá­rendeltséget; semmibe sem veszik, sőt sértegetik az egy­házi felsőbbséget; kigúnyolják intézményeinket, sőt szer­tartásainkat is. És mind ezekkel szemben a javaslat bőven beszél a presbyteriumok kötelezettségeiről, de sohasem a csúfolódó tanítók elleni jogairól. Nem fogadja el továbbá a javaslatot azért sem, mert az egyház minden áldozata dacára is. a melyekben végre is el fog vérzeni, mig saját­képi hivatását nem teljesítheti és saját élete sivár és kopár marad, addig iskoláit is elveszti. Az idők szelleme külön­ben is az iskolák államosításának kedvez; és valamint a megyék jogait elszedte az állam : ugy tesz majd isko­láinkkal is. Azonban jelzi, hogy az állami iskoláknak nem valami nagy barátja. Elismeri: közöltek azok sok isme­retet, de határozott irányuk, közszellemük nincs; nevel­nek világpolgárokat, száraz, pedáns tudósokat, a kik neme­sebb eszményekért lelkesedni nem tudnak; hozzá kath. jellegűek: megülik a katholikus ünnepeket; ünnepélyeik katholikus színezetűek stb. Ám tartsuk fel tehát, a inig lehet, felekezeti iskoláinkat, de követeljük az állam segít­ségét, hisz' helyette és az ő szolgálatára is tartjuk fel azokat; de az állam segítsége legyen segély és ne ala­mizsna. Végül felsorolja a javaslat hiányait. Igy egyebek közt hallgat az a leánynevelésről, a vallástanításról, vasárnap­ügyről, belmisszióról, parochialis könyvtárakról, no ez utóbbiak csakugyan nem tartoznak oda! stb. Nem fogadja el tehát az iskolai bizottság készítette javaslatot, hanem, ha kell, inkább a konventi szervezetet. Gsike L. és Görömbei P. indítványai nem nyerték meg a közhangulatot. Ellenök elsőben is az iskolai bizott­ság előadója, Mitrovics Gyula száll sikra. Higgadt alapos­sággal kifejti, hogy az iskolai bizottság nem önoktából, hanem a zsinat egyenes megbízásából készítette javas­latát; már pedig a zsinat saját méltóságát sértené meg, ha meggondolt határozatait oly könnyedén meg változtat­gatná. Hisz1 a zsinat tavaszi ülésszaka a mostani ciklus­nak épen az iskolaügyet tűzte ki egyik legfőbb tárgyául. De a halogatás e téren sem vezetne célhoz; sőt némely tanügyi kérdésben már azért is álláspontot kell foglalnunk, hogy az állam is megértse akaratunkat, megismerje törek­véseinket. Ha mi mindig az állami megállapodásra, és pedig hasztalan, várunk, magunk is örökös bizonytalanság­ban maradunk. Ajánlja azért az iskolai bizottság javaslata tárgyalásának megkezdését. Mitrovics Gyula nyomós okoskodásához hasonló szellemű szavaikkal többen csatlakoztak. Igy Szász Károly. Előadja, hogy bár a tavaszi ülésszakban ő is a Tisza Kálmán ajánlotta alapelvek embere volt; de most a már ]fcész javaslat tárgyalása mellett szavaz. És pedig nemcsak azért, mert az iskolai bizottságot a zsinat többsége bizta rtr r:.

Next

/
Oldalképek
Tartalom