Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)
1892-03-24 / 14. szám
n a ^ , ^-T-g—g II —— rek El-jő-nek min-dün-nen. íme! ezt akarom én. Amint látható, csak két szót igazítottam e zsoltárban (első és utolsó sor), a többit megírta Szenczi Molnár Albert ugy, hogy az, míg magyarul beszélnek s e nyelven éneklik Isten dicsőségét, mindig klasszikus marad! Mióta az ének-irás megkezdődött (pedig már vagy 16 éve!), senki se mondta meg az uj ének-irók munkájára véleményét ugy, mint az áldott lelkületű öreg Szentpéteri Sámuel, e szavakkal: »legszebb zsoltárainkból kő-kövön nem marad !« s e szent célzatú és legjobb-akaratu figyelmeztetés nem használt semmit, neki mentek és irtak és irtak s épen, hogy annyit irtak, volt az oka, hogy még a mindent oly rózsaszínű szemüvegen látni szerető Szuhay Benedek kedves öcsém is oly kevés, nagyon kevés jót talál a megjelent énekek között! Ha a szent poéták a bibliai szövegből akarnak irni, vegyék elő a régi énekes-könyvet, tanulmányozzák a reformátorok psalmusait, nem kell ugy és azt irni, amint ott a bibliai szövegben van. lehet belőlük gyönyörű parafrázisokat csinálni, mint ezt a ma is élő három példány bizonyítja! a) Örül mi szivünk .... a LXXII. zsoltárból irta Szegedi Gergely, megjelent 1590., ma 75. b) Ne szállj perbe .... az LI. zsoltárból irta Péezeli. Király Imre, megjelent 1635., ma 162. c) Dicsőült helyeken a CXLVIII. zsoltárból irta Péezeli Király Imre, megjelent 1635., ma 179. De nemcsak a zsoltárokból, hanem az evangéliumból merített énekekre is kitűnő példányokat szolgáltat a régi énekes-könyv, a ma 165. sz. a. álló: Emlékezzél Úristen híveidről egyik remeke az evangéliomból, egyenest a Jézus tanításaiból merített énekeknek (ismeretlen szerzőtől megjelent 1590.), csakhogy nagyon vigyázzon az énekiró, hogy semmit abból el ne vegyen és semmit hozzá ne tegyen, vagy másként irjon, amint az evangéliomban van. Ez ének 2-dik verse eredetileg így van: Adjad nékünk mindenkor életünkben, A kenyeret, mely vagyon szent igédben. Kiről szóltál szent János könyvében, Melylyel élünk örökké éltünkben. És?.... e helyett az evangéliomi örök ige helyett Benedek Mihály bele tett az énekbe egy utálatos dogmát, melyet a transubstantiatiótól csak egy paraszt hajszál választ el! Vigyázni kell az ilyenre nagyon, de nagyon! Lám a múltkor mikor a »Jövel szent lélek« ujabb átírását megkorrigáltam (1891. 7. sz.), az unitárius felebarátaink milyen kárörvendve irták, hogy im a kálvinisták is kezdik már detronizálni a Jézus Krisztust! pedig hát — én legalább ugy vagyok meggyőződve — annak a jámbor szent poétának ez esze ágában se lehetett, hanem, hát egyszerűen gyógyíthatatlan viszketegből, csak az ő poétái virtusságait akarta mutogatni! Amarra, t. i. az evangéliumi értelem elcsavarására, egyszerűen azt mondom: helyre kell állítani az eredeti helyes szöveget! Ezek az elvek vezérelvén engemet, nem hagyom s nem is hagyhatom helyben azt a munkálkodást, mely jelenleg az énekek megújítása körül folyik. Magán úton megtettem, a mit tennem kellett; úgy látszik nem használt, most elmondom nyilvánosan. Egy idő óta nem igen szóltam, sokan kérdezték miért, most azt is megmondom : Dunamellékéről eljővén, megszűnt ottani hivatalos minéműségem az énekügyben, itt senki se szólt hozzám, mígnem a tiszántúli egyházkerület közgyűlése (1891. május 201. jk. szám) énekbizottsági tagul választott, már most kötelességem szólani s elmondani a szent poétáknak ujolag : oldják le lábaikról a világi dicsőség saruit, s vallásos lélekkel, evangéliomi hittel nyúljanak a szent tárgyhoz, alakítsák, simítsák a zsoltárokat gyönyörű nyelvünk kifejlett idomai szerint, a vérünkké vált vért ne akarják elidegeníteni, táplálják a mi — Istenhez ragaszkodó — gyermeki hitünket csak tejnek italával, ismerjék meg Jeremiással, hogy bármennyire rugaszkodjék is a pegazus, gyermekek vagyunk mi, s gyermekhittel, öntudatlan kell megnyugodnunk abban, különösen midőn éneklünk, hogy nem hágy bennünket el Az, ki mindnyájunk Édes atyja! Kedves szerkesztő urat pedig biztosítom, hogy ezután sűrűbben fogok alkalmatlankodni, ha szívesen veszi. Gyoma, 1892. március 8. Kálmán Farhas. BELFÖLD. A reformátusok zsinatja. Nyolcadik ülés március 18-án. 1. Kun Bertalan egyházi elnök az ülést d. e. 1 li íi órakor az elnökség nevében megnyitja; a jegyzőkönyv vezetésére felkéri Kolozsvári Sándor, a szólók jegyzésére Véghely Dezső zsinati jegyzőket. 2. Mitrovics Gyula, a mult ülés egyházi jegyzője, a jegyzőkönyvet felolvasván, hitelesíttetik. 3. Tóth• Sámuel jelenti, hogy a tiszántúli kerület egyik képviselője, Peterdi Károly, halaszthatlan ügyei miatt a zsinatról eltávozott, az elnökség intézkedett az illető póttag, Sütő Kálmán behívásáról: továbbá, hogy az országos református lelkész-értekezlet kérvényt nyújtott be a zsinathoz, mely a kérvényi bizottsághoz tétetett at. 4. Tisza Kálmán világi elnök a napirendre kitűzött törvénykezési alapelvek kérdéseit a zsinat egyhangú beleegyezése mellett könnyebb megvitaiás és tárgyalás végett egyenként terjeszti elé.
