Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-11-03 / 48. szám

florebat. így jár el másutt is a nehezebb mondatszerkezettel. Kisebb egészekre bontja, hogy könnyebben hozzáférhetővé tegye. Azután következik Corneliusnál egy hamis történeti adat, mely szerint Chersonesus meghódítását és gyarmatosítását Míltiadesnek tulajdonítja. Sinka ezt az igazságnak megfelelően ugy adja elő, mint amelyet Miltiades nagybátyja, az idősb Miltiades hajtott végre; ugy hogy a két első fejezet jóformán ez idősebb Miltiadesről szól. Majd Nepos szerint adja Dariusnak a Scythák ellen viselt hadjáratát s Miltiades tanácsát a Dunán vert híd lerontása iránt. De már a későbbiek megértése végett újra közbe szövi a Jon-fölkelést; aztán Nepos szerint beszéli el a lemnosi anekdotát. A persa hadjáratnál megint a történelmi sorrendet követi, előbb a Mardonius sikertelen hadjáratát írja le, s csak azután adja részletesen Dárius második hadjáratát. Ebben Gornelius nyomán halad ugyan, de lépten-nyomon vegyít közbe egy-egy mondatot, mely a helyzet megvilágítására s a történelmi igazság szemmeltartására szolgál. Végül a párosi hadviselést és Miltiades bevádolását egészen Cornelius szerint adja elő. Mindezekből kitűnik a történelmi szempont előtérbe helyezése; úgyhogy a szerző Miltiades címe alatt voltaképen Görögország e korbeli történetét olvastatja könnyed és élvezetes formában. De másfelől kitűnik az is, hogy a szerző átalakítása folytán a corneliusi plastikus életrajz elvesztette egységét, két egész fejezetben és több apró részletben oly cselekvényről van szó, amelyben Miltiades nem szerepel; ugy hogy ez többé nem Miltiades életrajza, hanem történeti olvasmány, melybe Miltiades szereplése is be van szőve. Ezt látjuk némileg Themistokles életrajzában is, midőn a szerző beleiktatja a termopylaei csata leírását és Xerxesnek Görögországban való előnyomulását.' Lehet, hogy e körülményt némelyek a munka hátrányára fogják számítani; azonban ne feledjük, hogy puszta olvasókönyvvel van dolgunk, amelyben az események gazdagsága a történelmi ismeretszerzés mellett még szórakoztatja is a növendékeket. Aztán meg ez átalakítás nem is mindenütt veszi ki az olvasmányokat az életrajz alakjából. Igy pl. Themistoklesnél igen szerencsésen vannak a gyermek- és ifjúkorára vonatkozó anekdoták közbeszőve ; ugy hogy ezek, mint charakterizáló vonások, még jobban kidomborítják a rajzolt jellemképet. Aristides is jóval megnövekedett ugyan, de csak oly események leírásával, melyek az ő működésével állanak kapcsolatban. Ami a szerző betoldásait és a Corneliuson kívül fölvett életrajzokat irály tekintetében illeti, ez egészen Nepos modorában van tartva. Nagy iskolája volt a szerzőnek erre nézve a külföldi irodalomban, ahol Corneliusnak egész phraseologiája minden oldalról ki van dolgozva. Sinka gondosan tanulmányozta e műveket, öntudatosan követi német mintáit, s alig van phrazisa, melyre analógiát ne lehetne találni Neposban. Végül emeli ez olvasmányok értékét az is, hogy a lapszélen az események kora, az évszámok folytonosan jelölve vannak; használhatóságukat pedig nagy mértékben könnyítik azon tartalmi összefoglalások, melyek az egyes fejezetek élire vannak helyezve. Ugy, hogy ha e munkát, mint latin olvasókönyvet szembeállítjuk az állami tanintézetekben használt olvasókönyvekkel, melyek a Cornelius Nepos helyét a Livius modorában irt latin történeti olvasmánynyal helyettesítik, könyvünk bátran kiállja az összehasonlítást; sőt tekintve a görög történelem tanuságosabb voltát, tekintve az életrajzoknak jellemképző hatását: a Sinka könyve anyagával és jellemképeivel fölötte áll az állami iskolák olvasókönyveinek. De az olvasmányok Sinka Sándor könyvének csak kis részét foglalják el, a 14 ívből csak négy ívet töltenek be. Fő részét a munkának az olvasmányok után helyesebb s öt ívre terjedő Praeparatiók teszik, s ezek után az ötödfél ívnyi szótár következik. Mind a kettő az olvasmányok iskolai kezelésének segítségére, a tanulók előkészülésének könnyítésére szolgál. A praeparatiók, melyek fejezetenként kísérik az életrajzokat, voltaképen phraseologiai gyűjtemény, amenyiben csak a kifejezéseket magyarázzák, vagy fordítják. Tárgyi magyarázat nincs sehol (ezt a könyv egészen a tanárnak hagyja fönn), sőt a földrajzi és régiségtani fogalmak is csak a szótárban találnak az illető szók alatt némi rövid felvilágosításra. E praeparatiók kitűnő sajátsága és az iskolára nézve is fölötte értékes tulajdonsága: a tiszta, szabatos magyarság a kifejezések fordításában. A kifejezések magyarosságából csakis az infinitivus használata rí ki. Csodálkozunk is a szerző érzékén, hogy e tekintetben még mindig a régi iskolát követi, holott már ma még a szótárak is kezdik az igét a praes. imperf. indicativi egyes harmadik személyében adni (ír, olvas, tanul stb.). Avagy nem sérti az Ő ízlését az ily kitétel: male rem gerere: dolgának rosszul folyni? Nem szabatosabb-e ily alakban: male rem gerit: rosszúl folyik dolga. Általában e praeparatiókra a második kiadás alkalmával fölfér még egy kis revisió. Van köztük több olyan, amely nem kifejezést, hanem csak egyes szó jelentését adván, nem ide, hanem a szótárba való, pl. Miltiadesben: aequs, tenuis, obsaletus stb. Némely kifejezés nem elég szabatos, pl. societatem petere: a kiköltözésre ajánkozni, kimaradt belőle : demigrationis, alquid in alqua re, aliquo sperare vlktől,vlmtől vlmit remélni; venit mihi in opinionem: arra a gondolatra jönni, azt hinni stb E mellett, bár e praeparatiók most is több helyet foglalnak el, mint az olvasmány, a harmadik osztályú növendékre nézve még nagyon fölférne, ha a szerző a syntactikai viszonyokat, a casusokat is több figyelemben részesítené. Mert pl. Miltiades utolsó fejezetében Chersonesi locativust egy tanuló sem fogja magától fölismerni. Sőt tekintve egyfelől, hogy a casusok mondattani functióit épen a III. osztály tanulja, másfelől, hogy használatban levő syntaxisaink példatára rendesen magasabb írókból van merítve : igen jó szolgálatot tenne a szerző a tanításnak, ha az életrajzokban előforduló összes casusviszonyokat könyve végén egy függelékben az esetek sorrendjében összeállítaná. Kitűnő mintát talál erre a berlini Philolog. Jahrbücher mult évi folyamában, hol Cornelius Neposnak egész syntaxisa össze van állítva. Hogy a szerző olvasmányaihoz speciális szótárt is szerkesztett, azzal nagyon emelte könyve használhatóságát és elterjedését. E szótárra csakis két megjegyzésem van. Egyik az, hogy amennyiben egyes szóknak az alapjelentésen kívül több speciális jelentése is van adva, s amennyiben a praeparatiók rovatából is — mint föntebb megjegyeztem — sok sző helyi jelentésével ide irható át: zárójelben hivatkozni kell mindig az olvasmánynak azon fejezeteire, melyekben a különös jelentés alkalmazható. A tanuló csak így fog biztosan eligazodhatni a kellő jelentés kiválasztásában. Másik az, hogy a szerző a saját szövegét, vagyis a Cornelius kipótlására itt-ott közbeszőtt mondatok szóanyagát nem részesítette elég figyelemben. Legalább egészen esetlegesen összehasonlítván a szótárral néhány ilyen helyet, egész csoport szót találtam, amely nincs meg a szótárban, pl. patruum, insequenti, citato, iactum, sagittarum, Mycano, obrepisset, sciscitantibus, prandete, platano, amputarent stb. Mindeme fogyatkozások azonban nem sokat vonnak le a könyv hasznavehetőségéből, s inkább csak azért említem föl, hogy a szerző figyelmét fölhívjam reájok s derék olvasókönyvét a második kiadás alkalmával még