Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-12-22 / 55. szám

felnőttek katekizálása. Az ügyes kátémagyarázó közvetlenül hozzáfér a hivek lelkéhez, sok kételyt eloszlathat, sok homályt felderíthet, sok ingadozást megszilárdíthat a hitéletben ; emellett tömérdek alkalmi és napi kérdésre kitérhet, számtalan előítéletet és ferde szokást eloszlathat, szóval a vallás-erkölcsi paedagogiát egyenesebb és közvetlenebb módon gyakorolhatja, mint a magasabb színvonalon tartott és chablonszerüvé vált kathedrai szónoklatok által Pásztorkodó lelkészektől tudom, kik hiveik valláserkölcsi élete iránt melegebb érdeklődést tanúsítanak, hogy mily nagy építő, irányzó, nevelő és hitvédő erő van az oly pap kezében, ki szorgalmasan és szakértelemmel katekizál. Ebből a szempont hói is elismerés és dicséret illeti meg a Heidelbergi Káté legújabb fordítóit, kik e munkájukkal nemcsak irodalmi célt szolgálnak, hanem fontos aktuális egyházi szükséget elégítenek ki. Ismételjük, a kátémagyarázat felújítása egyházi szükség. Köztudomásu tényt említünk, midőn bevalljuk, hogy anyaszentegyházunk hittani alapjain, hiveink hiterején és hitbuzgóságán sokat rongált a hitközöny és a >tudományoknak ide s oda hajló szele«, sőt ezeknek nyomasztó hatása alatt sok helytt maguknál a lelki tanítóknál is megcsökkent az igehirdetésben és hit fejtegetésben való hajdani szorgalmatosság. Mintha némelyek belefáradtak volna az evangéliomi szolgálatba, mintha egyesek meglankadtak volna az oltár körüli forgolódásban! Ezek a kátémagyarázás felújításával frissítsék föl lankadó szellemüket. A prédikálás magas kothornusa mellett nekik is, híveiknek is jól fog esni a hitfejtegetés ama társalgásszerü. bizalmasabb és egyszerűbb faja, mely a kátémagyarázásban kellemes változatosságként kínálkozik. A hivek a káté tömör és világos meghatározásaiban biztos útmutatót kapnak a modern élet ama két oldalú veszélyei között, melyek a hitetlenség és a balhit alakjában két oldalról is fenyegetik ingatag hitöket. A lelkészek biztos vezérfonal nyomán jó alkalmat nyernek arra, hogy gyülekezetük valláserkölcsi erejét fokozzák, híveiket a hitközönyből ébresztgessék, az ingadozókat erősíthessék, a balhitüeket felvilágosíthassák, a hitetlenség támadásait visszaverjék, a balhit ráfogásait megcáfolják, szóval arra, hogy híveikben öntudatos valláserkölcsi életet tarthassanak fenn. Mert a hivek lelki gondozása volt az egyháznak legfőbb hivatása mindenha, de különösen az ma, mikor az élet, a társadalom, az időszaki sajtó, az irodalom, sőt néhol még az iskola is nem emelőleg és építőleg, hanem leverőleg és rombolólag hatnak a valláserkölcsi erők működésére. Emellett a kátémagyarázás megbecsülhetlen alkalmat nyújt a népszerű apologiára és polémiára, amit a mai valláserkölcsi és egyházi viszonyok nemcsak eléggé indokolnak, hanem egyenesen megkövetelnek. Hitetlenség árja környékez egyfelől a kétkedő korszellemben, melynek ragálya a legalsó néposztályokig elterjedt; másfelől meg tévhit' hamis prófétái futkároznak hiveink között, itt baptisták és nazarénusok, ott klerikálisok és unitáriusok képében. Ha a lelkész mint katekhéta, ha a lelkész mint apologéta, ha a lelkész mint polemikus résen nem áll, ha nem éber őrálló, ha nem vigyáz és nem imádkozik szüntelen: hivei kísértetbe jönnek, megzavarodnak és elszélednek. A hazai protestantizmusnak kétségkívül nagy haja az anyagiakban való szegénység, de helylyel-közzel még nagyobb baja a hitben, a buzgóságban és a tevékenységben való elszegényedése. Ha a mostani vallási forrongásban és válságban minden a pénzen fordulna meg, akkor az avertálások egyenesen a dúsgazdag pápistaság javára történnének. Már pedig a tapasztalat és a statisztika nem azt mutatják. hanem számszerű adatokkal azt bizonyítják, hogy protestáns hiveink közül többet halász el abaptizmus, nazarénizmus és unitárizmus ismert vallási zélusa, mint a római klérus pénzes zacskója; viszont ugyancsak a tapasztalat azt is mutalja. hogy a protestantizmus itt nálunk is minden oly helyen, hol kellő lelki gondozásban részesül, nem hogy fogyna, de határozottan szaporodik. Ezért sürgetjük mi nem lankadó hévvel az evangélizálást, a lelki gondozást, melynek egyik kiváló eszköze a katekizálás, még pedig a gyermekeké az iskolában és a konfirmáció előtt, a felnőtteké a templomban. Mert azt talán szükségtelen bizonyítgatnunk, hogy a protestáns katekizálás valóságos evangélizálás, mivel a jó protestáns káté az evangéliom hit- és erkölcstani kivonata. Az evangelizálás eme szép munkájának tettek szolgálatot a jó öreg Heidelbergi Káté fordítói, dr. Erdős József, debreczeni theol. tanár és líáez Károly, szapáryfalvi lelkész. Elismerés nekik az időszerű munkáért. Káténk újból való magyarra fordítását, az említett egyházi szempont mellett, még két irodalmi körülmény is indokolttá teszi: A Heidelbergi régebbi fordításai többé-kevésbé elavultak, a mai nyelvtani és hittani terminológia túlszárnyalta őket. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy a mi magyar Heidelbergink a mult század vége óta megcsonkított, elferdített szövegben forog közkézen. Tudvalevő dolog ugyanis, hogy Mária Terézia atyáskodó kormánya a jezsuiták mesterkedései folytán Káténk templomi és iskolai tanítását 1748-ban eltiltotta s összes példányait lefoglaltatta. Történt pedig ez abból az indokból, mert a pápista türelmetlenség a 30. (megigazulás), 50. (purgatórium), és 80 ik (az oltári szentség) kérdésekben foglalt tanítások miatt a Kátét a római egyház ellen lázító könyvnek nyilvánította. Szorongatott őseink többszöri sikertelen feliratozás, megkisérlett javítás után II. Józseftől 1782-ben megnyerték ugyan a kiadási és tanítási engedélyt, de nem az általok kért, hanem az udvari cancellária által módosított, illetve elferdített szövegben. Igy jelent meg 40 évi üldözés után megcsonkítva, elferdítve a Káté 1787-ben s azóta egész napjainkig ez az eredeti alakjából kiforgatott Heidelbergi Káté járta országszerte. Most mindkét uj kiadás, ügy az Erdős, mint a Rácz kátéfordítása, a visszaállított teljes szöveget bocsátott közre. Munkájoknak ez az irodalomtörténeti jelentősége. Közelebbről véve, dr. Erdős egyenesen az eredeti német szövegből fordít, míg a régebbi magyar kiadások a latin fordítás alapján készültek. Azután Erdős a kérdések és feleletek rövid tartalmát nem minden egyes kérdésre vonatkozólag külön-külön, hanem az űrnapokra való felosztásnak megfelelő csoportosítással közli; továbbá a nélkülözhetőknek ítélt szentirásbeli bizonyságokat mellőzte s helyökbe néhány új bibliai lokust iktatott be, melyeket *-gal jelölt meg. Végül a Kátét történelmi bevezetéssel látta el, mely ép e miatt kissé általánosságban van tartva. — Erdős fordítása szövegszerű hűség, világosság, szabatosság és magyarosság tekintetében jobb, mint a Ráczé, mely itt-ott homályos és sok helytt idegenszerű. Az Erdős által eszközölt fordítás a tiszántúli egyházkerület rendeletéből és költségén, több szakférfiú felülvizsgálata mellett jelenvén meg, ezt a szöveget mintegy hivatalos kiadásnak lehet tekinteni. A Itáez Károly Heidelbergi Kátéja szintén az eredeti német szövegből van fordítva, tehát szintén a teljes Kátét nyújtja. De egyben lényegesen különbözik Erdősével, s ez az, hogy a Rácz kiadásába az eredeti Heidelbergi mellé fel van véve még egy másik káté, a dr. Kohlbrügge világosító és szilárdító kérdései-feleletei alakjában. Ez tehát nem pusztán szövegkiadás, hanem quasi magyarázatos kiadás. De e magyarázat előnyére szolgál a könyvnek, mert Kohlbrügge oly erőteljes, szilárdhitü, református theologus, kitől sokat