Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-10-13 / 45. szám

A haleszi hívek azon kérését, mely szerint az egyházkerület segélyezését kérik egy tanítónak tarthatására és megfelelő díjazására: a közgyűlés figyelembe nem veheti, minthogy egyenesen a kerülethez s nem valamelyik alaphoz van intézve. Formaszerint való kérésök az anyaegyháznak támogatása mellett teljesíthető lesz. A szolnoki egyház kérése egy régi templom és paplak helyének eladási jóváhagyatását illetőleg: megadatik. Ifj. Keck Endre debreczeni végzett papnövendék saját kérelmére a kerületbe bekebeleztetik és minősítvénye szerint a sorrendbe felvétetik. A péezeli díjlevélre nézve azt határozta a gyűlés, hogy az egyházmegye végzéseinek nevezett egyház tegyen eleget s akkor a pályázat azonnal kihirdethető. Baksay Sándor indítványozza, hogy az egyházmegyei gyámegyesületek alapszabályai előzetesen valamely bizottság revideálása után az egyházkerületi gyűlés által biráltassanak és erősíttessenek meg. Rövid vita után indítványozó beadott indítványát visszavonja, de Karap Ferencz a maga nevében továbbra is fentartja. Az indítvány véleményadás végett kiadatik az egyházmegyéknek, s az érdemleges tárgyalás a vélemények beérkezésére halasztatik. Makádi lelkészné, özv. Decsi Dénesné kérésére, mely szerint özvegyi éve még egygyel nyujtassék meg: a kerületi gyűlés jónak vélte az illető egyházmegye esperesét megbízni a gyülekezet viszonyainak a megvizsgálásával, s ez után tárgyalni a kérést. Szász Károly püspök indítványozza egy kerületi névtár kiadását, mely 1886 óta nem volt kiadva. Indítványa elfogadtatik és utasíttatnak az esperesek az adatoknak január haváig való pontos beadására. A czeglédi templomépítés költségvetése helyett egy másikat és más irányban szerkesztettet kér be a kerületi gyűlés. Ülés vége d. u. 2 órakor. Október 6-án d. u. 4 órakor. Jegyzőkönyv felolvasása és hitelesítése után a kórósi tanítói díjlevélre adja megerősítését a gyűlés. Hosszas és igen élénk vita keletkezett Erdőssy Gyula turonyi kántortanító vegyes házassága felett mondott azon egyházmegyei végzés felett, hogy mondassék a házasság semmisnek. Többeknek részint a végzés mellett, részint az ellen való nyilatkozata után az egyházkerületi közgyűlés kimondja, hogy habár óhajtandó, hogy az egyház szolgái és azok családjai egy valláson legyenek, de jelen esetben az egyházmegye végzését el nem fogadja, minthogy törvénye arra nincs, hogy ilyen esetben az illető erre kötelezhető lenne, vagy esetleg állásától felfüggeszthető. Az esperes azonban felhivatik, hogy az esetleges egyenetlenségek kikerülése szempontjából is hasson oda, hogy az illető tanító neje vallását a férjéével cserélje fel. Alberti-Irsa és Puszta-Dános szórványos leányegyházaknak Monorhoz való csatolása érdekében beadott kérvénye nem tárgyaltatott azért, mert az egyházmegye erre nézve még nem határozott. Az Alcsuthról beadott hitfelekezeti sérelmet a közgyűlés az egyet, konventhez terjeszti fel. Kenessey Béla jegyző jelenti, hogy a sár-kereszturi szórványos egyház oktatásügye rendezésére 60 frt segélyt kér. A kerületi gyűlés ez évig pénztárából megadni határozza, azzal a hozzáadással, hogy jövőre, ha szükséges lesz, a missziói alapból kap segélyt. Ercsi egyháznak azon kérése, hogy mint missziói egyház maradhasson fenn, minthogy anyásítását nem létesíthette, mert a kért 400 frt segély helyett csak 200 frtot kapott — megadatik. Több tárgy nem lévén, az ülés véget ért. A nem hitelesített jegyzőkönyvek felolvasása és hitelesítése október 7-én d. e. történt. Osváth Elemér. Az evangélikusok egyetemes gyűlése. Az ev. testvéregyház egyetemes gyűlése f. hó 5., 6-ikán tartatott meg Budapesten. Látogatott s a br. Prónay lemondása által történeti nevezetességű gyűlés volt. Á gyűlés megnyitása előtt istentisztelet volt a Deák-téri templomban, amelyen a gyűlési tagok csaknem mindanynyian részt vettek. Magát a gyűlést báró Prónay Dezső nyitotta meg az ág. hitv. ev. gimnázium dísztermében. Örömmel tekint vissza e rendkívül munkás esztendőre s örömmel látja a megjelentek nagy számából, hogy az egyházi közügyek iránti érdeklődés a zsinat nagy munkája után még fokozódott. Kiemeli, mint érdekes jelenséget, hogy ujabban a közvéleményt egyházpolitikai kérdések foglalkoztatják folytonosan. Nem táplál aggodalmat az ágostai hitvallású evangélikus egyházra nézve ebből, mert hiszen az utóbbi időben minden országban fordultak elő konfliktusok az állam és egyházak között, s különben ebben a nálunk fenforgó konfliktusban nem az ágostai evangélikus egyház és az állam állanak egymással szemben, hanem — ugy mond — egy másik felekezet és az állam. Mi egyszerű szemlélői vagyunk a vitának s csak egyetlen egy óhajtásunk van, hogy az 1868. évi LIII. törvénycikk változatlanul megmaradjon s szakaszainak védelmére hivatkozhassanak a többi felekezetek. A szóló kifejté azután, hogy egyébként sem tartja aggodalmasnak a helyzetet, mert amenynyiben az elkeresztelések szaporodnak, épen olyan mértékben szaporodnak az áttérések is. Sőt biztató jelenséget lát abban, hogy a protestantizmus szelleme olyan erős, hogy ma már bizonyos oldalról a szabadelvüségre hivatkoznak s a reformáció nagy jelszavát, a természetjogot, a szülők természetadta jogát hangsúlyozzák. Ez határozottan a reformáció szellemének a hódítása. Ebben a tudatban nyitja meg a tanácskozásokat, üdvözli az egyetemes gyűlést. Á nagy tetszéssel fogadott megnyitó beszéd után bemutatták az egyetemes felügyelő jelentését, amelynek a végén Prónay Dezső báró hivatkozik az uj zsinati törvényekre s kéri az egyetemes közgyűlést, hogy annak határozatai értelmében nyilatkozzék: kit kiván megtisztelni az egyetemes felügyelői állással ? Ő most beadja lemondását s kéri az egyet, gyűlést, hogy fogadja el ezt és intézkedjék az uj egyetemes felügyelő választása iránt. Addig ő örömmel fogja viselni hivatalát, amíg az uj egyet, felügyelőt beiktatják. Erre Szontágh Pál (nógrádi) a gyűlés élénk helyeslése között maradásra kéri az egyetemes felügyelőt; teljesen érti az egyetemes felügyelő helyzetét, de most, amikor fekete felhők vannak a láthatáron, s bizonyos oldalról harc van kilátásba helyezve, arra kéri a hű és kipróbált vezért, hogy tartsa meg a helyét s viselje tovább a főfelügyelői tisztet, amelyet annyi idő óta visel közmegelégedésre. Kéri a felügyelőt, hogy a lemondását vonja vissza. Szontágh szavaira Prónay Dezső báró kiemeli, hogy hosszas évek megfontolása után határozta el magát a visszavonulásra még a zsinat előtt s csak a fontos zsinati tárgyalásokra való tekintettel nem adta be lemondását