Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-11-17 / 50. szám

közös szellemi légkör által egy nagy családba fogadja be őket: a hitélet áldásaival hatja át lelkü­ket, az áhitat szárnyaival bocsátja kiőket az életbe. Egyszersmind a kiváló, a jeles ifjakat igyekszik előre saját iskolái számára megnyerni. Aztán felszínesen itéli meg az előre létesítendő szellemi kapcsolatot, ki azt egészen külsőnek, hatástalan­nak gondolja. Oh nem, ha a református theolo­gus a közoktatásügyi miniszter ur által minden theologus számára nyújtott kedvezményt fölhasz­nálva, az egyetemi élet javadalmait 7—10 óra hallgatása, és pedig az ép neki szükséges óra hallgatása utján megszerzi, akkor ugyanabba a szellemi sodorba jut és akkor lesz alkalom igazán Pál apostol mélységes szavainak érvényt sze­rezni : »Mindeneket megpróbáljatok és ami jó azt megtartsálok.« Egy elszigetelt fakultás, melynek tudomány­köre külön birodalmat alkot és bizony valljuk meg a legtöbbször a compendium bevágásáig ter­jed ... a Pál apostol által hirdetett hitküzdelme­ken átmegy-e? Pedig beh szépen mondta is egy igaz protestáns lelkéhez szólva mondá Tennyson, hogy az a hit erősebb, mely a kételyt győzte le. Ezért kívánom én, hogy a protestáns theolo­gus a bölcsészetet egyetemen hallgassa: hadd érezze meg mindazt az áramlatot, melyet megérez a bölcsészet és hadd vívja meg a Saul harcéit. Hiszen a bölcsészetet az inductiv módszer egészen átalakítá, a jogi életben a történelmi iskola, a sociologiai felfogás bámulatos megújhodást idézett elő: míg a theologia ma is a kor vallástalansága ellen vajmi gyakran felette szük látó körben mozgó bajnokokat küld szét az egyházakba! A kor­szellemet meg kell érteni: annak történelmi előz­ményeit föl kell fogni és áthatva a keresztyéni szeretet bölcseségétől, de fölruházva az értelem minden fegyverével kell sikra szállni a keresztyén társadalom isleni alapjainak védelmére. Rajzoljunk egy képet, kerülve a képzelem élénk színeit, egyszerűen a művelődés történeti kívánalmak körében maradva. Szükség van egy protestáns theologiai karra, mely a kolozsvári egyetemmel szerves kapcsolatba hozandó. Az erdélyi egyházkerület bölcs határozata e szóval él: hozható. Ha azt akarjuk, hogy a szükségképiséget kifejező hozandó valósuljon, ragad­juk meg egy oly intézmény létesítésének alkalmát s adja meg hozzá az egyetemes egyház a még hiányzó összeget, amely intézmény később az egyetemmel szerves kapcsolatba hozható. Legyen miénk a kezdemény dicsőségének érdeme. De nem tudom eléggé figyelmébe ajálni az intéző körök­nek azt a tényt, hogy Berlinben 7 rendes, 1 tisz­teletbeli, 5 rendkívüli tanár, 3 privát docens, Baselben 7 rendes, 2 rendkívüli, 2 magántanár, Halieben, Lipcsében, Oxfordban, ugyanannyi rendes tanár működik. Több intézetet hozhatnánk föl; de ennyi is elég annak illustrálására, hogy mit tesz egy egyetemmel szerves kapcsolatban álló theologiai fakultás. LIa előre nem gyűjtjük a magántanári intéz­ménynek minél erőteljesebb kifejlesztése utján a szellemi erőt: szegények leszünk és az egyetemi kapcsolatban nem fogunk európai színvonalra emelkedni. Ép azért a magántanárok állását nem szabad az egyetemi magán tanárokéval egyformának te­kinteni. Az egyetemek magán tanárai kivétel nél­kül oly egyének, kiknek külön állásuk van, meg­élhetésük biztosítva, magántanári működésük csak nemes nagyravágyásukat elégíti ki, de kenyeret nem ad. Már is érzik az egyetemek, hogy a magán tanárok javadalmazása nem felel meg azon nagy­becsű szolgálatnak, melyet maga az intézmény, mint a leendő egyetemi tanárok succrescentiáját biztosító intézmény teljesít és annak az irodalmi tevékenységnek, melyet e testület kiváló tehet­ségei kifejtenek. A Kolozsvárit fölállítandó fakultás­nak, ha a szellemi kapcsolatot is létesítni akarja, ha az alapok fejlődésével ujabb tanszékek föl­állításához szükséges szellemi erőt megszerezni törekszik, oly magéintanári állásokat kell szervez­nie, melyeknek képviselői egészen a theologia egyes speciális disciplináinak előadására szentelhessék erejük legjavát. Legfelebb vallástanárok lehetné­nek, de ők szenteljék magukat egészen úgy a tan­tárgyak művelésére, hogy a compendiumszerü tanítás teljes mellőzésével részletes kutatásokban keres­sék feladatukat. Az öt egyházkerület legjobb erőiből kerüljön ki a rendes tanárok létszáma és az öt egyházkerület legtevékenyebb munkásságot kifejtő ifjú tudósaiból kell nyerni a magán tanárokat. A kérdéseknek e pontja is — remélem — eléggé megmagyarázza álláspontom helyes voltát, melvszerint a Kolozsvárit az egyetemmel kapcso­latba hozandó fakultás elébb legyen csak azzal kapcsolatba hozható. Tekintsük a kérdést az egyetemes protestáns egyház szempontjából annak a mi : erőgyűjtésnek, előkészítő intézménynek egy ideális, de még sok hiányzó tényező miatt távolabb jövőben valósít­ható nagyszabású állami alkotáshoz vezető első lépésnek. Az a német közmondás, hogy a jobb, a jónak ellensége, ne téveszszen meg. A protestáns fakultás a jobb, az erdélyi egyházkerület bámu­latos áldozatkészségéből már most valósítható theologiai fakultás a jó. Hogy a szellemi kapcsolat szellemet föltételez: az világos. E szellemet meg kell teremteni és Schiller örökszép mondása sze­rint: »Der Geist baut seinen Körper.« (Wallen­stein halála). Ugy legyen! Hegedűs István. 99*

Next

/
Oldalképek
Tartalom