Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-02-11 / 6. szám

Harmincötödik évfolyam. 6-dik szám. Budapest, 1892. február 11. PROTESTÁNS ISKOLAI Szerkesztősig-: IX. kerület, Pipa-utca 23 szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadő-hivatal : Hornyánszky Vik'or könyvkereskedése, hová az előfizetési és hirdetesi dijak iritézendök. Felelős szerkeszlő és lap tulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Előfizetési Ara : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre : 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalban és a kiadó könyvkereskedésében (Akadémia bérháza). Egyes szám, ára 20 kr. Elemi iskoláink állami segélyezése. Azt hiszem, hogy mindnyájan, akik olvasni szoktunk és egyházi és iskolai ügyeink iránt melegebben érdeklődünk, mohó vágygyal olvastuk gróf Csáky A. vallás- és közoktatásügyi miniszternek »a községi, valamint a hitfelekezetek által fentartott elemi iskolákban működő tanítók (tanítónők) fizetéséről« bemutatott törvényjavaslatát. Hogyne! hiszen magunk sürgettük, szorgalmaztuk elemi iskoláink és tanítóink állami segélyezését. Indokoltan és számtalanszor előadtuk, hogy sem a hívek, sem a hitközségek, sem egyházunk egyeteme a tulon-tul felszaporodott terhek és a szegénység miatt, elemi iskolai ügyünk e szervi baján országosan segíteni nem képesek. Most az állam kinyújtotta segítő kezét. Nézzük, miként segít, mily ellenszolgálatot kiván segítségeért s ebből folyólag, hogyan fogadhatjuk gyámolítását ? Az 1868. évi XXXVIII. t.-c. 142. §-ának a rendes és segédtanítók fizetését szabályozó rendelkezései, a hitfelekezetek által fentartott népiskolák rendes és segédtanítóira is kiterjesztetnek, igy szól a törvényjavaslat egyik sarkalatos pontja. Debuisset pridem! Tehát lakáson s egy negyed holdnyi kerten kívül a rendes tanító fizetése 300 frtnál, a segédtanítóé 200 frtnál kevesebb nem lehet. De kevesebbet ennél mondani sem lehet! Hiszen az az állapot mégis csak tarthatatlan már, midőn fennen hirdetjük, hogy az európai nemzetek példája szerint, mi is kultur életet élünk, de a műveltség általános feltételeinek biztosítására szükséges anyagi áldozatoktól visszariadunk. Azért ha a művelt nemzet nevezetre joggal számot akarunk tartani, siessünk véget vetni az 50, meg a 100 frtos tanítói állomásoknak, hogy ne olvashassuk többé, miszerint 50 frtos tanítói állomás van a hazában 173, 50—100 frtig van 449, 100—150 frtig terjedő állomás van 985, 150—200 frtig: 1070, 200—250 frtig 1472, 250—300 frtig 1129 tanítói állomás; mert helyesen jegyzi meg erre Lakits Vendel, az országos tanítói bizottság minap leköszönt elnöke, hogy míg hazánkban ilyen állapotok lesznek, »addig Magyarországot a kulturállamok közé sorolni nem lehet«. Az a terve tehát a miniszter urnák, hogy a tanítói fizetések 300 frtra felemeltessenek, egészen helyes, indokolt és felette szükséges. Másrészről nagyon indokolt és helyes az is, hogy »az elemi népiskolák tanítói ötödéves korpótlékban is részesüljenek« . . . E pályán a fizetést, ha valaki huzamos időn át, éveken, évtizedeken át igazán rászolgál, nem lehet oly magasra emelni, hogy a valódi jó tanító érdeme szerint meg legyen fizetve. Nemkülönben helyes és indokolt az is, (bár a zsinat bölcsesége tenne, mondana ki csak legalább ennyit a ielkeszekre nézve is), hogy - a tanítói fizetés egy részének terményekben való kiszolgáltatása csak oly feltétel alatt engedtessék meg, ha ezen terményeket az iskolafentartó szedeti be és előre megállapított időközökben és előre megállapított mennyiségben szolgáltalja ki a tanítónak^ külömben »az iskolafentartó .... két izben való mulasztás esetén, a kötelezettség lerovásának ezen módjától elesik s azontúl a termény helyett annak értékét készpézben lesz köteles fizetni«. Hát t. olvasó, ezek elvek, igen fontos, nagy horderejű irányelvek; elfogadandók, szentesítendők okvetetlen, múlhatatlanul, mielőbb! Azonban az elvek alkalmazásához már nagyon de nagyon sok szó fér. Mert ha az állam, a mely milliókat szed be és ad ki évenként állami célokra, magára nézve hozná e törvényt, az egészen rendén volna s illő volna tőle igy beszélni, ha kulturállam voltára mer hivatkozni. De a dolog a valóságban nem igy áll; hanem, hogy egy kezem ügyébe eső példára, Zelenka Pál tiszai ág. ev. püspök és zsinati tag »Igénytelen javaslat« című munkájára hivatkozva felmutassam, ugy, hogy pl. mig az ág. ev. egyháznak az állam iskolai célokra egy lélek után csak 4 krt, a községek szintén csak 4'3 krt adnak, addig az ág. ev. egyház minden egyes lélek után átlagosan 1 frt 8 krt ad évente (Igénytelen Javaslat sat. Zelenka Pál. íi