Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-11-17 / 50. szám

a zsidó vallás recepcióját is) megvalósíttatott, mihelyt a kötelező polgári anyakönyv és a kötelező polgári házasság behozatott: az 1868. évi LIII. törvénycikk fentartása nem lesz égető szükség állami és politikai szempontból, mert az állam az anyakönyvek és a házasságügy államosítása által kétségtelenül minden esetben és minden vallásfelekezettel megóvhatja állami tekintélyét és állami souverainítását. Addig azonban ne bolygassuk a régi mesgyét! Ámde a kérdésnek igen fontos prot. egyházi oldala is van, melyet nekünk protestánsoknak nem szabad figyelmen kivül hagynunk. Először is az anyakönyvek államosítása által gyakorló lelkészeinkre háramló óriási fizetéscsökkenés, mely átlagban a fizetések egyharmadának elvesztését jelenti. Ezt a nagy anyagi veszteséget nem szabad kárpótlás nélkül a különben is szegényesen, néhol nyomorúságosan díjazott papság nyakába zúdítani. Másodszor a vallások teljes szabad lábra helyezése által keletkező uj viszonyok a földiekben szegény s amellett óriási kulturális áldozatokat, hozó protestántizmust egy fejedelmi bőkezűséggel dotált uralkodó felekezettel állítják versenyre, mely mulhatlanul a gyengébb versenyző fél romlására vezet. Állami kegyből dúsgazdag római katholicizmus és önvétke nélkül szegény protestántizmus, kidobva a létért való küzdelem nehéz versenyére: a végeredmény könynyen belátható. Élethalálra vívandó vallási harc, ádáz felekezeti viszály, melyben a küzdők egyenlőtlen fegyverzete miatt egészen bizonyos a gyengébb félnek előbbutóbb való eltiportatása. Ezt előmozdítani, vagy csak megengedni is az államnak nem lehet érdeke, harmadfél milliót számláló polgáraival szemben; sőt inkább önmaga és polgárai iránti kötelessége arról gondoskodni, hogy a vallás szabadsága által keletkezendő uj helyzetben a viszonylag legnagyobb nemzeti és kulturális szolgálatokat tevő protestántizmus kezében el ne töressék a kenyérnek botja. Erős meggyőződésünk, hogy a vallások szabad lábra helyezése csak akkor fog az államra békét, a protestántizmusra megnyugvást hozni, ha vagy minden állami eredetű egyházi vagyont szekularizálnak, vagy ha a kultur-missziót teljesítő nemzeti egyházak az uralkodó valláséval arányosított állami dotacióban részesülnek. Harmadik lehetőség nincs, nem is gondolható a békés kibontakozásra. Nyíltan kimondjuk, hogy a protestántizmusra nézve életkérdés, az államra nézve törvényben ígért tartozás a protestáns egyházak anyagi megerősítése. A tervbe vett egyházpolitikai reformok közé ennek felvételét is tisztelettel kérjük és sürgetjük. Sz. F. ISKOLAÜGY. A zsinat iskolaügyi bizottságának javaslata. A köznevelésről és közoktatásról. A magyarországi ev. ref. egyház, saját kebelében, a köznevelésre és közoktatásra nézve, az egyházalkotmány 3. §-a értelmében, a következőket állapítja meg: 1. §. A magyarországi ev. ref. egyház kebelében a köznevelés és oktatás eszközlésére, részint meglevő, részint fokozatosan életbeléptetendő következő intézetek szolgálnak: 1. Népnevelési és oktatási intézetek, u. m.: a) kisded-óvodák, b) elemi és felső-népiskolák, c) felső leánynevelő-intézetek, d) tanító,- tanítónő- és kisdedóvó-képezdék. 2. Keresztyén felebaráti nevelő-intézetek: a) árvaházak, b) szeretetházak stb. 3. Középiskolák: gimnáziumok. 4. Főiskolák: a) akadémiák, vagy theologiai, vagy bölcsészeti, vagy jog- és államtudományi tanfolyamokkal; a bölcsészeti akadémiáknál szervezett gimnáziumi tanárképezdével; b) egyetem. ELSŐ RÉSZ, Népnevelési és oktatási intézetek. Első fejezet. Általános határozatok. 2. §. A népnevelési intézetek körébe tartoznak: a kisdedóvodák, elemi és felső-népiskolák; az óvó-képezdék és a népiskolai tanító-képezdék. 3. §. Kisdedóvodák, elemi- s felső-népiskolák felállítása és fentartása, első sorban az egyházközségek feladata ; de jogosítva vannak erre saját kebelükben bárhol, hol híveik vannak, az egyházmegyék, az egyházkerületek és az egyetemes egyház; — valamint képezdéket szintén állíthatnak fel az egyházközségek is. 4. §. Egyesek és társulatok is állíthatnak és tarthatnak fel ev. ref. jellegű, akár magán, akár nyilvános népnevelési és oktatási intézetet, oly feltétel alatt, hogy az a törvényes kívánalmaknak megfeleljen és azt az egyház felügyelete és főhatósága alá helyezhetik. E felügyelet el vagy el nem fogadása az illető hatóság elhatározásának hagyatik fel. Azonban minden ily felügyelet alá fogadott intézet, ép oly mértékben áll az egyházi felsőbbség felügyelete alatt, mint az egyházközségek intézetei. Az egyházi felsőbbség által netán gvakorlandó egyéb hatósági jogok, a védelembe fogadáskor kötendő egyezségben állapítandók meg. Kiválóan jelentékeny ily intézeteket az egyházközség vagy a felsőbb egyház-testület, anyagi támogatásban is részesítheti. 5. §. Egymáshoz közelfekvő oly egyházközségek, melyeknek anyagi ereje nem engedi meg a külön iskola tartását, a felsőbb egyházi hatóság engedélyével szövetkezhetnek közös óvoda vagy népiskola fentartására, amely esetben annak költségeit, a köztük létrejött szerződés értelmében viselik. 6. §. Minden anya- és leány-egyházközség köteles iskolájának fentartására alapot alkotni s azt évről-évre lehetőleg szaporítani. Ezen vagyon elidegeníthetetlen és mint iskolai alap, az egyház tulajdona marad. 7. §. Az egyházközség, ha nem birna külön saját óvodát vagy népiskolát fentartani, és más hitfelekezetbeliekkel vagy a polgári községgel közös kisdedóvoda vagy népiskola fentartásához járulna, vagy ha iskoláját az államnak adná át, ily esetekben köteles az intézet fentartásához járuló más testületekkel, illetőleg az állammal Írásbeli szerződést kötni, melyben: a) fentartandó az egyháközség azon joga, hogy a viszonyok változtával, külön maga is tarthat iskolát (óvodát);