Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-11-17 / 50. szám

Ujabb egyházpolitikai tervezések. Képviselőházunk többsége a nov. 8-ki értekezletén nagy horderejű és mélyreható egyházpolitikai reformokat proklamált. A volt miniszterelnök miután kijelentette, hogy az elkeresztelési vita alkalmával megígért három törvényjavaslat a polgári anyakönyvekről, az izraelita vallás recepciójáról és a vallás szabad gyakorlatáról készen van, sőt a kabinet a kötelező polgári házasság behozatalát is felvette programmjába: egymás után álltak fel a párt legtekintélyesebb tagjai s egy szivvel-lélekkel kijelentették a lemondott kabinet többsége által elfogadott uj programmponthoz való csatlakozásukat. Gróf Andrássy Tivadar, Tisza Kálmán, Hadik-Barkóczy Endre, Chorin Ferenez mind ugy nyilatkoztak, hogy a felzavart vallási béke csak a kötelező polgári házasság behozatala által állítható helyre Most már az egyházpolitikai kérdések szabadelvű megoldását az országgyűlés mindenik pártja elfogadta és sürgeti s ha a törvényhozás másik házának hozzájárulása is megnyerhető, akkor a reformok keresztülvitele csak idő és kidolgozás kérdése. A szabadelvű pártban történt pártoló felszólalások között különösen érdekes és nyomatékos volt a Tisza Kálmáné, melyet egész terjedelmében ide iktatunk: »Tisztelt értekezlet! Azok után, amiket részint a tisztelt miniszterelnök úrtól, részint pedig az előttem szólott képviselő uraktól hallottam, azt hiszem, nem is kellene felszólalnom, ha nekem arra egy különös indokom nem volna, mely abban áll, hogy, amit nemcsak ezen körben hallottam, hanem olvastam is, ezen kérdésben valamely különös speciális protestáns dologról volna szó. Miután ez teljesen ellenkezik a valósággal, kénytelen vagyok pár szót szólni. Ha mást tekintenék, mint az állam szempontját és az állam polgárainak békéjét és nyugalmát, minden felekezeti különbség nélkül, azt mondanám — és vannak, remélem kevesen, oly orthodox-protestánsok, kik ezt fogják mondani — nekünk nem kell semmi, nekünk jó az 1868. LITI. t.-c. 12. szakasza, miután törvény, hajtsa végre az állam ugy, ahogy tudja; de hova vezetne ez? Kétségtelen, az állam tekintélye megkívánja, hogy ami törvény egyszer megalkottatott, amíg az fennáll, bármely befolyással szemben is érvényesüljön. Igen, de egy törvénynyel szemben, melylyel szemben az ország lakosainak tetemes része és egy nagy felekezetnek közegei dogmára, lelkiismeretre hivatkoznak : vájjon lehet-e a kormánynak az erőszak fegyveréhez nyúlnia? Részemről legalább semmi viszonyok közt, semmi szin alatt ezt nem pártolnám, semmiféle felekezet és semmiféle felekezet közegei irányában, még ha tévesnek tartom is annak felfogását, ha dogmára és lelkiismereti kérdésre történik hivatkozás, az állami erőszakot igazoltnak nem tartom. Mi történjék tehát, hogy az állam tekintélye ne szenvedjen és ily eszközökhöz nyúlni ne legyünk kénytelenek? Az, amit a tisztelt miniszterelnök ur kijelentett, hogy a házassági jogot kiragadva a felekezetiség keretéből, egyformán mindenkire nézve, államilag kell szabályozni. Nem kívánni egy felekezettől sem semmit, ami a hitelveivel ellenkezik, de másrészről nem tenni az állam törvényeinek és érdekeinek érvényesítését függővé egy felekezetnek is egyoldalú speciális felfogásától. Ez az, amit az állam tekintélye megkíván és ez az, aminek ellenére helyesnek találom azt, hogy a házassági jog, ugy, amint elmondatott, minden hitre nézve egyformán szabályoztassék. Nem tehetem, hogy elismeréssel ne legyek a kormány iránt, azért, hogy azt, amit a mult évben kilátásba helyezett, még nagyobb mértékben már meg is valósította. De még nagyobb elismeréssel vagyok az iránt, hogy belátva, hogy ez a kérdésnek csak egy része, rálépett azon térre, hogy megvalósítsa azt is, ami nélkül az, a míg megvalósíttatott, a célnak teljesen megfelelő nem lehet. A vallás szabad gyakorlata, az izraelita vallás recepciója váljon átmehet-e az életbe, a valóságba, ha a házassági jog reformálása állami alapon nem történik? Azzá teszem a magam részéről is, hogy az én meggyőződésem szerint sem érhető el ez másképen, mintha a házassági jog egyformán szabályozlatik, aminek, hogy érvényre jusson, majdnem azt mondhatnám, okvetlen feltétele az általánosan kötelező polgári házasság. Ez megnyugtathat mindenkit és én, miután kénytelen voltam az általam előadottakhoz protestáns szempontból is szólni, tudom, hogy lesznek olyanok, kik protestáns szempontból ezt meg fogják támadni. Már két éve annak, hogy protestáns körökben hirdetem, sokszor megtámadva, hogy az 1868. Lili. t.-c. 12. szakaszát fenn kell tartani, addig, míg a házassági törvényhozás a régi alapon van, de nem szabad előre szólni, hogy eltörültessék, mihelyt az állam szabadelvű alapon rendezi a házasságjogot, egyformán minden felekezet számára. Én részemről meg vagyok győződve, hogy akármely, a hazában levő vallásfelekezetnek többsége, ha némelyek azt hinnék is, hogy egyben vagy másban egyiknek vagy másiknak valódi vagy vélt érdekét sérti, meg fog benne nyugodni, mert mindenütt meglesz a nagy többségnek az a hazafisága, felekezeti különbség nélkül, hogy átlássa, hogy ott, ahol nagy állami érdekekről van szó, a speciális felekezeti érdekeknek háttérbe kell szorulniok. Ezeket akartam, igen tisztelt értekezlet, elmondani. Hozzájárulok teljes lélekkel az elismeréshez a t. kormány iránt, amely kész volt, ezért a kabinetkérdést is latba vetni. Én magam is csatlakozom a t. miniszterelnök ur azon óhajához, hogy ezen, mondhatnám, nemcsak fontos, de némelyek előtt, meglehet a körülményekhez képest túlságosan is fontosnak tartott lépés azt eredményezi, amire az országnak szüksége van és ez abban áll, hogy ezen párt konzisztenciájában megmaradjon, hogy ezen párt, amiként az előttem szólott is mondotta, ezen kérdésekben elvi alapon tömörülve, ebből merítsen bátorságot arra, hogy más kérdésekben is szembeszálljon minden ellenkező törekvéssel. Midőn a feletti fájdalmamnak adok kifejezést, hogy kormányunktól, legalább ideiglenesen, és reménylem, csak ideiglenesen, megválni vagyunk kénytelenek, csatlakozom az előttem szólott azon nyilatkozatához, hogy ezen párt, ha hü akar maradni, nemcsak nevéhez, de hagyományaihoz is — amelyek alatt még a 40-es évek liberális pártjának hagyományait is értem — a mai viszonyok között nem támogathat más kormányt, mint amely a házassági jognak ilyen alapon való rendezését — beleértve az általánosan kötelező polgári házasságot — tűzte ki feladatául.* Eddig Tisza beszéde, mely világosan feltárja a készülődő egyházpolitikai reformokat állami és politikai oldalról. S e tekintetben készséggel és fentartás nélkül csatlakozunk az itt kifejezett elvekhez s habár gyors életbe léptetésökhöz nem nagy is a bizalmunk, de azt hiszszük, itt az ideje, hogy hozzá szóljunk a tervezett reformokhoz. Mi egyelőre két észrevételt kívánunk tenni a tervezett egyházpolitikai reformokra. Mi is azt tartjuk, hogy mihelyt a vallások szabadsága és teljes jogegyenlősége (beleértve