Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)
1892-12-15 / 54. szám
úgy hozza magával, a vallástanítás mindkét egyház hiveit illetőleg egy közös lelkész vagy vallástanítóra lenne bízandó. A zsinat az értekezlet megállapodását egyhangúlag elfogadja. 9. sz. Mindkét bizottság közös érdekű ügynek ismeri el az állami fegyintézetekben és tébolydákban a lelkészek és tanítók alkalmazását. Ezek az egyházi főnatóság ajánlatára neveztessenek ki és a tett szolgálatok arányában az államtól nyert tiszteletdíjban részesüljenek. Ez is elfogadtatik a zsinat által. 10. sz. Horvát- és Szlavonországokban létező saj átszerü viszonyokat tekintve, az értekezlet mind a két egyházat közösen érdeklő ügynek ismeri el az ezen országokban létező egyházaink viszonyát a horvát tartományi hatósággal és a magyar prot. egyházzal és az állami hatóságokkal szemben. Ezen a helyen a prot. és a magyar nemzetiséget közös veszély fenyegetvén, ezen veszély elhárítása céljából mindkét egyház együttes közreműködése lenne szükséges. A zsinat ezt is magáévá teszi. 11. sz. Az ág. bizottság az az indítványa, hogy a patronátus és ezzel rokon természetű párbér kérdése is közös érdekűnek jeleztessék, visszhangra nem találván, ezen kérdés elejtetett. 12. sz. Az ág. bizottság részéről indítványoztatik, hogy a napirenden levő nagy egyházpolitikai kérdések, névszerint a polgári házasság kérdése és az elkeresztelési kérdés is közös érdeküeknek ismertessenek el és mindkét zsinat határozatilag mondja ki: a) hogy nem ellenezzük a házasságnak egységes állami törvény űtján való szabályozását, ha abban a házasság felbonthatósága kimondatik; b) hogy az 1868. LIII. törvénycikkhez feltétlenül ragaszkodunk és annak fennállását nem tartjuk a polgári házasság behozatalától függővé tehetőnek; c) hogyha a házasságügy a közelebbi időben állami törvénynyel nem rendeztetik, a prot. egyház élni fog azon jogával, hogy — szervezve lévén consistoriumai — a házassági bíráskodást igénybe veszi. Ezzel szemben a ref. bizottság előterjeszti, hogy a polgári házasság és elkeresztelési kérdést a maga részéről nem tárgyalta, a házassági bíráskodásra vonatkozólag azonban azt ajánlja, hogy ezen ügy felett térjen napirendre a zsinat, többféle elvi szempont tanácsolván azt, meggyőződése és elvi álláspontja lévén, hogy a házassági peres ügyek elintézése és végmegoldása a világi törvényszékek jogkörébe tartoznak egyedül. A kérdés megvitatása után Tisza Kálmán indítványára kimondja az értekezlet: d házassági ügyek is azok közé tartoznak, melyek mindkét egyházat közösen érdeklik, de miután ezek az ügyek más állásukban első sorban állami szempontból birálandók el, a zsinati közös bizottság nem tartja időszerűnek ez alkalommal a házassági kérdésekben nyilatkozni. A zsinat az értekezlet javaslatát egyhangúlag magáévá tette. 13. sz. Az ev. ref. zsinati bizottság közös érdekű ügynek kívánja tekintetni a supplicatio megszüntetésének kérdését is, ezen indítvány azonban, tekintettel az ág. zsinat ellenkező zsinat határozatára, elejtetett. A zsinat kimondja, hogy határozata következtében a maga részéről a supplicatiót teljesen megszünteti és erről az ág. testvérek zsinatát is értesíti. Ezután olvastatott a tiszáninneni egyházkerület azon felterjesztése, mely szerint tekintve azt, hogy az 1868. évi LIII. t.-c.; mely a felekezeti békét célozta, az újabb időben meg lett támadva oly mértékben, hogy ez a protestantizmusra határozottan sérelmes, tekintve továbbá azt, hogy a különböző felekezetek között levő viszályok hazánk rovására vezetnek : ajánlja a zsinatnak, hogy vegye tárgyalás alá e kérdést és tegye meg a törvényes lépéseket akár a fent jelzett törvény épségben való tartása végett, akár az általános vallásszabadság elvének kimondása végett. Minthogy e kérdésre nézve a zsinat már az ebből jelzett irányban határozott, s újabb határozathozatalának szüksége nem forog fenn, a kérvény beadóik által visszavétetett. Szász Károly püspök előterjeszti a fakultások ügyében teendő előleges intézkedések megtétele végett kiküldött bizottság nevében az elkészített aláírási iveket, két rendbeli alapító levelek szerkezetét és a felhívást, mely a két elnök és illetőleg alelnök, továbbá Tóth Sámuel és dr. Kolozsvári Sándor jegyzők aláírásával, a fent jelzett mellékletekkel együtt, megküldessék mindenik egyházkerület püspökének azzal a hozzáadással, hogy ezek az egyes egyházmegyék és az illetékes körök kezeihez juttassák. Felhivandók a püspökök által az egyes egyházak lelkészei és tanítói az odavaló hatásra, hogy a hivek áldozatkészségét ez irányban különösen feiébreszszék. Az esetleges adományokra nézve: a közös alapítványok vagy adományok a konvent által megjelölendő pénztárhoz, a debreczeni tanári fakultás javára a debreczeni főiskola pénztárához, a kolozsvári theologia javára jött adományok az erdélyi egyházkerület pénztárába küldendők. A zsinat a jelentést tudomásul véve, az indítványt magáévá teszi. Ezután Tóth Sámuel előterjeszti a szentesítés végett való felterjesztés előzetes intézkedéseinek megtételére kiküldött ötös bizottság jelentését és végül felolvassa a feliratot, mely ő cs. és kir. apostoli felségéhez lesz intézve a törvények szentesítése végett. A zsinat a jelentést tudomásul véve, a felirat szövegét elfogadja. Ezután Tisza Kálmán kettős indítványt tesz, melyeket a zsinat lelkes éljenzések között tesz magáévá. Első: Tóth Sámuel jegyző kéressék fel azon nagyfontosságú ügyek összeállítására és az első összeülés alkalmával való előterjesztésre, melyek az egyetemes konventhez lettek áttéve. Második indítványa, hogy a holnapi ülés után a püspök és főgondnokok, esetleg a hozzájuk csatlakozó más zsinati tagokból álló küldöttség menjen báró Vay Miklóshoz, a zsinat elnökéhez, hogy kifejezze névünnepe alkalmával a zsinat őszinte szerencsekivánatát. A holnapi ülés napirendjére ezután az elnökség a mai jegyzőkönyv hitelesítését tűzi ki. A bezáró ülésen, december 6-kán, a jegyzőkönyv hitelesítése után, zajos éljenzéssel fogadták egyházunk patriarchájának, báró Vay Miklósnál: a zsinathoz intézett üdvözlő levelét, melyben köszönetet mond elnöktársainak a zsinat vezetéseért, s egyúttal két ezer forint alapítványt tesz a zsinat által kezdeményezett debreczeni és kolozsvári fakultások költségeire. A zsinat lelkes éljenzés mellett mond köszönetet az alapítványért. Tisza Kálmánnak a zsinat tagjaihoz, Szász Károlynak az elnökséghez intézett köszönő szavai után, Pap Gábor püspöknek buzgó hálaimájával bezárult az 1891/92-iki három ülésszakból állott zsinat. , • A kegyelem nagy Istenének áldása legyen e törvényhozás alkotásain! Osváth Elemér.
