Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-09-01 / 39. szám

be nem töltethetett: a jegyzői teendőknek a jövő tavaszi egyházmegyei gyűlésig leendő vitelére, Kalós Péter, mint aki már egy év óta az egész jegyzői terhet viselte, közgyűlés által fölkéretett. Kalós Péter. A máramaros-ugoesaí egyházmegye közgyűlése. Egyházmegyei közgyűlésünknek, melyet M.-Szigeten f. hó 11-én tartottunk, nevezetesebb tényeiről kivánok itt megemlékezni, mert azok az apróbb, de ezer gondot okozó ügyek mindenfelé ugyanazon színezetűek s lefolyásúak. Elsőben is maga a megnyitó beszéd kiválóan felhívja figyelmünket, mivel az, az építés alatt lévő s nem sokára felavatásban részesülendő templom múltjából sok érdekes történelmi eseményt elevenít fel. Közérdekűségénél fogva megérdemli, hogy bő kivonatban közöljem. Miután elnöktársa nevében is üdvözli egyházmegyei gondnok a gyűlés szép számban megjelent tagjait, kötelességet vél — ugy mond — teljesíteni, ha e felavatandó templom régi elődjének múltjáról megemlékezik. Szigetváros régi voltáról — folytatja gondnok — semmi sem tesz erősebb tanúbizonyságot, mint a régi templom, melynek főrésze, hajója a 11-ik század végével, a 12-ik század elején épült, a midőn a görög-római építésre a német styl kezdett befolyást gyakorolni, mig az oltárhely és főportáié építése a 18-ik század közepén ment véghez. A vastag toronynak arányos, magas, szép, ódon tetőzete miután harangozás közben hajlongani kezdett, Mária Terézia rendeletére 1775-ben lebontatott s csonka tetővel, legutóbb pedig 1857-ben bádog fedélzettel láttatott el. Az a templom elébb a görög, utóbb a római szertartásuaknak szolgált szent helyül, midőn 1524-ben és igy azon időben, midőn Sziget a Nagy Lajostól 1352-ben nyert koronavárosi kiváltságok nyújtotta kedvezmények következtében már rendezett tanácscsal s kellően képzett intelligens osztálylyal birt, tehát 1524-ben Ramasi Mátyás szebeni reformátor s a már prot. Perényi Gábor máramarosmegyei főispán idejében Surdaster szebeni pap megjelent e városban s a helybeli plébánussal egyetértőleg megnyerték a város lakosainak nagy részét a reformációnak s igy a templom az áttérők birtokában maradt. Azon időben hódolt meg a reformáció tanai előtt a máramarosi többi koronaváros: Hosszumező, Tecső, Visk és Huszt is. Az a templom, mely Bethlen István, erdélyi fejedelem, máramarosmegyei főispán, a nagy Gábor fejedelem testvére költségén 1632-ben a toronynyal együtt kijavíttatott, s a templom famennyezete ujjal cseréltetett fel, 1717-ben tatárcsordákat látott falai között, A városi lakosság megrémülvén a tatársereg közeledtére, minden drágaságát a templomba hordta, honnan az országból kivonuló tatárok elrabolták a kincseket, de csak e megye határáig vihettek, mert Borsánál a máramarosi magyarok és románok egyesített ereje megsemmítette a tatársereget, megszabadítván a foglyokat, visszafoglalván az elrablott tárgyakat. Ezt a templomot, ezt a nagybecsű történelmi emléket, ezt a nyolcszázados épületet semmisítette meg az 1859-iki augusztus 10-iki tűzvész. Megsemmisültek ekkor a 13-ik, 14-ik századi freskók is, a melyeknek egy része 1842-ben, más része pedig a tűzvész alkalmával fedeztetett fel, mely freskók egy részét Szilágyi István ismertette az akadémiai értesítőben 1850-ben. És midőn a hívek és kegyes pártfogók áldozatkészsége következtében a templom nagy erőfeszítéssel felépült volna, 1872-ben ismét a lángok martalékává lett s míg az első tűzvész a fedélzeten, a második a toronytetőn kezdte meg romboló munkáját. Mindkét szerencsétlenség alkalmával a templomban és toronyban minden éghető rész elpusztult, a harangok is részint elolvadván, részint alázuhanván. íme e szentegyház — így folytatja a gondnok — másod izben s most sokkal fényesebben, ragyogóbban emelkedett ki phőnixként hamvaiból, hogy hirdesse Istennek dicsőségét, hirdesse ezen anyaszentegyház híveinek, a kegyes pártfogóknak áldozatkészségét, a régibb és mostani presbyterium kitartó, sikeres munkásságát; hirdesse Szikszay Zoltán helybeli lelkész és Szőllősy Antal egyházi főgondnok semmi fáradságot nem ismerő, minden akadályt legyőzni tudó munkás szeretetüket s erős akaratuknak fényes diadalát stb. Az egyházmegyei közgyűlés éljenzéssel jutalmazta e szép megnyitó beszédet, éltetvén a templom építése körül fáradozó fentemlített munkásokat is. A második nevezetes eseménye volt közgyűlésünknek az esperesi jelentés, mely figyelmesen kiterjeszkedett egyházmegyénk mult évi szellemi s anyagi ügyeire. E szerint a vallás-erkölcsi élet egyházaink túlnyomó többségében megnyugtató, de vannak egyházak, melyekben aláhanyatlóban van az; ilyen különösen Dabolcz, hol a hívek nagy része kitérésről gondolkodik. Elismerésre méltó jelenség, hogy egyházmegyénk kebelében egyházi célokra másfélezer forintnál többet adományoztak a hívek; a szigeti templomra, az országból s magából Sziget városából 10458 frt gyűjtetett. 36 iskolánk között jeles volt 11, jó volt 16, elegendő 7, elégtelen 2. Született fi: 449, nő: 434, összesen: 933; meghalt fi: 379, nő: 332, összesen : 721; összeeskettetett házaspár tiszta : 150, vegyes: 28, összesen: 178. Iskolakötelesek 6 — 12 évig fi: 1182, nő: 1077; összesen: 2259; ezek közül iskolába járt fi: 1049, nő: 977, összesen: 2026; nem járt fi: 133, nő : 100; összesen: 233. Ismétlő iskolások fi: 392, nő: 401; összesen: 793; iskolába járt fi: 148, nő: 133, összesen: 281. Konfirmáltatott fi: 172, nő: 156; összesen: 328. Kitért tőlünk 2, áttért hozzánk 6 lélek. Lelkek száma fi: 9407, nő: 9326, összesen: 18733. Megemlítem még, hogy egyházmegyénk területén a misszionárius lelkészek kötelességeiket híven teljesítették, közgyűlésünk a lelkészjelölő bizottságot megválasztotta és hogy egyházmegyénk a »Szatmári Prot. Irodalmi Kör* alapító tagjai sorába lépett, s ezzel tudósításomat be is fejezem. Biki Ferencz, ref. lelkész. REGISEGEK. El lehet-e ejteni Szegedi Kis István doetorátusát. A magyarországi reformátusok közt csak egyetlen egy van, kinek életét születésétől haláláig módunkban van ismerni, s ez: Szegedi Kis István. Életrajzát a vele egykorú s közelében hosszabb ideig élt Sfcarica Máté irta meg s hagyta ránk. A részben hallomás, részben személyes tapasztalatok után készült