Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-12-29 / 56. szám

sikereken, tiszta szívből óhajthatjuk, hogy az az áldás maradjon meg rajta, sőt töltessék ki reá még sokszorozottabb mértékben. Most búcsút veszünk a Jelentéstől, mely lelkünknek annyi gyönyörűséget nyújtott, ígérve, hogy ha Isten megtart bennünket, rövid időn számot adunk arról is, amit most el kellett hagynunk, t. i. a Társaságnak a pogány népek között és saját hazánkban való működéséről. Hamar István. KÖNYVISMERTETÉS. Keresztyén Erkölcstan. A reform, vallású keresztyén emberek számára. Tanítandó a reform, népiskolák V. osztályában. Irta Csete Károly, pirosi reform, tanító. Újvidék, Popovics M. 1891. »Kézirat gyanánt« egy 37 oldalból álló füzetke jelent meg a dunamelléki ev. ref. egyházkerületben, irója Csete Károly, pirosi ref. tanító.*) Nagyon szokatlan, hogy különösen vallástani könyvet írjon egy tanító; különös pedig azért, mert a vallástani kézikönyvek irása mintegy kizárólagos jogát képezte eddig a lelkészi s theol. tanári karnak. E miatt nem igen vágta fejszéjét egy kartársam sem vallástani könyvek Írásába. Vallástani kézikönyv Írásához mindenek előtt alapos hitelvi ismeretkör szükséges, melyet pedig, meg kell vallani, leginkább a lelkészi kar szerezhet meg szaktanulmánya alapján. Szükséges másodsorban igaz benső vallásos érzület, mely — mint a forrásból a viz — önkénytelenül buzogtassa ki lelke igaz meggyőződését, hogy üdítő italával táplálja a gyönge gyermeki lélek magasabb vágyait. »Erkölcstan!« Szinte érzi az ember, hogy innen hiányzik valami, miként a szerető testvér mellől a gondos bátya, ki a gyengébb oltalmára rendeltetett, hogy kis testvérét el ne hagyja tévelyedni. Ki megszabja az útirányt, melynek göröngyein csüggedés nélkül járhasson a szerető testvér. Elmaradt a »Hittan«, mely föltétlenül forrása az Erkölcstudománynak. Ha nézzük az egyes egyházkerületek tanterveit, hát ott is szemünkbe ötlik e két testvértudomány együvé csatolása mint az V. osztály tananyaga. Hiányzik e tankönyv elejéről a hittan, mert hiszen előbb hitet kell plántálnunk a gyermeki lélekbe, csak azután e hitből lehet sikeresen levezetni az erkölcsi igazságokat. Szerző azonban csak az »Erkölcstan® megírására vállalkozott. Rövid munltáeskája, a jelzett hiánytól el*) Csete K. Keresztyén Erkölcstana szerző folyamodványa alapján a dunamelléki egyházkerület folyó évi közgyűlésén is megfordult. Szerző engedélyt kért arra, hogy iskolájában taníthassa, sőt arra is, hogy fogadtassák el egyházkerületi tankönyvül általában. Az egyházkerületi közgyűlés a használati engedélyt a terjedelem miatt nem adta meg, de felhivta az irodalmi bizottságot, hogy a többfelől kifogásolt Papp Károly-féle erkölcstant dolgoztassa át. Szerh. teliintve, vallástani könyvirodalmunk magaslatán áll. Irmodora a gyermeki naiv lélek alapos ismeretére vall. Mézédes egyszerű szavakkal röviden is sokat tud kifejezni, nem doktrinéreskedik, mint általában vallástani könyveinknél tapasztaljuk. Nem ösmeri a körmönfont katedrai frázisokat, tudja, hogy a népiskola csemetéihez szól és nem papnövendékeknek vannak tételei szánva. Vallástani könyveinknek pedig ez a legnagyobb hibája; mert alapos, mély bölcsesség és elvek vannak ugyan azokban lerakva, de oly magasröptű mondatokban, hogy a theologia hallgatóinak is eléggé igénybe veszik megfigyelő képességét. Itt e kis füzetben jól esik látni, hogy az erkölcs törvényeiből semmit el nem hagy, sőt mind az feltalálható benne, ami egy ev. ref. keresztyén embernek lelki szükségére tartozik, hogy igazán erkölcsös legyen, és aztán abban a kedves modorban leveretve, melyet csak az igazi tanítómester szerezhetett meg. A keresztyén kötelességek egymásból folyó levezetései oly helyes összefüggésben vannak, miszerint elmondhatni, hogy nemcsak a gyermekeknek fog kedves foglalkoztatója lenni e tankönyv, hanem a felnőtt ember is élvezettel, lelki gyönyörrel lapozza azt végig. Mondhatni, hogy alig teheti le e könyvet az ember addig, míg végig nem olvassa azt. Vonz magához, mert kedves minden szava, igaz és keresetlen egyszerűségéből az olvasó lelkét egészen leköti és meghódítja. Emellett teljesen kimerítő alapossággal adja az erkölcsigazságokat. A tanalak tekintetében mintegy felerészben kérdésekre adott feleletekből áll, másik felénei pedig az előadó, elbeszélő alakot használja. Miért nem követte előbb is ezt, vagy miért hagyta abba a kérdő alakot? Tankönyviróink általán ingadoznak a tanalak mikéntje felett. Egyik része, különösen a régibb nemzedék írói, a kérdésekre osztást; míg a másik része, inkább az újabb nemzedék, az elbeszélve előadó tanalakot használja a tankönyv Írásnál. Szerző mindkettőt jól tudja kezelni, már pedig ez a fő. A felosztásnál kimaradt még egy nemkevésbé fontos tétel, é. m. az érzéketlen dolgok, emlékek, szobrok stb. iránt való kegyeletes érzés ápolása, mely a VII. szakasz alatt lett volna megemlítendő. Nem hagyhatom említés nélkül, hogy itt-ott használja a tájszólást, p. o. raból, apóstól, stb. ilyen szavak. Aztán az ilyen szavak, mint a 20. 1. »büdös*, 21. 1. »piszkosság* pongyolaságukkal bántják érzékünket. Ezek tehát simább szavakkal helyesbítendők! Az Énekeskönyvet szerző alaposan ismeri; de épen azért még több alkalmas énekverset is csatolhatott volna, legalább számmal jelölve az egyes tételekhez. A nyomtatást tekintve, szerintem azokra az igen kövér betűkre nincs semmi szükség, míg ellenhen az igen apró betűs megmaradhat A címre van még az az észrevételem, hogy elég lett volna, ilyeténképen: »Keresztyén Erkölcstan* az ev. ref. népiskola V. osztálya számára*. A többi elhagyandó. Általában e tankönyv nagy nyereség népiskolai tan-