Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-12-22 / 55. szám

felgyújtva nem vala. A kitartó munka újra egy nagy lépéssel vitte közelebb a világot Isten országához. A megmérhetlen anyagi és szellemi áldozatok újra meghozták fényes gyümölcseiket s a Társaság örömmel és megelégedéssel állíthatja fel az elmúlt év határán, Sámuel példája szerint, győzedelmi emlékkönyvét s megnyugvással mondhatja el vele: »Mind idáig megsegített bennünket az Ur!« Nagy feladat volna részleteiben felmutatni a lefolyt év munkáját, azért csak főbb vonásaiban vázoljuk azt, hogy a közvetlen minket érintő részekkel annál bővebben foglalkozhassunk. Szellemi s erkölcsi eredményét tekintve, az elmúlt év újra az előrehadás évének tekinthető. Financiális szempontból fájdalommal mutatja ugyan ki a társaság a deficitet, de ezt valódi deficitnek még sem tekintheti, mert a hiány nem annyira az adományok megfogyatkozása, hanem a munkatér több tekintetben való kiszélesítése következtében állott elő. A hiány mutatkozott már az elmúlt esztendő előtt is s ennek következtében fel is merült a Társaság kebelében az a gondolat, hogy nem kellene-e az egyensúly helyreállítása végett némely helyeken kisebbíteni a segélyt s szűkebbre vonni a határokat. Földi, anyagi érdekekért küzdő társulatban talán visszhangot keltett volna e gondolat, talán megtörtént volna a kiadások csökkentése; de nem ügy e Társulatban, mely az Isten országa érdekében való működést tekinti egyetlen, magasztos feladatának. Mások talán a hiány láttára ezt mondották volna: kevesbítsük a kiadásokat, vonuljunk vissza a kevésbé jövedelmező helyekről; a Társaság mult évi ülése ellenben így nyilatkozott: ha hiány van, áldozzunk többet, de vissza ne vonuljunk, mert hol Isten országa érdeke van kérdésben, ott csak áldoznunk lehet, de visszavonulnunk nem szabad. Ez igazán keresztyéni buzgóságra valló határozat megmentette az evangéliom ügyét, de megtartotta, sőt szaporította a deficitet. A visszavonulás helyett előhaladás következett. Tiz űj külföldi agencia lőn újból szervezve, legnagyobb részben az Islam területén; misszió-társulatok alakíttattak a világ alig ismert vidékein; segélyösszegek indultak mindenfelé; ingyen-bibliák osztattak a szegények közt. A hiányt majd kipótolja az evangéliom munkája, de Isten országának érdekét elejteni sehol nem szabad. Igy történt, hogy a Társaságnak önkéntes adományokból befolyt jövedelme mind az utolsó fillérig felemésztetett csupán a bibliák kiadásai költségei által; egyéb kiadások fedezésére pedig a tartalék-alapot kellett felhasználni. S most vessünk egy pillantást a társaság financiáira, hogy fogalmunk legyen a munkáról, mit kifejtett. Az elmúlt év összes jövedelme 211.384 font, 10 shilling (circa 2,325.225 frt) volt, amelyben az önkéntes adományok 114.284 font 14 shilling és 1 penc-szel (circa 1,257.000 frt); a bibliák eladásából befolyt összeg pedig: 96.871 font 15 shilling és 8 penc-szel (circa 1,066.000 frt) szerepelnek. A bevétellel szemben az összes kiadás 234 782 font 4 shilling 2 penc (circa 2,582.600 frt) volt; melyből csupán a bibliák fordíttatási, nyomatási stb. költségei 96.781 font 15 shilling 8 pence-t (circa 1,291.000 frtot) tettek ki; míg a többi a missziók fentartására, a kolpoltörök fizetésére, segélyezésre, ingyen-bibliák kiosztására fordíttatott. A mérleg ekképen 23.397 font 14 shilling 2 pence deficitet tüntet fel, körülbelül 257.000 frt értékben, mit részint az önkéntes adományoknak, részint az eladásból befolyni szokott összegnek kevesbedése hozott létre, de legnagyobb részben a fokozatos és előretörő munkálkodás. Mert a lefolyt évben, mint már fennebb megemlítettük, a Társaság 10 új agenciát szervezett, számtalan misszió-társaságot segélyezett, s ezenfelül még újra négy, eddig teljesen pogány nyelvet tett az evangélium hordozójává, 364-re emelvén ezáltal azon nyelvek számát, melyekre Krisztus evangéliumát lefordíttatta. 1891/92-ben eladott a Társaság 3.989.215 egész és rész bibliát, mely az azelőtti év eredményével szemben 62.680 példánynyal többet tüntet fel. Mily nagyszerű eredmény, ha nem csupán a forgalmat tekintjük, hanem azt a megbecsülheletlen hasznot is, mit e csaknem négy millió biblia hozott létre azoknak kebelében, kik csak most először fogadták be az Urnák örvendetes izenetét. Van-e könyv, mely ilyen kelendőségnek örvend?! Van-e földi hatalom, mely ily hatást volna képes kifejteni egy rövid év leforgása alatt?! Az év minden egyes napjára 10,930 példánv, az év minden egyes napjára 10.930 megnvert lélek!! A mult évi eredménynyel együtt a Társaság által 1804-ik év óta eladott bibliák és bibliai részek összege 131,844.796 példányt tesz ki. Oly összeget, melynek csak hallatára is méltó bámulatba eshetünk, s méltó tisztelettel viseltetnetünk e fenséges célú Társulat iránt. S hol és minő eszközökkel munkálódik a bibliaterjesztő Társaság, hogy ily nagyszerű eredményt képes felmutatni? — A világ minden ismert s csak némileg is megközelíthető részeiben; krisztusi szeretettel, apostoli törhetetlen buzgósággal és áldozatkészséggel, mert »a bizottság érzi, hogy az Istennek Igéjét nem lehet elvonni sehonnan. A mai napok nem olyanok, hogy ama könyvet, amelyhez kell fordulni a léleknek világosságért és igazságért, útmutatásért és vigasztalásért, szűkebb marokkal lehetne osztogatni, mint eddigelé*. Valóban bámulatos kitartás, valóban szent lelkesedés, valóban a Léleknek ereje az, mely e munkában nyilatkozik. Magasztos példa az egész világ előtt s elfogadható áldozat az előtt, kinek neve hallatára kell, hogy egykor minden térdek meghajoljanak. (Vége köv.) Hamar István. KÖNYVISMERTETÉS. A Heidelbergi Káté. A tiszántúli egyházkerület megbízásából fordította Erdős József, a theologia doktora és professora. Debreczen, 1891, 146 1., ára 50 kr. A Heidelbergi Káté. Világosító és szilárdító kérdésekkel és feleletékkel ellátta dr. Kohlbrügge Fr. H., fordította líácz Károly. Lugos, 1891. 240 1., ára 50 kr. A mult év folyamán két magyar kiadása jelent meg ref. egyházunk e leghíresebb, mert legkiválóbb kátéjának. Mi mindkettőt örömmel üdvözöljük. A Heidelbergi Káté világirodalmi jelentőségű könyv. Le van fordíva a világ minden müveit nemzetének nyelvére s a biblián és zsoltáros könyvön kívül alig van könyv a világirodalomban, mely annyira elterjedt és ismeretes volna, mint ez a katekizmus. A Luther kis kátéja távolról sem forog annyi ember kezén, mint a heidelbergi. Mert, csöndes panaszként legyen mondva, azok a mi külföldi hitfeleink egy kicsit többet forgatják a hitvallási könyveket, mint jó magunk; aminek meg az az egyszerű oka, hogy papjaik is szorgalmasabban magyarázgatják a kátét a templomban, mint minálunk, hol a kátémagvarázás régi jó szokása, fájdalom, nagyon kiveszőben van. Pedig a valláserkölcsi öntudat építésének, a hit ébresztésének és fejlesztésének kiváló eszköze a