Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-11-17 / 50. szám

melyet őszinte nyíltsággal kifejezhetek azzal, hogy egy a kolozsvári egyetemmel egyelőre némi kapcsolatba hozandó theologiai fakultást egésséges alapnak tekintek, melyre szilárdabb épület emelhető, mint az ideális állami alkotás légvára. Igen: egyelőre légvára, mert hiányzik hozzá sok interconfessionális kérdés békés elintézése, a kedélyek zavartalan egyetértése, a nemzeti öntudatnak a felekezeti érdek fölé melkedése, melyek együtt véve is csak előfeltételei volnának egy nagyszabású állami alkotásnak, mely az erdélyi részekben a görögkeleti egyház theologiai karával kiegészítve megmérlegelhetetlen nemzeti haszon forrásává lehet. A kolozsvári egyetem igazi nemzeti légkörébe vonandó a keleti egyház legfelsőbb oktatása és pedig hitoktatása, mert a román nép szellemi világában a klérus megközelíthetetlenül erős hatalom. Ugy de — kérdem — mi áll érdekében a reformált egyháznak? Nézzünk végig a legtöbb állami intézményen, melyeket a szék és fővároson kivül alkotnak, nem zárva ki még a királyi táblákat sem. Az állam nem a törvényhatósági, városi, községi alapokhoz kötötte-e majdnem mindenütt vagy a legtöbb helyt a gimnáziumok, felső leányiskolák, ipariskolák stb. alapítását ? Ha egy fölvilágosodott, szabadelvű kormánytól a protestáns felekezetek kérnek egyetemi kapcsolatban álló fakultást: az állam első szava: mely alapból hozzam létre ez alkotást? Azután jön egy harc a liberális elvek zászlaja alatt, hogy a theologia nem tartozik a tudományok disciplináihoz, mint ahogy e felfogás már meggátolt egy ily alkotást néhai b. Eötvös alatt. Pedig, ha van tanszéke az irodalmaknak, ha van tanszéke a nyelveknek, vannak tanszékei a történelem egyes korszakainak: ne lehetnének tanszékei a tudományos ismeretek ama rengeteg mezejének, mely a középkori társadalomból kibontakozó újkori társadalom legmélyrehatóbb küzdelmeinek, a lelki élet legrejtettebb problémáinak, legmélyebben gyökerező történelmi eszméknek és a keresztyén alapon nyugvó társadalom legféltettebb érdekeinek ezer meg ezer kérdéseit öleli föl. Már most, ha a theologiát a tudományegyetem kapcsolatában gondoljuk és gondolhatjuk, akkor viszont a tudományegyetem minő mély hatással lehet leendő papjaink, theologus tudósaink szellemi életére! Ép abban látom én a protestáns szellem erejét, fejlőképességét, ha ovakodik az elzárkózástól, az elszigetelt compendiumszerü tanítás egyoldalúságától, hanem az igazság kutatására indul azokkal a közös pályatársakkal, kik az igazságot kutatják, csak míg a laikus tudós a kijelentést a positiv tények és logikailag megokolt tételek kutatásától várja, áthatva az igazságkeresésnek attól az ihletétől, mely Lessinggel azt mondatá, hogy ha az Isten az egyik kezében a kész igazságot kínálná, a másikban pedig csak az igazság keresésére indító ösztönt, inkább emezt választaná; addig a theologus az istennek mélységeit a Szentlélek áldó, megszentelő ihletének kalauzolása mellett keresi. Igen; de képzelhető-e a mai theologiai fakultások körében oly eredmény elérése, milyen egy egyetemi kapcsolatban álló, speciális kollégiumokkal, bölcsészeti tanulmányokkal kiegészített theologiai kar kebelében? Alig hiszem, hogy akadjon olyan, aki a külföldi, jelesen német, svájezi és holland egyetemek szervezetébe beletekintett, hogy el ne ismerje a mélyreható külömbséget. Igaz, de alap kell neki. Van-e szellemi erőnk egy ily nagyszabású alkotáshoz? Kérdezik Debreczenben : Van-e elég erőnk a theologia terén egy hatalmas protestáns egyetem épületéhez? Bátran vetheti föl a kérdést az, ki meleg szeretettel ápolja azt a gondolatot, hogy a kolozsvári egyetemmel szerves kapcsolatban álló prot. fakultás jöjjön létre? Az a szerény tervezet, mely öt tanárt és két magán tanárt vesz föl egyelőre: még messze áll a legtöbb oly egyetem theologiai fakultásának létszámától, hol igazi tudományos működést fejtenek ki. De ép azért érezhetünk hálás elismerést az erdélyi egyházkerület iránt, hogy legalább az alapokat megveté. A 25 ezer forintra tervezett szükségletből 19 ezret fedez, internátust létesít esetleg 120 tanulóra, helyiségekről, jutalmakról, fölszerelésről, könyvtárról gondoskodik; a tanárokat aránylag gazdagabban javadalmazza, mint a jelenlegi theologiai fakultások. De különösen egy körülményt kell kiemelnünk. A kolozsvári egyetem szegény sorsú protestáns ifjai a megélhetés verítékes küzdelme miatt élvonalnak attól, hogy tehetségeiket szabadon kifej leszszék. Míg Kolozsvárit ép úgy, mint Budapesten a tanítórendek óriás áldozatot hoznak arra, hogy tanárjelöltjeik minden idejöket, minden anyagi gondtól menten önképzésre fordíthassák, a kiváló tehetségeket föl egész a legmagasb egyházi polcig minden szükséges dologgal ellátják: nálunk a szorgalmasabb ifjú idejét vagy egésségét a kenyérkereset emészti föl, a könnyebb vérű és hajlamú nép pedig óh mihamar elesik! Előttem egy theologiai fakultás képe lebeg, mely ugy az egyetemmel kapcsolatban álló állami tanárképzőbe fölvett protestáus ifjaknak otthont, gondtól ment, ösztöndíjakkal biztosított életet teremt, mint a theologus ifjakkal közös oltalom,