Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-11-10 / 49. szám

idő szerint tartózkodó álláspontot foglal, felhívja azonban az egyházmegyei elnökséget és az egyházkerületi képvi­selőket, hogy ez ügy mozzanataira nagy figyelemmel legye­nek s a legközelebbi egyházmegyei gyűlésen jelentést tegyenek. A nagykanizsai missziói egyház gondnokának, Kar­czag Béla urnák több éven át tanúsított buzgalma és áldozatkészségeért az egyházmegyei közgyűlés elismerését és köszönetét jegyzőkönyvileg nyilvánította. A lepoglavai állami fegyházban levő ev. ref. vallású fegyencek lelki gondozása a nagykanizsai missziói egyház lelkészére, Seregély Dezsőre bízatott. A gyöngyösmelléki viszályos ügy elintézésével Béla­váry István és ifj. Csorba Ede urak bízattak meg. A csurgói gimnáziumnak államsegély ügyében a! kerületi gyűlésre teendő felirat megszerkesztésére Körmendy Sán­dor ur kéretett fel. A tanítók nyugdíj-illetményének megállapításánál szükséges kántori teendők illetményére nézve, elhatározta a közgyűlés, hogy az összes fizetés 10%-ja vétessék irányadóul. Galamb. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. A wittenbergi vártemplom felavatása. Witten­bergában, a reformáció ősi fészkében, a reformáció idei évfordulóját templom-szentelési ünneppel toldották meg. Vilmos német császár és elődjei pártfogásával restaurálták a hires vártemplomot, melynek kapujára 1517. okt. 31-én Luther kiszögezte 95 tételét. A templomszentelési ünne­pély nagy fénynyel ment végbe a német császár, császárné, három fiuk, az udvar és óriási közönség jelenlétében. A templomi ünnepély után lakoma volt, melyen a császár a »Reichsanzeiger«-ban is megjelent következő beszédet mondotta: »Hálásan pillantva fel Istenhez, kinek a mai ünnepet köszönhetjük, emelem a serleget, melyet Wittenberg Luther refomátornak 1525-ben, házassága alkalmával, ajándéko­zott. Ez idő volt az, melyben a reformáció már szilárd gyökeret vert a német országokban. Wittenberg a refor­máció bölcsője és műhelye, gazdaggá lett dicsőségben és kitüntetésekben. Nem csoda, hogy most az evangelikus világ szeme ide fordul és hogy megvalósult a gondolat, hogy a vártemplom, a reformáció tettének színhelye, mél­tóan helyreállíttassék. E gondolat visszhangra talált elő­deim szivében, kik azonban oda bővítették ki a tervet, hogy egyúttal emlék állíttassák a német reformációnak. Miután öregatyám a szükséges eszközök készentartását elrendelte, boldogult atyám mély kedélyének teljes melegé­vel megragadta a tervet; hiszen abban igaz evangélikus érzülete s fenkölt művésztehetsége legszebb örömét találta. Isten nem akarta, hogy atyám láthassa e művet. De a hálás utókor sohasem fogja feledni, hogy az ő neve a reformáció emlékével elválaszthatatlan egybe van kötve; nekünk azonban, az élő nemzedéknek, a helyreállított vártemplom az emlékezés jelén kívül komoly intésül is szolgáljon a jelenre és a jövőre nézve. Ékesszóló kifeje­zője ez előttünk az áldásnak, melyet Isten az evangelikus egyház utján nekünk ajándékozott s naponta újból nyújt. Feladatunk, hogy ezt az áldást ne engedjük magunkra nézve elveszni, hanem ápoljuk és megóvjuk. Az evange­liom örök igazságához való hivő ragaszkodásban nyugszik reményünk életben s halálban. Ma újból meg vallottuk hitün­ket Isten szine előtt s nem felejtjük el, hogy e hitvallás bennünket ma is az egész keresztyénséggel egybefűz. Ebben van a béke jelképe, mely a válaszfalon is átnyúlik. Hit dolgában nincs kényszer, egyedül itt határoz a sziv szabad meggyőződése s annak felismerése, hogy egyedül ez határoz, a reformáció áldásos gyümölcse. Mi evangé­likusok senkit sem fenyegetünk vallása miatt, de ragasz­kodunk az evangéliom hitvallásához a halálig. Ez az én hitem, reményem, imádságom, s ebben megerősít az a szellem, mely e gyülekezetet láthatólag áthatja. Hogy ez ünnepély oly magasztosan volt megülhető, első sorban a szövetséges fejedelmeknek köszönhetem. Indíttatva érzem magam nekik ezért legbensőbb köszönetemet kifejezni. Ugyanez a hála tölt el a barátságos birodalmak szuverén­jeivel szemben, kiket az evangélikus vallás köt egybe velünk s kik részvételüket képviselőik küldése által tanú­sították. Elismerés illeti végül azon férfiakat, kik e pompás művet teremtették és hozzájárultak ahhoz, hogy ez ünne­pély szép legyen. E serleget, melyet egykor Luther ajkai érintettek, azért emelem, hogy a vendégek egészségére igyam belőle. Németország evangélikus fejedelmei s a német szabad városok polgárai éljenek!« A wittenbergi ünnep emlékére a császár érmeket veret, melyeken a Luther-ének első sora olvasható: Erős várunk nekünk az Isten. Az okirat, melyet a császár a restaurált vártemplom felavatása alkalmából a fejedelmi személyiségek és az előkelőségek részére állított ki, többek közt a következőket mondja: Bizunk abban, hogy az alattvalók híven ragaszkodni fognak az evangélikus hithez és keresztyén szeretettel, türelemmel és irgalmassággal eltelve, hitsorsosaik és a más vallást követők irányában is Krisztus igazi követőinek fognak bizonyulni. Vallások világcongressusa tartatik jövő évben Chicagóban, a columbiai világkiállítás alkalmával. A val­lási congressus 1893. augusztus 25-től szeptember 29-éig fog ülésezni következő munkabeosztással. A vallások világ­parliamentje augusztus 25-től szeptember 3-ig; a keresz­tyén egyházak congressusa szeptember 5-től szeptember 10-ig; a missziók congressusa szeptember 12-től szep­tember 17-ig; az »Evang. Alliance« gyűlése szept. 19-től 24-ig; a vasárnap megszentelési-egyesület congressusa szeptember 26-tól 29-ig. A vallások világparliamentjébe meghivattak a világ összes történeti vallásai, tehát a keresztyénségen kívül a zsidó, mohamedán, brahmaista, buddhista, confucianus, parsista stb. vallások. A vallások congressusában a különböző vallásokat, intézményeket, cultusokat és vallás-erkölcsi szokásokat ismertető előadá­sok fognak tartatni az illető vallások legkiválóbb tudósai

Next

/
Oldalképek
Tartalom