Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-11-10 / 49. szám

és papjai által. Pl. a mohamedanismust J. Ameer Ali Calcuttából, a buddhismust Bunyin Nanjia tokyói lelkész stb. fogják képviselni. A vallások parliamentjében tárgyalandó kérdésekről és tárgyalási módról részletes jegyzéket és szabályzatot dolgozott ki a vallásos congressus rendező bizottsága. Ez érdekes pontozatokat részletesen megismertetjük olvasóinkkal. Most még csak azt említjük fel, hogy a rendező bizottság elnöke, J. H. Barrows, a chicagói presbyterianus egyház lelkésze, a bizottság nevében a föld minden részébe meghivókat küldött a vallások és egyházak vezérembereihez, fölkérve őket, hogy a világcongressuson megjelenni szíveskedjenek. A meghívóval együtt közli Barrows ur a congressus prospectusát, a megigérkezett vendégek névsorát és nyilatkozatait, valamint a rendező bizottság értesítését arról, hogy címzettet tagul jelölték ki a vallások parliamentjébe Eddigelé két ily meghívót és parliamenti taggá választásról szóló értesítést láttunk. Egyiket Szász Károly dunamelléki püspök urnák, másikat Lapunk szerkesztőjének küldte a rendező bizottság; de bizonyára még sokan kaptak ily meghívót hazánkban. NEKROLOG. Özv. Szász Károlyné szül. Münstermann Fánni. 1806—1892. Nemes és fenkölt szellemű nő, boldog édes anya: Istennek kiválasztott edénye volt, kiben és ki által megdicsőítette erejét, hazánk s egyházunkhoz való szerelmét a kegyelem Istene, öt kitűnő fiúval ajándékozta meg általa hazánkat, két püspökkel anyaszentegyházunkat. Boldogan hunyta le szemeit az édes anya, ki ennyi áldás kútfejévé lőn és boldogan siratták meg gyermekei, kik ily édes anyát mondhattak magokénak. Özvegy Szász Károlyné, Münstermann Fánni született 1806. február 25 én. Atyja Münstermann János főharmincados (fővámigazgató) volt, anyja Liebig Fánni. A család anyai ágon Németországból származott be. A gyermek nyolc éves korában apa és anya nélküli árva maradt. Az árvát báró Kemény László magához vette Gáldra, hol egyenlő korú leányainak játszó- és tanulótársa lett s velük együtt nevelkedett, mint a család tagja. Itt ismerte meg őt Szász Károly, a nagyenyedi református kollégiumnak akkor fiatal jogtanára és 1825-ben nőül vette. Szász Károly már akkor kitűnő ember volt és rövid idő alatt egyenrangúvá emelkedett Köteles Sámuel, Herepei Ádám és Hegedűs Sámuel nagyhírű professzorokkal. 1839-ig a jog, azután a matematika és fizika tanára volt s országos hirre emelkedett. Az 1834. és 1838-iki erdélyi országgyűlésen, mint Vízakna követe tűnt ki. Nagy tudományos munkásságáért a magyar tudományos akadémia előbb levelező, majd rendes tagjául választotta. Báró Eötvös József 1848-ban a kultuszminisztériumba maga mellé vette államtitkárnak. E tisztet egész a forradalom leveréséig viselte. Ekkor pörbe fogták s csak Havnau dacos amnesztiálása révén menekült meg. A család aztán viszszatért Erdélybe, hol a báró Kemény Pál családjánál talált igen szives otthonra. Férje nemsokára a marosvásárhelyi főiskolához ment professzornak s 1853. október 24-én halt meg. A jó asszonyt mélyen lesújtotta forrón szeretett férjének halála. Özvegygyé lett népes családdal, szerény anyagi viszonyok között. De Isten kegyelme nem hagyta el. Huszonnyolc évi házasságából kilenc gyermeke született, kik közül három kiskorában meghalt. Férje halálakor három gyermeke már szárnyra volt bocsátva, három azonban még kiskorú volt. Az özvegy a nagyenyedi kollégiumtól egy kis penziót kapott, a még kiskorú három gyermek nevelésében pedig báró Kemény Ferencz kezdeményezésére az erdélyi főrangú családok (különösen a Telekiek, Bánffyak, Kemények és Zeykek), évenként jelentékeny összeggel segítették. így nevelte fel a jó asszony Isten és a jó emberek segítségével gyermekeit, kikben 40 évre terjedő özvegysége alatt folyton növekvő örömöt látott. Öt fia közül kettő püspök: Szász Károly és Szász Domokos; Róbert miniszteri osztálytanácsos; Gyula miniszteri titkár és kataszteri felügyelő; Béla egyetemi tanár; leánya özv. Horváth Samuné. Gyermekei mind végig a szeretet, tisztelet és gyöngédség példás érzelmeivel csüggtek jó anyjukon. Bálványozták. Özvegy Szász Károlyné kiváló tulajdonságokkal ékeskedő nő volt. Akik ismerték, nem győzik magasztalni kitűnőségeit. Szász Gerő a Prot. Közlöny legutóbbi számában következő szép jellemzést irt róla: Egy nemes, felemelkedett szellemű nő; egy boldog anya, a legboldogabb anya a világon halt meg október 30-án. Nem-nem; nem lehet az halál; álom csupán, mely oda borult az agg özvegy Szász Károlyné ezüst fürteire, jóságos arcára és azokra az ajkakra, melyekről ember nem hallott egyebet elhangzani, mint jóságos, áldó beszédet, a szeretet megnyilatkozását, és az Istent magasztaló imát. Nem; nem halt meg, csak bevégezte földi életét. Ez a vég rá nézve a halhatatlanság kezdete. Aki ugy élt, mint ő; úgy szeretett, mint ő; úgy szenvedett, mint ő és annyit dolgozott Isten országának felépítésén, mint ő: visszaadhatja elhaló porait az anyaföldnek, de szelleme mind az idők végezetéig hat, áld, megszentel és leszen példa, leszen lelkesítő ösztön és indító ok a jó cselekedetek által fölemelkedni Isten szelleméig. Mert az ő koporsója mellett nem a sírba nézünk, melynek mélysége mélyebb a tengernél, szemeink a kiterjesztett mennyboltozaton csüngenek, ahová szárnyakon emelkedett, és elmerülünk Isten kifogyhatatlan jóságának szemlélésében, mely megdicsőíti az őtet szeretőket. És özv. Szász Károlyné szerette az Istent, és az Isten szerette Szász Károlynét. Megáldotta volt szerető férjjel, ki lángoló szellemével közbecsülésben és általános tiszteletben részesült széles e hazában, és a ki