Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-12-08 / 53. szám

papok helyzetüknél fogva is el vannak zárva a társadalmilag való fényes kiképeztetéstől, ezen csudálkozni, vagy rovásukra feltudni per absolute nem lehet. Kötelességének tartja tehát a maga és szegény paptársai nevében kijelenteni, hogy érezik magukat azon a niveaun állni, melyen más felekezetek hasonsorsu papjai állanak. Hegedűs Sándor szavainak félreértése miatt megjegyzi, hogy egyáltalán nem mondta azt, hogy a ref. papság hanyatlott, hanem csak azt, hogy a konkurrencia azon fokához képest, melyet az újabb időben a többi felekezetek elértek, hátrányban vagyunk. Ezt a konkurrenciát sokkal jobban kiálljuk mi is, ha magasabb kiképeztetést eszközlő intézetekből mennek ki növendékeink teljes és nem felületes szakképzettséggel. Meczner Béla a 15-ös bizottság jelentését általánosságban elismeréssel fogadja, de nem fogadhatja el annak azon részét, mely az egyházat kiszámíthatatlan kimenetelű finaneialis müveletek által veszélyes esélyeknek teszi ki. Tiltakozik az ellen, mintha a tiszáninneni egyházkerületet felterjesztése alkalmával a szűkkeblűség vezette volna, hanem vezette azon meggyőződése, melynek kifejezést is adott, hogy sokkal nagyobb szükségleteket lát a ref. egyház életében a fakultások létesítésénél. Nem látja szükségét annak, hogy akkor, midőn áz alap gyenge és roskadozik, külcifrázatokról gondoskodjanak, mikor a papság és tanítóság nagy részének megélhetése alig van biztosítva, ugyanakkor tetemes költséggel kevésbé fontosabb intézetek létesíttessenek. Ha az erdélyi egyházkerület azt mondta volna, hogy lelkészeinek, kik tudvalevőleg túlnyomó számban a megélhetéssel küzdenek, fizetését jobbítani, emelni óhajtja, szívesen hozzájárult volna, mert tudja azt. hogy az ezredéves mult megünneplésének sokkal nagyobb ténye lenne ez, mint egy 6-ik theol. akadémia állítása. Olyan kérdéshez, melynek oly fontos szükségességét és célszerűségét átlátni nem tudja, hozzá nem járul. Antal Gábor indítványához csatlakozik. Szász Domokos elismeri, hogy főleg az erdélyi egyházkerületben a szűkösen javadalmazott papi állomásoknak egész sorozata van, de az ujabb időben minden el lett követve arra nézve, hogy a rendelkezés alatt álló anyagi eszközök fölhasználása által ez állapotokon segítve legyen. Segélyforrásait főként arra fordítja, hogy azon kiáltó szükség legalább némi részben kielégíttessék. A mi a tárgyalás alatti 2. pontot illeti, megjegyzi, hogy abban nincs szó arról, kogy a kérdéses kölcsönpénztár felállítását a zsinat azonnal elrendelje, hanem csak, hogyha az egyetemes egyház érdekeivel megegyezőleg ez intézmény létesíthető, ne zárja el a zsinat a konventet annak felállításától. E tekintetben a konvent elég garanciát nyújt arra nézve, hogy a nyert felhatalmazással csak akkor él, ha az egyetemes egyház érdekeinek biztosítását látja. Az egyetemes egyháznak a közalapon kívül más segélyforrása nincs, mely felett szabadon rendelkezhessék. De bármily áldásos is a közalap, nem képes a fejlődő szükségleteket, a szaporodó hiányokat fedezni, itt tehát az egyetemes egyház feladata nem lehet más, mint új forrásokról való gondoskodás. Nagyfontosságunak tartja, hogy a szunyadó erő, mely az egyetemes egyházban van, életre keltessék, s épen ez képezi a javaslat alapgondolatát. A cél az, hogy az egyes egyházközségek számára forrás, anyagi biztosíték nyittassék. Az az idő eltelt már, mikor a szellemi fölény biztos alapja volt a fennállhatásnak, az a cél tehát, hogy az egyetemes egyház kinyújtva jobbját, lehetőséget nyisson az egyházközségeknek terheik megváltására. A kérdés most már csak az, lehet-e kockázat nélkül az egyetemes egyháznak ily vagyon birtokába jutni, és ha lehet, úgy a zsinat adja meg a felhatalmazást a konventnek egy ily intézet felállíthatására. Pártolja a javaslatot. Vécsey József a második bekezdésre nézve megjegyzi, hogy az államsegélynek a fakultásokra való fordítása által az egyetemes egyház a koldus kezéből a botot veszi ki; épen ezért kéri a zsinatot, hogy mondja ki azt, miszerint az államsegély semmi szín alatt a fakultások létesítésére vagy azok fentartására nem fordítható. Tisza Kálmán közbevetőleg megjegyzi, hogy ez a javaslatban nincs kontemplálva s ő maga részéről ilyen intézkedésbe bele nem menne. Egyébiránt a nevezett szakasz még tárgyalás alá nem került. Fejes István úgy képzeli, hogy a fakultásoknál a zsinat a legvégső engedményekig elment. De túlságba menne akkor, ha a 2. pont alatti kölcsönpénztár felállítását kimondaná. Elvileg is kizárt az, hogy a magyar ref. egyház egy központi banknak létesítéséhez hozzájáruljon. Elvileg azért, mert minden banknak célja a nyereség, ez pedig nem méltó egy bibliai alapon álló egyházhoz. Még ha elvileg megengedhetőnek tartaná is azt, hogy az egyet, egyház egy ilyen pénzintézet létesítésébe belemenjen, azért, hogy az egyházak és iskolák szükségein segítsen, akkor is helytelennek itéli a javasolt módozatot, mely a gyülekezetek és alsóbb testületek tőkéivel való nyerészkedés elvére van tervezve. A kölcsön lebonyolítása az egyházak részéről, arra a tapasztalatra juttatta, hogy sohasem oly pontosak a kamatok fizetésében, mint azt egy bank ügyvitele megkívánja. Arra alapítani tehát a bankot, hogy pontosan fognak fizetni, nem lehet. Ezért az Antal Gábor indítványához csatlakozik. Kovács Albert szerint nem helyeselhető, hogy az egyet, egyház börze spekulációkba elegyedjék. Történt már arra számos helyen kísérlet, hogy egy felekezeti bank létesíttessék, sokkal nagyobb erővel, mint a mienk, de mindannyiszor megbukott, mert a pénznek nincs felekezeti jellege, s a ki ez általános törvény ellen tesz, annak szükségképen meg kell bukni. A magyar ref. egyháznak anyagi helyzete javítására nincs más forrása, mint a hivek áldozatkészsége. Ez volt az a tényező, mely egyházának a többiek feletti előnyét biztosította a múltban s bizonyára jövőben sem hagyja cserbe, csak fel kell éleszteni, miként Szász D. mondotta, a szunyadó erőt. Hogy a fakultások hiányzó összege pótoltassék, legalább 3 millió frt forgatására lenne szükség, ez pedig oly nagy összeg, hogy az egyház forgatni nem tudná. Az Antal Gábor indítványához járul. Beöthy Zsigmond is osztja azon nézeteket, mely szerint veszélyes oly módozatokat létesíteni, melyek az egyház morális céljaival ellenkeznek. Szintén Antal Gábor indítványához járul. Kiss Albert Kovács Albertnek némely kifejezései helyreigazításával szintén elfogadja a fenti indítványt. Ezután az elnökség a vitát bezárva, tiz tag kívánatára a névszerinti szavazást elrendeli, melynek eredménye lett az Antal Gábor indítványának 76 szavazattal való elfogadása 16 szavazat ellenébe. A javaslat többi része változatlanul elfogadtatott. Utolsó pontjának értelmében az előleges intézkedések megtételére a következő bizottság választatott: Szász Károly, Szász Domokos, Kiss Áron, Czike Lajos és Mitrovics Gyula. Ezután harmadszor is felolvastatott és hitelesíttetett az iskolaügyi bizottság javaslata, melylyel a zsinat törvényhozási munkáját bevégezte. Egyúttal megválasztatott az a bizottság is, mely a szentesítés végett való felterjesztést eszközölni lesz hivatva. A megválasztottak közül három a mult zsinati felterjesztést eszközlő bizottságnak is tagja volt. A bizottság tagjai