Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-11-17 / 50. szám

közös szellemi légkör által egy nagy családba fogadja be őket: a hitélet áldásaival hatja át lelküket, az áhitat szárnyaival bocsátja kiőket az életbe. Egyszersmind a kiváló, a jeles ifjakat igyekszik előre saját iskolái számára megnyerni. Aztán felszínesen itéli meg az előre létesítendő szellemi kapcsolatot, ki azt egészen külsőnek, hatástalannak gondolja. Oh nem, ha a református theologus a közoktatásügyi miniszter ur által minden theologus számára nyújtott kedvezményt fölhasználva, az egyetemi élet javadalmait 7—10 óra hallgatása, és pedig az ép neki szükséges óra hallgatása utján megszerzi, akkor ugyanabba a szellemi sodorba jut és akkor lesz alkalom igazán Pál apostol mélységes szavainak érvényt szerezni : »Mindeneket megpróbáljatok és ami jó azt megtartsálok.« Egy elszigetelt fakultás, melynek tudományköre külön birodalmat alkot és bizony valljuk meg a legtöbbször a compendium bevágásáig terjed ... a Pál apostol által hirdetett hitküzdelmeken átmegy-e? Pedig beh szépen mondta is egy igaz protestáns lelkéhez szólva mondá Tennyson, hogy az a hit erősebb, mely a kételyt győzte le. Ezért kívánom én, hogy a protestáns theologus a bölcsészetet egyetemen hallgassa: hadd érezze meg mindazt az áramlatot, melyet megérez a bölcsészet és hadd vívja meg a Saul harcéit. Hiszen a bölcsészetet az inductiv módszer egészen átalakítá, a jogi életben a történelmi iskola, a sociologiai felfogás bámulatos megújhodást idézett elő: míg a theologia ma is a kor vallástalansága ellen vajmi gyakran felette szük látó körben mozgó bajnokokat küld szét az egyházakba! A korszellemet meg kell érteni: annak történelmi előzményeit föl kell fogni és áthatva a keresztyéni szeretet bölcseségétől, de fölruházva az értelem minden fegyverével kell sikra szállni a keresztyén társadalom isleni alapjainak védelmére. Rajzoljunk egy képet, kerülve a képzelem élénk színeit, egyszerűen a művelődés történeti kívánalmak körében maradva. Szükség van egy protestáns theologiai karra, mely a kolozsvári egyetemmel szerves kapcsolatba hozandó. Az erdélyi egyházkerület bölcs határozata e szóval él: hozható. Ha azt akarjuk, hogy a szükségképiséget kifejező hozandó valósuljon, ragadjuk meg egy oly intézmény létesítésének alkalmát s adja meg hozzá az egyetemes egyház a még hiányzó összeget, amely intézmény később az egyetemmel szerves kapcsolatba hozható. Legyen miénk a kezdemény dicsőségének érdeme. De nem tudom eléggé figyelmébe ajálni az intéző köröknek azt a tényt, hogy Berlinben 7 rendes, 1 tiszteletbeli, 5 rendkívüli tanár, 3 privát docens, Baselben 7 rendes, 2 rendkívüli, 2 magántanár, Halieben, Lipcsében, Oxfordban, ugyanannyi rendes tanár működik. Több intézetet hozhatnánk föl; de ennyi is elég annak illustrálására, hogy mit tesz egy egyetemmel szerves kapcsolatban álló theologiai fakultás. LIa előre nem gyűjtjük a magántanári intézménynek minél erőteljesebb kifejlesztése utján a szellemi erőt: szegények leszünk és az egyetemi kapcsolatban nem fogunk európai színvonalra emelkedni. Ép azért a magántanárok állását nem szabad az egyetemi magán tanárokéval egyformának tekinteni. Az egyetemek magán tanárai kivétel nélkül oly egyének, kiknek külön állásuk van, megélhetésük biztosítva, magántanári működésük csak nemes nagyravágyásukat elégíti ki, de kenyeret nem ad. Már is érzik az egyetemek, hogy a magán tanárok javadalmazása nem felel meg azon nagybecsű szolgálatnak, melyet maga az intézmény, mint a leendő egyetemi tanárok succrescentiáját biztosító intézmény teljesít és annak az irodalmi tevékenységnek, melyet e testület kiváló tehetségei kifejtenek. A Kolozsvárit fölállítandó fakultásnak, ha a szellemi kapcsolatot is létesítni akarja, ha az alapok fejlődésével ujabb tanszékek fölállításához szükséges szellemi erőt megszerezni törekszik, oly magéintanári állásokat kell szerveznie, melyeknek képviselői egészen a theologia egyes speciális disciplináinak előadására szentelhessék erejük legjavát. Legfelebb vallástanárok lehetnének, de ők szenteljék magukat egészen úgy a tantárgyak művelésére, hogy a compendiumszerü tanítás teljes mellőzésével részletes kutatásokban keressék feladatukat. Az öt egyházkerület legjobb erőiből kerüljön ki a rendes tanárok létszáma és az öt egyházkerület legtevékenyebb munkásságot kifejtő ifjú tudósaiból kell nyerni a magán tanárokat. A kérdéseknek e pontja is — remélem — eléggé megmagyarázza álláspontom helyes voltát, melvszerint a Kolozsvárit az egyetemmel kapcsolatba hozandó fakultás elébb legyen csak azzal kapcsolatba hozható. Tekintsük a kérdést az egyetemes protestáns egyház szempontjából annak a mi : erőgyűjtésnek, előkészítő intézménynek egy ideális, de még sok hiányzó tényező miatt távolabb jövőben valósítható nagyszabású állami alkotáshoz vezető első lépésnek. Az a német közmondás, hogy a jobb, a jónak ellensége, ne téveszszen meg. A protestáns fakultás a jobb, az erdélyi egyházkerület bámulatos áldozatkészségéből már most valósítható theologiai fakultás a jó. Hogy a szellemi kapcsolat szellemet föltételez: az világos. E szellemet meg kell teremteni és Schiller örökszép mondása szerint: »Der Geist baut seinen Körper.« (Wallenstein halála). Ugy legyen! Hegedűs István. 99*