Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-02-11 / 6. szám

A következő két kisebb cikk: a magyar protestáns egyház egy-egy kicsiny, de nagy tanulságu mozzanatáról beszél. »Egy múlt századi prédikáció«, a Polgári Mihály mezőtúri prédikátor 1752 junius 11-én mondott egyházi beszédéből sarjadzott üldözését, s a Barkóczy Ferencz egri püspök inkvizíciója részéről ellene megindult fölség­sértés pőrét, fogságát s végre száműzetését mondja el az országos levéltár adataiból. Kis körű, de eleven kép. Jól is van megirva. Minél többet abból a még ki nem merített forrásból! A »Masnucius Tóbiás fogsága és kiszabadulása« a másik kép. Abból a korból, melynek katholikus reak­ciója ádáz gyűlölettel viselt irtóháborút minden ellen, mit protestánsnak tudhatott. A Szelepcsényi György szomorú hírű pozsonyi törvényszéke ismeretes. Ez Ítélte elMasnu­ciust. Az autodafé bagnóra szólott. És Masnuciust 41-ed magával hurcoltatta étlen-szomjan, télviz idején Nápolyba. Érdekesen irja le saját kis memoire-ja: mennyit szen­vedtek, hogyan vettek egérutat, s bár Gapralottában újra bilincsbe kerültek, valósággal »gondviselésszerűen« hogyan menekültek a szomorú fogságból. Önzetlen, áldozatra kész hittestvérek segítségével jutottak el Zürichen át Wittem­bergbe. Itt érte Masnuciust a Tököly győzelmeinek hire. A politikai és vallási viszonyok jobbra fordultával újra visszajött szeretett hívei közé, a zaklatott parókiára: lllavára. S cikk szerzője ügyesen válogatta össze adatait s egységes képe eleven bizonyság a Janssenistikus ultra­montán történetírás ellen, mely a protestáns hit éltető, hitvallókat, martirokat nevelő erejét megtagadja. Ami »szenteink« nem a legendák alakjai, kiket mitikus képte­lenségek ködébe burkol a naiv hit, de való, történeti példák, kikre méltó lelkesüléssel hivatkozik, kiktől igaz erényt tanul az utókor. Azért tiszteletre méltó munkát végeznek, kik megismertetésükön fáradoznak. A »Verein für Reformationsgeschichte« s az »Evang. Bund« Németországban c. kettős cikk is kétszeres érdekű. Egyrészt a külföld nagy aránvu protestáns mozgalmainak egységes célra törekvő konszolidációját, eszközeit, műkö­dését; másrészt főszemélyeinek a szent ügy érdekében kifej­tett tevékenységét mutatja be itt-ottmeg-megzökkenő magyar­sággal, de mindvégig egyforma lelkesedéssel, a legkisebb mozzanatokra is kiterjedő pedáns figyelemmel. Élénk tanul­ságul szolgálhat nekünk, magyar protestánsoknak, kik tömö­rülni még mindig nem tudunk. Nagyon kívánatos, hogy az ismertetett egyesület egyik-másik nagyobb fontosságú, általános érdekű műve — fordításban vagy átdolgozásban — a magyar protestáns közönségnek és közkincsévé legyen. A Schubert »Róma harca a világuralomért« . .., a Walther »Luther a legújabb római Ítélőszék előtt« c. művekre nekünk is nagy szükségünk van. A Fey »Ultramontanizmus és patriotizmus« meg nálunk is napi kérdést fejteget. Fáradságos munkájáért köszönet illesse a szerzőt. Valamire azonban figyelmezzen. A szerzők idézett munkáinak cimét hol magyarul, hol meg eredeti alakjukban, németül közli. Csak egy-két példáját idézem, (93. lapon). Megalakult a »Görres-Társaság«, mely főorganumában a »Historische Jahrbuch«-ban csak a műveltekhez szólott. (94. 1.). Az egyesületnek megjelent kiadványai: Kőidétől: »A wormsi birodalmi gyűlés«, meg Koldewey: »Heinz von Wolfen­büttel* cimü műve, (95. 1.). A Róma ellen való polemika jogos érdekeit szolgálja Bosserttől »Würtemberg und Janssen« és Walthertől: »Luther a legújabb római Ítélőszék előtt« stb. stb. Mindenesetre zavarja az olvasás egyöntetű­ségét. Tehát vagy így, vagy úgy valamennyit. De keverve semmi esetre. Tizenhárom közérdekű magyar és hét német mun­kának rövid, de velős ismertetése zárja be a tartalmas füzetet. Közülök kitűnnek a Marczali Henrik: »Mária Terézia* cimü művére irt pompás allúziókkal fűszerezett kritikai ismertetés, a Chinigny—Révész Mihály: »Ötven év a római kath. egyházban« cimü tanulságos munka, s a Bartha B.: »A házassági jog kérdése« cimü napi kérdést fejtegető tanulmány rövid foglalata, végül Windelband: »Geschichte der Philosophie« cimü müvének ismertetése. A ki tudja, mennyi időveszteséggel, lélekemesztő fáradsággal jár egy minden tekintetben sikerült folyóirat szerkesztése, az igaz köszönetet mond a »Prot. Szemle« szerkesztőségének. Veniat sequens! Dr. Bakonyi Lajos. BELFÖLD. Újdonsült ultramontanizmus. Adatok Herczegh Mihály »kath. programm«-jához. Tudvalevő dolog, hogy az ultramontánok, kik eddig csak az egyes polgárok lelkiismereti szabadságát támadták meg, midőn a fennálló törvények lábbal tiprásával becsület­szót és Írásbeli térítvényt követeltek a vegyes házasságra lépő protestáns féltől arra nézve, hogy minden gyermekét a kath. hitben növelteti, most nagyobba vágták fejszéjüket s hasonlókép lábbal tiporva a szabadelvüség és 1848 egyik legfőbb vívmányát, az utasítás-nélküli népképvise­letet, az egyes képviselőjelöltek s a nemzet lelkiismeretének szabadságát támadták meg, midőn kiadott jelszóra hajszát indítottak a választások szabadsága ellen s több helyen, hol a kath. papi uralom és befolyás túlnyomó, a mandátum elvesztésével való fenyegetés mellett kényszerítettek egyes jelölteket arra. hogy a katholikus programmpontok elfoga­dására s hű követésére magukat becsületszóval és írott reverzálissal kötelezzék, mert az ultramontánok nyiltan kijelenték, hogy többé nem hisznek a szép szónak, nekik Írásbeli kötelezvény kell. Ilyen ultramontán lovagnak csapott fel a képviselő­választások alkalmával a többek között dr. Herczegh Mihály, ki mint a magyar kir. tudományegyetem tanára s a magyar jogirodalom egyik müvelője, nem átallotta nemzeti pro­grammja dacára szintén fölesküdni a klerikális reakció alá s a »Magyar Állam* szerint mint kitűnő, nyilt hom­lokú férfiú fogadta meg az u. n. katholikus érdekek védel­mét, vagyis — hogy csak a főbbeket említsem föl — ígéretet tett arra, hogy harcolni fog a felekezetek egyen­lősége és a vallászabadság ellen, a polgári házasság minden alakja, de különösen a kötelező polgári házasság ellen; követelni fogja az államtól azt, hogy ez, elég botorul, mondjon le amaz óriás vagyonról, amelyet Ő maga bocsátott eddig is, a többi polgárok megrövidítésével, a róm. kath. egyház kezére, s követelje, hogy ez tisztán az egyház, vagyis más szóval a kath. klérus szabad rendelkezése alá kerüljön, hogy ennek óriás hatalma, melylyel harcba indulhat a modern állam, a modern eszmék ellen, még inkább növekedjék — az államé ugyanannyival csökken­jen; követelje a kath. autonómiát egy oly egyház részére, mely elvileg kizárja az önkormányzatot akkor, midőn minden törvényhozási és kormányzati hatalmat a papi rend részére s végelemzésben a pápa javára állapít meg; hogy küzdeni fog a dekatholizált egyetemünk rekatholizá­saért, az 1868. LIII. t.-cikk megváltoztatásaért, a febr. 26-ki Csáky-féle rendelet visszavonásaért, a szülők istenadta jogának, hogy gyermekeik vallását maguk határozhassák meg, visszaállításaért, feledvén, hogy a kath. papság addig, mig a törvény azt követelte, miszerint a vegyes házas-

Next

/
Oldalképek
Tartalom