Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)
1892-12-22 / 55. szám
gyermekvesztés. A nép erkölcsi érzékénél? szomorú hanyatlásáról tesz tanúságot, hogy ilyen erkölcstelen bűn annyira általánosan el tudott terjedni. Az egyházi és világi hatóságok tehetetlenek vele szemben, a lelki oktatásnak nem sok foganatja van, a törvény büntető keze alól pedig a bünrészesség szülte bűnpalástolás kivonja a vétkeseket. Az előidéző ok a nép esztelen hiúságában s a vagyonhoz való mértéktelen ragaszkodásában keresendő. A reformá tus paraszt vagyonára büszke, nem akarja, hogy az több gyermek között megoszoljon s így a sok gyermeket nem istenáldásnak, hanem szerencsétlenségnek tekinti, nem gondolva meg. hogy épen akkor gyarapodnék igazán vagyonilag, ha munkás gyermekek segítségére támaszkodnék. A baranyai, somogyi erőteljes magyarságnak különben is megvolna a kellő tere a terjeszkedésre, ott van a szomszéd Szlavónia, tunya, dologtalan szerb lakosságával, mily könnyű volna azt kiszorítani s visszahódítani a magyarság számára ezt az áldott vidéket, honnan az ozmán hódítás vihara söpörte el a magyar fajt. De a helyett, hogy fontos nemzeti missziót töltene be, saját otthonában is fogy, pusztul s lassanként eltűnik a föld színéről, mint egy-egy kivesző ősvilági állatfaj. Még az a vigasztaló, hogy ott, a hol a reformátusság pusztul, a magyar nemzetiség ügye nincs veszélyeztetve, helyüket magyar, vagy magyarosodó német római katholikusok foglalják el, de félni lehet tőle, hogy a kárhozatos bűn ragadós talál lenni s a római katholikusok is eltanulják, mint a hogy az utóbbi években a dunántúli megyékben a születés a római katholikusoknál is hanyatlik. A hol a magyarság megerősödése leginkább szükséges, az alvidéken és Erdélyben a reformátusok szaporodása kiállja a versenyt bármely felekezet szaporodásával; számuk a Maros-Tisza szögében (Arad-, Csanád-, Krassó-Szörény-, Temes- és Torontálmegyében) 1870-től 1890-ig 34-54°|0 -kal növekedett, 48,584-ről 65,364-re, míg ugyanazon idő alatt az ágostaiak 25Tl°/0 -kal, a zsidók 23 94, a római katholikusok 19*15, a görög katholikusok 15'08, a görög keletiek pedig csupán csak 0 06%-kal szaporodtak. Erdélyben nem volt ugyan ily kedvező a reformátusok szaporodása, mert ott a kolerás évek egy egész évtizeddel vetették vissza a népesség fejlődését, de azért a zsidókon és unitáriusokon kívül nincs felekezet, mely a reformátusokkal versenyezhetne. Szaporodásuk e két évtized alatt 10'21°/0 -ot tett, míg a görög katholikusoké csak 4-92°/0 -ot, a görög keletiek pedig még meg is fogytak 0-04°/0 -kal. A református egvház hívei legerősebben Budapesten szaporodtak, 21 év alatt 211%-kal, jobban még mint a zsidók, kiknek száma szintén óriási mértékben, 146°/0 -al, növekedett. A reformátusok 1870-ben még csak 4'31%-kát képezték Budapest összes lakosságának, 1890-ben pedig 7'73°/0 -kát. Általában a lefolyt két évtized alatt azokban a városokban foglaltak tért, a hol csekélyebb töredékét képezik a népességnek, ellenben ott, a hol nagyobb számmal fordulnak elő, az egy Kolozsvárt kivéve, mindenütt tért vesztettek. Arányszámuk Aradon 8 O5°/0 -ról 9'29%-ra, Győrött 4'82-ről 5-27-re, Kassán 3'79-ről 4'29-re, Pancsován 130-ról 3 60-ra, Pécsett 072-ről l'81-re,Pozsonyban 0'38-ról 1'00-re, Szegeden 0 59-ről 1'84-re, Székes-Fehérvárott 5'85-ről 7'64-re, Temesvárott 1 -95-ről 2'85-re, Zomborban pedig O O80 /0 -ról l"490 /o-ra emelkedett;ellenben Debreczenben 8O'760 /o -ról 74'13°/0 -ra, Hódmező-Vásárhely tt 69 62-ről 66-lU-re, Kecskeméten 28 56-ról 2624-re, Komáromban 29'72-ről 28'76-ra, M.-Vásárhelyit 54'14-rőí 52'98-ra, Nagy-Váradon 29 35-ről 28'22-re, Szatmár-Németiben 52 99%-ról 46'45°/0 -ra szállt le. Ha sorra veszszük a megyéket, látjuk, hogy csak kivételes eset az, midőn a reformátusok nagyobb százalékát képezik jelenleg az összes népességnek, mint husz évvel ezelőtt, ellenben legtöbbször tért vesztettek a többi hitfelekezetekkel szemben. Komoly jelenség ez a számbeli háttérbe szorulás, mert a többi körülmények sem olyanok, melyek a református egyház erejét és súlyát növelnék. Legfőbb ereje a középbirtoku nemességben volt, de a változottt viszonyok épen ezt a társadalmi osztályt sújtották legkérlelhetetlenebbül; az elpusztult nemesi kúriákban mennyi oszlopa dőlt le a református egyháznak. Igaz, hogy a tönkrement nemességet részben a honoráciorok pótolják, kik a reformátusok sorából szép számmal kerülnek ki, de vájjon ezek vagyoni állása és áldozatkészsége kiállja-e a versenyt amazokéval, s pótolja-e teljesen az egyéni érték azt a tekintélyt, melyet a születés adott ? Nagyon szükséges volna, hogy a református nép is gyarapodjék számban és erőben. De ennek első föltétele a gyermekek szeretete, e nélkül nincs jövőnk, s a református egyház képtelen lesz betölteni azt a nemzeti hivatást, mely szent hagyományát képezi. Vargha Gyula. A brit és külföldi biblia-társaság. Az 1891/92. évi LXXXVIII. jelentés alapján. Előttünk fekszik újra egy év jelentése, végig vezetve lelkünket a világ összes részei felett; felmutatva a nagyszerű eredményt, melyet az igazi keresztyén buzgóság, megértve az Idvezítő parancsolatát, létrehozhat. Megmérhetlen tengerek, égbe emelkedő hóhegyek, beláthatatlan pusztaságok nem képeznek akadályt ott, hol a valódi evangéliomi buzgóság hajtja a lelkeket: elvinni az Urnák örvendetes izenetét minden népekhez, minden nyelvekhez. Végigtekintve a nagy munkamezőn, melyen e társaság krisztusi munkáját gyakorolja, lelkünk álmélkodva szemléli az evangéliom mindent átható, mindent legyőző erejét. Mintegy szent tisztelettel tekint ama férfiakra, kik nem kímélvén sem pénzt, sem fáradságot, nem még életüket sem, viszik az evangélium ujjászülő, megszentelő tudományát mindenfelé, hol Isten képére alkotott ember él. S mily felemelő öröm tölti el szivünket, látva, hogy amerre hirdettetik a Krisztus tudománya, új élet támad a régi romok felett; pusztulnak a világ hiábavaló elemei, felváltatván a tiszta evangéliumi erkölcsök, gondolatok s cselekedetek által. Minden újabb »Jelentés« ezt mutatja fel, s lapozgatva benne, a Léleknek közelségét érezzük, mely tanít s vezérel. Megbecsülhetetlen tanulságot nyújt az igazi evangéliumi munkálkodás felől, ösztönözve, bátorítva, példát adva. A »Jelentés «-nek e sokoldalú haszna ösztönöz arra, hogy néhány rövid sorban felmutassam e Lap becses olvasói előtt egy évnek nagyszerű eredményét. Talán nem lesz haszon nélkül való munkám, talán látva mások felemelő példáját, mi is lelkesedést nyerhetünk általa. A mult évi »Jelentés« ismertetésekor fel volt mutatva a »munkamező*, melyen a Társaság soha meg nem lankadó buzgalommal viszi előre szent munkáját, s e munkamező határai egy év óta nem hogy szűkebbre vonattak volna, sőt ellenkezőleg kiterjesztettek. Kiterjesztettek oly területekre, hol Krisztus evangéliuma még soha nem hangzott, oly nyelvekre, melyeken valódi imádság még soha nem emelkedett az ég fenséges Urához; oly népek közé, melyeknek szivében a hit szövétneke még soha
