Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)
1892-11-10 / 49. szám
"és 3 leány (18) egyházközségünkben, míg 5 anya- és 2 leány (7) egyházunkban községi iskolák vannak. Felekezeti iskoláiban 6842 mindennapos tanköteles és 1682 ismétlős növendék tanul; míg a községi stb. iskolákban 2565 mindennapos és 2187 ismétlő iskolás a tankötelesek száma. Ezek közül feljár 6—12 éves, felekezeti népiskoláinkba 6469' és a nem általunk fentartott iskolákba 2565 növendék; 13—15 éves felekezeti ismétlő iskoláinkba 1195; nem felekezeti ismétlő iskolába 1642. 1868-ban az egyházmegyei közpénztár állaga volt 2430 frt 63 kr. most 1892-ben 4430 frt 93 kr. 1868-ban a nyűg- és gyámpénztár állaga volt 7606 frt 57 kr. most 1892-ben 19083 frt 19 kr. 1868-ban a gyámolítottak nyertek 302 frt 25 krt; most 1892-ben 943 frt 31 krt, (összesen 8-an). Egyházi közalapi járuléka volt 1891-ben az egyházmegyei összes 24 gyülekezetnek 3772 frt 40 kr. tőketermészetü adomány 19 frt 9 kr. A gyülekezetek kizárólag egyházi vagyonának értékét kimutatni nem tudjuk; de a gyülekezetek iskolai természetű vagyonát 368,952 frt 37 krra mutatja ki az egyházmegyei jegyzőkönyv. Természetesen itt csak az elemi iskolákról van szó. Ez iskolák 1891/2-dik évi kiadása 61,651 frt 34 kr., mely összegből a polgári községek segélyére csak 10,088 frt 25 kr esik. Senki sem mondja és legkevésbé az ünnepelt, hogy a kecskeméti ev. ref. egyházmegyében tapasztalható átalános emelkedés az ő érdeme; ha mi állítanánk is, mint jó keresztyén tiltakoznék ekként a zsoltáriróval : »nem nekünk, nem nekünk add óh Uram a dicséretet!* De a ki az ő mély vallásosságát, igaz keresztyén buzgóságát szép példaadását és szeretetteljes modorát ismeri, nem tagadhatja meg, hogy az ünnepelt egyéniségében és érintkezéseiben nagyon sok van, ami a keresztyén erények gyakorlására, a közbuzgóság élesztősére jótékony és hathatós befolyással van Nemcsak maga áll egyedül az ünnepelt e téren. Ilyen nemes a családja is. A kecskeméti ev. ref. egyházmegye mondhatni nemcsak érdemekben őszült gondnokát ünnepelhetné, hanem fenkölt lelkű nejének, báró Radák Katalin ő méltóságának is nyújthatná a pálmát. Ki e derék magyar úrnőnek körében megfordul és olvasott valamit valaha Károlyi Zsuzsánna és Lorántffy Zsuzsánna fejedelemasszonyokról: mindaz azonnal megelevenedik lelkében. . , »Az Urnák szemei vannak az igazakon és az igazak fénylenek, mint a nap!« mondja az irás. Oh hadd fényeskedjék minekünk sokáig Antos János az egykori hős, a béke embere most; s hadd fényeskedjék az ő egész háza: lássa soká és sokszor életének őriző angyalát, szeretett nejét és gyermekeit mint olajveszszőket ő asztala körül. Lássa házának, egyházának s hazájának virágzását hosszú időn át és gyönyörködjék abban! II K. K. ISKOLAÜGY. A kolozsvári theologiai fakultás. Mutatvány a »Protestáns theologiai fakultást cimü röpiratból. Az a terve az erdélyi ref. egyházkerületnek, hogy az egyházi közigazgatás központjában, Kolozsvárt, a püspök közvetlen felügyelete alatt, egy theol. akadémiát és tanárképző intézetet állítson fel, nagyon régi: visszanyűlik még a hetvenes évek elejére. Tanácskozási tárgyát képezte ez az eszme, igen gyakran, a kerületi közgyűléseknek is, nem egyszer élénk harcot provokálva, bizonyságául annak, hogy milyen fontos a papképzés. Kiindulva a multak tapasztalataiból, ugy terveztetett elsőbben a kérdés megoldása, hogy a nagy-enyedi theol. akadémia egyszerűen tétessék át Kolozsvárra, honnan csak a 60-as évek elején vitetett vissza mostani helyére. Ebben azonban, a nagy alapító Bethlen Gábor végrendeletét látták igen sokan megsértve, holott, jegyezzük meg, hogy az alapító levél szavai szerint (ideoque Gymnasii et Scholarum Reforrnatae Evangelicae Religionis collegium in hac civitate nostra Alba-Julia fundatum benigne voluissemus«), az az intézet egyenesen Gyula-Fehérvárhoz vala kötve, és csak az üldözések miatt ment át Enyedre: s igy, mint megoldási módozat, az átvitel terve, az 1875. évi kerületi közgyűlésen végkép elejtetett. De azzal ne gondoljuk, hogy meghalt volna a kolozsvári theol. akadémia és tanárképző intézet eszméje. Nem, mert ugyanazon közgyűlés, mely a fönti határozatot kimondá, elhinté a magvát annak is, engedélyt adván az eszme előharcosának, Szász Domokos püspöknek, akkor még kolozsvári papnak, hogy azon célra alapítványokat, adományokat gyűjthessen. Az időtől fogva, a kérdés levétetett napirendről és pihent 1889-ig, E pihenés azonban nem alvás, hanem erőgyűjtés volt, ugy, hogy 1889-ben, egy megelőzőleg kiküldött 2l-es bizottság, már elérkezettnek látta az időt, hogy a felállításra nézve, az ig. t. útján javaslatot terjeszszen a közgyűlés elé. A bizottság javaslata azonban, jóllehet a felállítandó fakultásnak mind szellemi, mind anyagi szükségleteiről kimerítő és az egészet megvilágító képet nyujta, még sem vala elfogadható, mert a fentartási költségek fedezésére kimutatott összeg nem nyugovék elég biztos alapokon és hozzá, még a nagyenyedi kollégiumtól is ideiglenesen elvonni szándékolt évi 8500 frtot. Mindazonáltal kimondá a közgyűlés, hogy: »Kolozsvárt, a m. kir. Ferencz-József tudományegyetemmel és a mellette fennálló m. kir. tanárképezdével, valamint a kolozsvári kollégiummal, mint gyakorló gimnáziummal kapcsolatban, az egyházkerületi theol. akadémiát és állami tanárképezde ref. növendékeinek felekezeti paedagogiumát internátussal és konviktussal kiegészítve, berendezi és a lehető rövid idő alatt fölállítja.* (Kgy. jk. 1889. 62. sz.) E javaslat határozattá emelése után, az Igazgató-Tanács adakozási felhívásokat bocsátott ki magánosokhoz és egyes egyházközségekhez, minek meg is lett a maga jótékony eredménye, mert mindannyian felfogva a létesítendő intézetnek a felekezetinél magasabb rendű hivatását, siettek filléreiket összerakni s áldozataikat a szent cél fölkarolására meghozni ugy, hogy ez év elején, nemcsak tekintélyes vagyona, de a berendezésre igen alkalmas helyisége is vala a fakultásnak. Dicsekedés nélkül mondhatnók talán, hogy a kerület önerején is életre tudja vala hivni, természetesen, néhány évvel későbbre, a kettős intézetet; de nem dicsekvésünknek, hanem örömünknek akarunk kifejezést adni afelett, hogy az egyetemes zsinat folyó évi ápr. 2-án, 409. sz. a. kelt határozatával elismerve egyházkerületünk mindkét irányú törekvésének helyességét, kimondá, »hogy egy a debreczeni főiskolával kapcsolatban álló, teljes bölcsészeti fakultás, mint középiskolai tanárképző intézet; és egy esetleg, a kolozsvári tudományegyetemmel is kapcsolatba hozható ref. theologiai kar (fakultás) felállítását egyetemes egyházunk első rendű szükségei közé sorozza, s ezek együttes létesítésére az előkészítő lépéseket megtenni, s annak alapját lerakni már most kivánja*.