Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-11-03 / 48. szám

jobbá tehesse. Mert mindent összevéve, Sinka Sándor igen jóravaló munkát végzett s hasznos szolgálatot tett prot. gimn. oktatásunknak; s meg vagyok győződve, hogy ha könyvét a szaktanárok közelebbről megtekintik, e munka kitűnő anyagával, célszerű beosztásával, phrasisainak jó magyarságával széles körben fogja előmozdítani latin nyelvi tanításunkat. Ajánlom is kartársaim figyelmébe. Debreczen. Dóczi Imre. TÁRCZ A. Az élet kérdésének fontosságáról. (Székfoglaló értekezés.) III. Feladatunknak vége felé közeledünk. S eddigi fejtegetéseink nemcsak megkönnyítik a továbbhaladást, hanem meg is rövidítik azt az utat, amelyet még meg kell járnunk. Az elmondottak egyenesen rávezetnek ama következtetésre, amit a természettudományokra nézve az élet törvényeiből vonni akarunk. E következtetés merő ellentétben áll azzal, amit sok rossz útra tévedt elme remélt, s amitől az emberiség jobbjai is már-már félni kezdtek. Nyiltan teljes sötétségében alig meri, vagy akarja sok ember kimondani, de nincs kétség felőle, sok szív mélyén ott dúl a rettegés, hogy a természettudományok haladása folytán a materializmusba fullad az emberiség fejlődése. Materializmus és pedig tudományos formába szedett materializmus volt már 2000 évvel ezelőtt. Volt a hinduknál is, a görögöknél is. Volt azóta mindig. De oly irtózatos, oly nyomasztó, a kétségbeesés mérgét annyira elterjesztő sohasem volt, mint ép az utóbbi évtizedekben. A magyarázatot nem nehéz megtalálni. A materializmus egy oly irányzatba kapaszkodott, melynek hivatása volt a régi világ egy mulasztását pótolni. E pótlás eredménye az, hogy az anyagi világot s ennek fontosságát megismertük. Senki sem tagadhatja, hogy az anyagnak nevezetes szerep jutott nemcsak az élettelen tárgyaknál, hanem az élő organizmusban, sőt a lelki s az erkölcsi életben is. Ki vehetné rossz néven, hogy mikor az uj kor mindig diadalmasabban haladt előre az anyag fontosságának megismerésében, sokan az anyagot egyedül fontosnak kezdték tartani? Az anyag pedig az élettelen, a halál. S a halál birodalma, mint óriási örvény, ugy tűnt fel. Sokan kárörvendve, sokan gyötrődve néztek felé, hogyan nyel majd el mindent. Lelket, erkölcsöt, tudást és szeretetet. A természettudományok bizonyosságot adtak sok esetben s a materializmus, mely szerette magát azonosítani a természettudományokkal, igényelte a bizonyosságot jövendölése számára, amely így hangzott : »Hagyjatok fel minden reménynyel«. Azonban csakhamar kitűnt, hogy a materializmus a magas hegyről, melyre büszkén felhatolt, a mélységbe vettetik alá. Az első diadalt a materializmus felett a modern psychologia aratta. Az első diadalt, t. i. a mivelődés mezején, mert a hivők rég tudták, hogy a materializmus tévedés. Most azonban ott állunk, hogy a természettudósok is szégyenelni kezdik a materialista nevet. »Nul homme instruit des progrés des sciences positives, ne pourrait plus aujourdhui se prétendre materialiste«, mondja Flammarion (Uranie 98. 1.) A bizonyságok fényes és hosszú sora kelt fel amaz igazság védelmére, hogy a magasabb élettüneményeket, a lelki tényeket az anyagból kimagyarázni nem lehet. És aki ennek a fontosságát kicsinyli, annak jusson eszébe, hogy ez állítás attól a psychologiától ered, amely az anyag szerepének nevezetes voltát minden ponton elismeri. A modern lélektan ítélt a materializmus felett. ítélt nem tekintély alapján s nem azért, mert a materializmus veszélyes, hanem azért, mert az öntudat egysége s állandósága elvitathatlan tényként tűnt fel előtte. Du Bois-Reymond, a leghirnevesebb természettudósok egyike, már 1872-ben határozott nyilatkozatot tett e tekintetben. »Über die Grenzen des Naturerkennens« című előadásában föltételezte azt a lehetőséget, hogy valaki az agyvelő, sőt az anyag minden atomját tökéletesen ismeri s föltette kérdést, hogy az illető megmagyarázhatná-e az öntudatot akkor az anyag változásaiból? S a felelet az volt. hogy nem. A psychologiai kutatások eredményeihez jöttek azután a biologia fényes sikerei. Fényesek azért, mert a régi előítéletekkel szemben megállapították, hogy az élet az élettelenből nem származhatik. Tehát nemcsak a lelki élet, hanem általában az élet. Igaz, hogy sokan még nem szabadultak meg, amint láttuk, a generatio aequivoca tanának nyűgző terhétől. De a harc eredménye kétséges nem lehet már soká. És itt tűnik ki az élet törvényeinek fontossága a természettudományokra nézve. Nem a halál, hanem az élet felé visznek ezek minket. A halál küzd az élők ellen, ezt tudjuk és győz is rajtok sokszor. De nem származunk tőle. Nem ő a mi Urunk. Nem tartozunk hozzá. Félelmes ellenség lehet, de akitől a mi életünket vettük, az nekünk az utat arra is megmutathatja, hogy azt az életet megtartsuk. Ezek után az utolsó kérdésre, mely még megoldásra vár, könnyen megfelelhetünk. A kérdés az: mi fontossága van az élet törvényei megállapításának a philosophiára nézve? Itt először is a philosophia határvonalait vonjuk meg s ki fog tűnni, hogy amit eddig mondottunk, az szükséges volt arra, hogy a philosophiáról valahára helyes felfogást alkothassunk magunknak. A philosophia egyete mes tudomány, ez az első igazság. Ez a tétel megfelel a philosophia összes hagyományainak. Igaz, hogy valamikor szent Ágoston csak az Istent akarta megismerni s az embert is csak annyiban, amennyiben Istenhez viszonyban áll. Igaz az is, hogy a mai kor divatos philosophiája meg jóformán csak a természetre támaszkodik s az embert csak annyiban akarja megismerni, amennyiben a természettel összeköttetésben áll. De mind a két irányú philosophia hangsúlyozza az egyetemességet. Csak azért nem egyetemes, mert az Ágoston-féle gondolkodás a természetet jelentéktelennek, a mai pozitivizmus pedig az Istent elérhetlennek tartja. Hiszszük azonban, hogy amint az első túlzásból megtért az emberiség, megtér a másodikból is. S módunkban áll egy oly munkára utalni, amely a legnevezetesebb kísérletek egyike arra nézve, hogy a jelen a múltnak minden becses hagyományát egy egységes világnézletté alakítsa. Ez Drummondnak, a híres angol Írónak nagy műve: Natural law in the spiritual world. E mű nem rendszeres philosophia, hanem mondhatnám, Herbert Spencer bologiájának kiegészítése. Herbert Spencer tudvalevőleg nagy bologiájában a testi élet törvényeit egységes szempontok alá foglalja. Drummond pedig nagy részben Herbert Spencer, némi tekintetben mások által megállapított törvényekből kiindulva, meggyőző erővel mutatja meg, hogy az alsóbbrendű életre vonatkozó természeti törvények érvényesek a magasabb, a szellemi, az Isten által az emberben keltett életre is, csakhogy fenségesebb értelemben. Mikor a búzamag az élettelen anyagba lenyúl s uj életet hoz létre, vagy mikor