Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-10-27 / 47. szám

És felette igen megkeseredék az én lelkem, és könyhullatással kiálték az Urnák mondván: Oh én Uram és Istenem, mivelhogy Te mondottad vala. prófétálék álomban a Léleknek, mondván: A négy szelek felől jöjj elő te Lélek, és lehelj ezekbe a megöleltekbe, hogy éljenek, és felébredék, és ímé nem élnek. »És monda nékem: Embernek fia! Ezek a tetemek az Izráel egész háza. Imé ezt mondják: Elszáradtak a mi csontaink, és elveszett a mi reménységünk, és kivágattunk mi magunkban!« »Annakokáért prófétálj és mondjad nékik: Igy szól az Ur Isten: Imé én megnyitom a ti koporsóitokat és kihozlak titeket a ti koporsóitokból én népem és viszlek titeket az Izráel földére. És megtudjátok, hogy én vagyok az Ur, mikor megnyitándom a ti koporsóitokat és kihozlak titeket a ti koporsóitokból, én népem, és adom az én lelkemet li belétek és éltek és megnyugotlak titeket a ti földeteken; és megtudjátok, hogy én Ur szólottam és megcselekeszem, ezt mondja az Ur!« Akkor mondék azoknak az embereknek, és mondom minden atyafiaknak: miképen ünnepeltek? Imé az Ur szólott, kicsoda aki ellene szólana; az Ur igérte, kicsoda aki kételkednék. Amit az Ur szólott, megcselekeszi, azért mi is magunkban elvégezénk és meg is cselekeszszük, hogy szegénységben is, csufoltatásban is, üldözésben is, míg a lélek el nem hagyja a mi tetemünket, meg nem szününk prófétálni: »A négy szelek felől jöjj elő te Lélek és lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy éljenek!« Stephanus. ISKOLAÜGY. Karaes Teréz. 1808—1892. A napokban halt meg békési magányában. Paedagogiai író, a nemzeti nőnevelés úttörője, a református nőnevelés ujjáteremtője, a miskolczi leánynöveldénk szellemi alapítója volt. Illő, hogy kegyelettel emlékezzünk róla, elismeréssel ismertessük áldásos működését, például állítsuk tevékeny életét, áldással emlegessük nevét. Karaes Teréz Pesten született 1808-ban. Atyja Karaes Ferencz mérnök, anyja Takács Éva (a tudós Takács Ádám váczi ref. lelkész leánya), kikben a magyar ref. jellem kiváló sajátságai: a tiszta ész, józan vallásosság, buzgó hazafiság és erős művelődési ösztön szép harmóniába olvadtak. Az apa theologiát végzett ember volt s 1796 előtt (mert akkor itt még nem volt református gyülekezet) gyakran végzett lelkészi funkciókat Pesten, s később mind végig benső baráti viszonyban élt Báthory Gáborral, az első pesti pappal, a későbbi dunamelléki püspökkel, ki Karaes Teréznek keresztapja volt. E magas műveltségű és mélyen vallásos szülői és társas környezet nevelte, érlelte Karaes Teréz nagy fogékonyságu szellemét. Teréz kilenc gyermek között a negyedik volt s a gondos nevelés és termékenyítő környezet korán felébresztette benne az írói hajlamot, vagy amint ő kedélyesen mondogatta : »az irogatási kedvet*. »írásom tárgya — mondja egyik önéletrajzszerű visszaemlékezésében — mindig a nőnevelés volt; de tudván, hogy a komoly alakban irt műnek kevés nő-olvasója lenne, beszély-alakba öntém gondolataimat s legelőször irogatásom 21-ik évében (a negyvenes évek elején) mertem az > Életképek*-ben ily cimü munkával fellépni: »Néhány szó a nőnevelésről.* E dolgozatban, közel ötven évvel ezelőtt, az erős fejű, nemes szivü nő kimondja a nagy eszmét, hogy a nőt is nevelni kell nemének és hivatásának megfelelő módon; hogy »a nőnevelés alapja csak tiszta vallásosság lehet, de nem a vallásosság piperéi és sallangjai;* eszközei a komoly értelem-fejlesztés és szívnemesítés, de nem a zene, meg a sokféle nyelvtudás, melyek szép »nevelési sallangok, de a házi erényeknek, a női kötelességeknek nem alapvetői, nem kifejtői«; hogy a nőt »kézmüvek«-re (kézimunkák) való oktatással szorgalomra és házias foglalkozásra kell szoktatni. E mellett nagy nyomatékkal hangsúlyozza a nőnevelés nemzeti jellegét, mi nélkül jó magyar nők és igazi család-anyák nem képződhetnek; a haza, a nemzet csak akkor mondhatja magát szabadnak, ha annak férfi- és nő-szülöttei műveltség tekintetében egy fokon állanak. A dolgozat nagy feltűnést keltett s Karaes Teréz jóformán ennek köszönhette, hogy Palóczy László gondnok (a nagyhírű politikai szónok) a miskolczi ref. egyház nevében 1846-ban az ottan szervezendő leánynevelő intézet vezetésére meghívta. A miskolczi leányneveidét már 1784-ben tervezték az egyház elöljárói, de csak 1846-ban nyithatták meg Karaes Teréz igazgatása alatt. Karaes Teréz egész lelkesedéssel fogott nevelési terveinek megvalósításához. Saját elvei szerint csinálta meg a tantervet, maga rendezte be az internátust szegényesen, csak bérházban, de házias egyszerűségben. Évi fizetése 240 frt. volt, s a későbbi években négy »buzgó és szelíd erkölcsű* tanítónő volt a segédje. Az 1857-ben kiadott »Növeldei Jelentés* *) kellő bepillantást enged az első református növelde beléletébe, melynek a nagy tevékenységű igazgatónő volt a lelke. »A miskolczi és környékbeli minden rendű szülőknek — mondja a Karacs-fogalmazta Jelentés — tisztelettel ajánlom figyelmébe a miskolczi növeldét, melyben a tiszta vallásosságot, életügyességet előmozdító minden női tanulmányok s a munkás nőknek szükséges kézmunkák minden nemei taníttatnak, mint szinte a németnyelvben is igen buzgón gyakoroltatván a növendékek, ezen nyelvben tökéletes haladást tehetnek.« Az intézet nemcsak növelde, hanem egyszersmind nÖipariskola is volt. Bizonyítja a Jelentés egyik későbbi passusa. »Továbbá ha kívántatik, csupán kézi munka tanulásra is felvétethetik a már iskolázott növendék, kiket rajtam kivül még négy buzgó és szelid erkölcsű tanítónő oktat a köntös-varrás, fehér varrás, hímzés, horgolás, kötés minden nemébe s hogy minő szorgalommal, tanúskodjék amellett a rendesen vitt jegyzőkönyv, mely szerint ezen tanévben (1857-ben) öt hó alatt 625 darab kézművet készítének növendékeim.« Igv dajkálta, fejlesztette és biztosította Karaes Teréz az első magyar református nőnöveldét Miskolczon. Hálá*) Közölve maga Ivaracs Teréz által e Lap 1889. évf. 48. számában.