Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-11-10 / 49. szám

őket, az egyszerű kép is megragad s feledhetetlen benyomást tesz. Itt vannak pl. az ezen füzetben közlött temetési beszédei. Egy fiatal leányt és menyasszonyt kell épen virágvasárnapon temetnie. Valami megkapó és páratlanul szép, a mint összeköttetésbe hozza a virágvasárnappal a nagypénteket s az erre következő feltámadás ünnepét, a menyasszony örömeit, virágokkal hintett ütját a fájdalom és halál nagypéntekjével s a mennyei vőlegénynyel, a Krisztussal való egyesülésével a feltámadás ünnepén. Vagy a másik, a melyben az anyai szeretetről szól özv. Margitay Lajosné koporsója felett; —ez az anyai szeretetnek valódi apotheosisa, mellette a szerető és hivő lélek vigasztalása Majd a harmadik egy hosszas betegségben sinlődött, magával jótehetetlenné vált ember fölött, az élet igazságával minden szavában s a halálról való igazi keresztyén felfogással. Végül az a beszéde, amelyet egy kilenc gyermeket maga után hátrahagyott művelt öngyilkos felett tartott s a melyben csak a puszta tények felsorolása által, minden túlzás és hatás keresés nélkül, valami oly mélyen megrendítő hatást tesz, hogy érezzük, hogy itt csak imádkozni lehet, de tovább szólani nem. Teljes lélektani igazsággal van irva. Ezek a beszédek a kötet igazgyöngyei. Kenessey Béla. BELFÖLD. A belsősomogyi egyházmegyéből. A b.-somogvi egyházmegye október hó 26-án Kaposvárott rendkívüli közgyűlést tartott. A gyűlés megnyitása előtt Sarkady Titusz helyettes lelkész mondott magas szárnyalású imát, mely után Szabó Kálmán gondnok szép szavakkal jelezte a tanácskozás kezdetét. Első sorban is Begedy István esperesi jelentése olvastatott fel, amely az egyházi s társadalmi élet terén felmerült legújabb mozzanatok élethű festésével nagy figyelmet s érdeklődést ébresztett. »A XIX. század utolsó évei — mondja többek között — sok oly eszmét hoztak felszínre, melyeknek megtestesítése az emberiség társadalmi életének uj alakba öntését eredményezik; és pedig olynemü munkásságot mutat a figyelmes szemlélet, hogy a következő század számára nagyrészben megoldott kérdésül akarja e század átadni az élet műhelyeinek benső avatatlan szemek által nem látható részeiben lázas sietséggel, de nagy csendességben készített munkálatokat. Azon nemzeté a dicsőség, azon egyházé a jövő, mely a kornak munkára hívó szavát hallja és megérti, mely nem akar elzárkózni chinai fallal a hatás elől, mely felhasználva a nappal világosságát, helyes irányba igyekszik vezetni s maga részére tudja értékesíteni a munkásság hasznát A magyar ev. ref egyházban és szeretett hazánkban is fel-felemelkednek néhol füst, néhol tüz alakjában azon jelek, melyek igazolják, hogy állításom nem légből kapott, hanem a szemlélet eredményének alapjára épített. Nem régen hangzott el hazánk egyik legmagyarabb vidékén a munkások zaja, kik sértő hangon adtak kifejezést az emberi jogoknak és testvériségnek, kik irányt tévesztve mutatták be a társadalmi élet uj alakba öntésének szükségességét; nem régen hangzottak el törvényhozó testületünk termeiben a jogegyenlőség elveinek megvalósítása mellett és ellen közfigyelmet félhivó nyilatkozatok; a hírlapirodalom terén fel- és aláfutkosnak a lassan alakuló és gyülekező táborok előfutárai. Mind, mind oly jelek, melyek azt bizonyítják, hogy századunk utolsó évei, sírba hanyatlásuk előtt, kiveszésbez készülő vén fa erőltetett, gazdag termésével lepik meg az arra kellőleg aligha készen levő világot. Kedves atyafiak, hittestvérek! Készenlétre hívlak, hogy az ellenség meg ne lepjen minket; őrtállásra szólítalak fel, hogy aludva ne találjon az ellenség, tábort járásra kérlek, hogy ragadmányt ne tegyen a nyájban az ellenség. Még nincs a város kapuja előtt a harc zaja, még nem hangzik a győzelmet nyerők örömrivalgása, még békelobogó van kezükben, a testvériség édes szava ajkaikon azoknak, kik vigyázó szemekkel keresik a rést, melyen betörhetnek, de addig kell erődíteni a várat, míg e munkában nem akadályoz a támadó ellenség, addig kell bátorsággal és védő fegyverekkel ellátni a harcosokat míg a jól fegyverzett ellenségtől való félelem meg nem szállja a küzdő sereget. Az ev. reform, egyháznak erős vára az isteni gondviselésben vetett bizodalom; előre tóit erődjei: a jog, törvénytisztelet és hit az igazság győzelmében; fegyverei a várat védő seregnek: jogtisztelet, testvériség, békesség keresés, hazaszeretet; az ev. ref. egyház készenléte abban áll, hogy gyermekeit neveli, tanítja lankadatlan szorgalommal, nép és felsőbb iskoláiban a tudományokra, haza és király iránti hűségre, hogy leányait előkészíti házi, anyai és honleányi magas kötelmeinek betöltésére, templomait az emberi és keresztyéni erények forrásai fölé építi, melyekből télen és nyáron élővizek folynak ki; házi istenekül állítja be a családok hajlékába az isten és hazaszeretet oltárát, melyen az áldozat szent tüzének soha nem szabad kialudni. A belső erő kifejtése megköveteli, hogy béke, egyetértés kösse egybe a tagokat; széthúzás ne gyengítse az erők közrehatását. Hazájának legnagyobb ellensége az olyan hazafi, ki viszály magvait hinti a honfiak keblébe, ki gyűlöletet hirdet, ellenségeskedésre buzdít, faj- és osztályharcot akar felidézni az egy haza polgárai között. Egyházának legnagyobb ellensége az olyan egyháztag, ki egyenetlenség tudományára tanítja, bármily hamis ürügy alatt, az egyháztagokat, ki személyes gyűlölete kielégíthetésének feláldozza a rend, a béke áldásos helyzetét, ki hazug szájjal a közügy előmenetelét hirdeti akkor, midőn a tisztátalan érdek szálait ördögi kezeivel folytonosan szövi a mindig előre néző s munka közben, se jobbra se balra nem tekintő lelkiismeretes munkások megejtésére. Egyházmegyénk f. évi rendes közgyűlésének befejezése óta, több oly esemény történt, mely komoly figyelmünket megérdemli. Mindenki előtt ismeretes egyetemes egyházunk ellenségeinek rosszakarata, mely elferdíteni igyekezett szeretetünk kifejezését, hálánk nyilatkozatát a szív utolsó dobbanásáig forrón szeretett hazánk elleni hálátlansággá minősítette; egyházunk közügyei körül való hű fáradozásért nyújtott koszorúnk legszebb virágainak értékét a pártszenvedély maszlagainak értéktelenségére akarta leszállítani. Gyujtogatással vádoltatott a magyar ev. ref. egyház, mert a gálád kezek által rakott s folytonosan élesztett tűz létezését kikiáltotta, s eloltására a rend és törvény őreinek figyelmét felhívta.« A pápai iskolának Komáromba való áthelyezése tárgyában megindult mozgalomra nézve az egyházmegye ez