Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-10-27 / 47. szám

Az őrségi egyházmegye őszi közgyűlése. Az őrségi egyházmegye e hó 17-én tartotta meg Körmend városában őszi közgyűlését Gueth Sándor esperes és Dienes Lajos egyházmegyei gondnok ur elnöklete alatt; mely alkalommal esperes ur rövid, de magasan szárnyaló imája után világi gondnok a közgyűlést megnyitván, jelenti első sorban, hogy szeretve tisztelt főgondnokunknak Komáromban tartott 25 éves főgondnoki jubileuma ünnepélyén egyházmegyénk is képviseltette magát. Majd a legfőbb tárgy, a megüresült egyházmegyei hivatalok betöltése vétetett elő. Már a tavaszi közgyűlésen esperesünk, korára s megrendült egészségi állapotára hivatkozva lemondott 12 évig viselt esperesi hivataláról. Elrendeltetvén a szavazás, a 12 egyház szavazata közül 9 szavazattal megválasztatott Somogyi Gyula egyházas-rádóczi lelkész s egyházmegyei legidősb tanácsbiró, ki a hivatalos esküt a közgyűlés szine előtt letévén, elfoglalta székét s magvas székfoglaló beszédében kérte a lelkészek, tanítók s egyházmegyei tisztviselők támogatását. »Az akarat — mondá — sohasem fog hiányozni nálam ott, ahol egyházi és iskolai ügyeink kellő színvonalon tartásáról s gyülekezeteink felvirágoztatásáról leend szó. Igazság és béke lesz jelszavam s ezeknek munkálásában soha megrestülni nem fogok! Nekünk itt a határszélen különösen fontos küldetésünk van; nekünk kell fennen lobogtatnunk azt a zászlót, mely a magyar nyelvnek és nemzetiségnek biztos védbástyája: a magyar protestantizmus zászlóját. Nem elég csak szóval, vagy születéssel lenni protestánsoknak, hanem kell, hogy áthatva legyünk azon hivatástól, melynek hatalma alatt dicső elődeink az egyház U itartás nagy munkáját véűezték.« Vftlqb

an mp^zivlelésre rpéltn szavak

I Mint ^^Tapostol mondja: igaz beszédek ezek és méltó, hogy '"mindenektől bevétessenek. A több oldalról nyilvánult szívélyes üdvözlő beszédek után világi elnök felolvasta az egyházmegyei egyházi tanácsbiró-választás tárgyában kiküldött szavazatbontó bizottság jegyzőkönyvét. Ez ügynek egy kis előzménye van. Az év elején ugyanis ez érdemben volt már egy szavazás, mely alkalommal az elnökség nem szavazván, a 12 egyház szavazata közül egy lelkész kapott 4, két lelkész 3 — 3 szavazatot, 2 szavazat pedig megoszlott. Absolut többség nem lévén, a három (!) legtöbb szavazatot nyert egyén között — tavaszi közgyűlésünk — uj, szükebbkörü választást rendelt el. Már ekkor többek előtt feltűnt ez eljárás szokatlanság a, s magunk között azon véleményt nyilvánítottuk, hogy a két kevesebb szavazatot nyert egyén egyike kisorsoltatván: csakis két egyén között lenne szabályszerüleg a szükebbkörü választás elrendelhető. Tartottunk ama bekövetkezhető comico-satyricus eshetőségtől, hogy a második szavazásnál is oda jutunk, ahova az elsőnél. Es ime, a szavazatbontó bizottság jegyzőkönyvéből kitűnt, hogy amitől tartottunk, az be is következett. Az elnökség ismét nem szavazván, a beadott 12 szavazatból Szűcs László senyeházi lelkész s egyházmegyei jegyző 6, Antal Dénes szentgyörgyvölgyi lelkész 3, Rácz István kerczai lelkész 3 szavazatot nyervén, absolut többség nem mutatkozott. Látván, hogy »circulus vitiosus«-ba jutottunk, indítványoztatott egyfelől, hogy a mult gyűlésen elmulasztott kisorsolási eljárás most alkalmaztassék és 2 egyén közt uj választás rendeltessék el, másfelől indítványoztatott, hogy az elnökség döntsön. Itt megindult aztán egy hosszabb vita, mely főként a következő kérdések körül cirkulált: »Ha az elnökség annak idejében (a szavazatok felbontása előtt) nem kivánt élni szavazati jogával: van-e joga utólag (a felbontás után) élni azzal?* továbbá: »Habár a választás eredménye a jelen esetben előrelátható és biztos: van-e joga az elnökségnek három egyén között elnökileg dönteni ?« Többen bizalmi kérdést látván a dologban, az incidens ugy ért véget, hogy a világi elnök a három közül legtöbb szavazatot nyert egyénre leszavazván, Szűcs László senyeházi lelkész 7 szavazattal tanácsbiróvá választatott s a hivatalos esküt nyomban le is tette. Igy az útvesztőből szerencsésen kiláboltunk. Habemus pápám ! (Nem tartjuk szabályszerűnek ez eljárást! Szerk) Az igy megürült egyházmegyei e. jegyzői hivatal betöltésére a szavazás elrendeltetett, az uj esperesválasztás által megürült egyházi tanácsbirói hivatalra nézve pedig egyházmegyénk régibb joggyakorlata alapján kimondatott, hogy »a lelépő esperes utódja székét elfoglalja*. (Ezt még kevésbé! Szerk.) Igaz, hogy e tény a megérdemelt tisztelet nyilvánulása volt, s mint ilyen lényegileg közhelyesléssel találkozott és szavazás elrendelése esetén a gyülekezetek egyhangú szavazattal rótták volna le a megérdemelt tisztelet adóját, de véleményem szerint közgyűlésünk e ténynyel a gyülekezetek jogkörébe vágott. A zsinati törvény 28. §. 11., 153. és 157. §-ai félreérthetlenül kimondják, hogy »a választás joga az egyes egyházközségek presbyteriumait illeti« s mig e törvény fennáll, nemcsak mások által kell megtartatnunk, hanem magunknak is meg kell tartanunk. E tekintetben menthető, sőt jogosult az a legális álláspont, mely a törvényből egy »jottát« sem enged, hanem annak betűjéhez szorosan ragaszkodik. Mert ha mi nemcsak egyenkint vagy szórványosan, hanem testületileg elismerjük, sőt példával illusztráljuk, hogy a törvény §-aitól eltérni is lehet, ha intézkedéseinkben, tanácskozásainkban nem a jehnieg érvényben levő törvényeket írjuk magunk elé az asztalra, imipt Luther a.z^rvg&^a "S/eréz'teteséiiek igéU), hanem az egyéni nézeteknek és kegyeletes érzéseknek engedjük a domináns szerepet: akkor nem látcm át, hogy a mi szegényes viszonyaink köpött miért köiiségeskedünk, miért zsinatolunk mi minden tiz esztendőben' oly rengeteg kiadással, amely elég lenne sok szegény egyház és lelkész felsegélésére?! Ezenkívül, ez elv alkalmazása egyszermásszor konfliktusokat is idézhet elő. Feltéve ugyanis azt, hogy valamikor nem a legidősb, hanem a sorban 2-dik vagy 3-dik tanácsbiró, vagy a főjegyző, vagy — a mi nem lehetetlen — közönséges lelkész választatik esperessé : vájjon utódja székét ez esetben is elfoglalná- e a lelépő esperes? Forgatni kell tehát az Írásokat nemcsak »a törvény egyenes formáját tanuló« Páloknak (Csel. 22. r. 3. vers), hanem a bölcs gamálieleknek is, mert bizony a mi tanulságunkra írattattak meg azok. A megválasztott uj hivatalnokok: Jezerniczky Kálmán gyámoldai és közpénztárnok, Fülöp József könyv-és levéltárnok, Soós Sándor egyházmegyei világi ellenőr, a hivatalos esküt letették. Közérdekű tárgyunk volt a vármegyei iskolai adóügy. Vasvármegye törvényhatósága ugyanis a mult évben a szombathelyi kir. katholikus főgimnázium építkezési költségeire 25.000 frt ajándékot megszavazott és ezt a megyei lakosokra valláskülönbség nélkül pótadó útján kivetette, sőt híveinktől immár be is szedte. Mintha nem találnánk elég dolgot magunk körül is! Tavaszi közgyűlésünk ez ügyben kérvénynyel fordult az egyházkerülethez, mely a megyei határozatban vallássérelmet látott s a kultuszminisztériumhoz felirat intézését határozta el. Ujabban azonban főt. püspök úr arról értesítette egyházmegyénket, hogy mivel a vármegye által hozott belkörű intézkedések ellen főképen a vármegyei lakosok vannak hivatva tiltakozni: szükséges első sorban, hogy minden