Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-12-15 / 54. szám

nyomorúság vár. Ez az anyagi kérdés az, a melynek kedvező megoldásáig én protestáns középiskolai tanításügyünket, iskoláink jelenét és jövőjét válságosnak tartom. (Vége köv.) TÁRCZ A. Egy katholikus konspiráció a mult században. Azzal a mértéktelen agitáeióval szemben, mely a vallásügyi reformok ellen széles körben megindult s melynek agressiv célzatát félre nem érthető módon árulta el minapában a Magyar Államnak egy felhívása, mely egész tervszerű hadjárat megindítását sürgeti a vallási béke megszilárdítására célzó intézkedések ellen, időszerűnek látszik az alábbi érdekes adalék a mult századból, mely jellemzően tünteti fel azokat a fegyvereket, melyekkel a magyar protestantizmus ellen harcoltak alig néhány évtizeddel a hitszabadság vérrel történt kivívása s szerződésekben szentesített megpecsételése után. A magyar protestantizmus évlapjainak annyi viszontagságos példái közt talán a megpróbáltatások legsulyosabbikát hárította el a gondviselés róla, mikor nem engedett megvalósulni egy oly kezdeményt, mely ha megvalósul, tűzbe s vérbe borítja vele az országot. Mária Terézia fanatikus kormánya, tudjuk, a vallási visszavonás mily üszkét dobta a nemzeti közéletbe, mely még válságosabbá tette a centralizmus veszélye által is fenyegetett magyarság helyzetét. A reactió politikájának kész eszközéül kínálkozó katholikus főpapság és főnemesség kedvezőnek látta az alkalmat a független magyar protestáns közérzület kiirtására s támogatva az államkormánv részrehajló s nyiltan ellenséges politikájától, társadalmi úton is megkezdte szervezkedését. CamilJus Paulutius bécsi nuncius és szentszéki követ közremükö désével, a győri püspök kezdeményére és gr. Eszterházy József elnöklete alatt nagy arányú katholikus szövetkezet tömörült egybe, hogy az üldözések kérlelhetlen rendszerét a társas élet minden terén alkalmazásba vegye. Mindjárt a megalakulás után a magyar főrangú világ számos előkelősége: grófok, bárók, nemesek, lovagok, királyi tanácsosok csatlakoztak a mozgalomhoz s a leghevesebb agitáció indult meg a propaganda minél szélesebb körben való népszerűsítésére. Nyomtatott körleveleket küldöztek titokban szerteszét e címen: »Systema et statutum illustrissimae societatis nobilium« stb. Három ezer tagra számították a belépők számát, s ily tömeges részvétel mellett voltak, akik a katholikus egyház jövőbeli gyarapodását évenként 10.000 lélekkel remélték fölvehetni. Tervbe vették ezenkívül Dömölkön egy nemesi intézet alapítását is, szigorúan katholikus irányú neveléssel, hol a közönséges tantárgyakon kívül az ifjúság a fizikában, történelem és földrajzban, kánon- és polgári jogban, franczia, német és olasz nyelvben is oktatást nyerjen. A megnyitást 1744. Mindszentek napjára tűzték ki. A társaság alapszabály-tervezetéből érdekes betekintést nyerünk azokba a célzatokba, melyek az egész mozgalom vezetőinek szemei előtt lebegtek. Főtörekvése lett volna a szövetkezetnek, a katholikus vallásnak az eddiginél »nyomatékosabb« uj módon való terjesztése. Benne volt az alapszabályokban, hogy a katholicizmust szükség esetén »vérnek ontásával« is (hogy leinek vérével, arról nem nyerünk felvilágosítást) kötelesek a tagok megvédelmezni. A makacsoktól pedig, kik megtérni vonakodnak, vonjanak el minden jótéteményt és kiváltságot, vagy legalább is hassanak oda, hogy azok tőlük megvonassanak. Dicsérendő célként emelték ki a statutumok azt is, hogy a szövetség tagjai minden befolyásukat latba vessék oly célból, hogy »elhallgattassák« mindazokat, kik a társaság alapszabályaival ellenkező tanokat hirdetnek, valamint hogy az eretnek beszédeket is »tekintélyök súlyával« nyomják el. A püspökök engedélyével a tagoknak jogukban állott a rend jelvényét viselni, állott pedig ez aranyozott ezüst csillagból Szent-József és Szent-Károly képeivel, melyet a tagok mellükön viselhettek, s mely megkülönböztetésére szolgált ugy a nemesi származásnak, mint a katholikus érzületnek. A jelvényért mindenki a belépésnél hat frtot volt fizetendő. Ha azonban egy tag meghalálozik, a rendcsillagot a főbiztosnak vissza kellett szolgáltatnia, ugyanő — a dömölki apát — kötelezve leendett az elhalt lelki üdveért misét szolgáltatni. E célból a dömölki apátság oltára azt a kiváltságot kapta a pápától, hogy minden mise, melyet azon tartanak, egy lelket megváltson a tisztító tűztől. Kétségkívül nagy előnye lett volna a szövetség leendő tagjainak, hogy bűnös lelkök a kárhozattól egyetlen misére megszabadulhat — nem is számítva, hogy a pápa azonkívül még különös bűnbocsánatokkal és előjogokkal ruházta fel a tagokat. Ezzel szemben a tagoknak kötelességévé tétetett Szent-József és Borromaeus Károly ünnepein meggyónni és áldozni. Mindennap legalább egy Miatyánkot és Ave Máriát kellett elmondaniok s más vallásos cselekményeket végezni, s a dömölki egyházat lehetőleg gyakran meglátogatni. A társaságot alapítói szigorúan aristokratikus jellegűnek tervezték, mely célból fölvétele előtt mindenkinek be kellett bizonyítani a főnök előtt kifogástalan nemességét. A fölvétel felett maga az elnök volt hivatva dönteni a dömölki apát Írásbeli ajánlatára, s ha a fölvett tag nem bizonyult nemesi eredetűnek, fölvétele semmissé volt nyilvánítható. A tagok címerei az apátsági templom falain nyertek volna elhelyezést, esetleg külön e célra szolgáló könyvbe lettek volna lefestendők. Mindezeket részletesen fejtik ki a nagy buzgalommal tervbe vett társaságnak az 1744-ben megjelent »Lage der Protestanten in Ungarn* cimü röpiratban lenyomtatott latin és német nyelvű alapszabályai. Szerencsére és a magyar nemzet józan türelmességének nem utolsó dicső-