Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-10-13 / 45. szám

már régebben. Ami a harcot illeti, arra vonatkozólag azt mondhatja, hogy nem az ág. ev. egyház fujt riadót, nem az egyház kivánja a harcot, de látja a készülődést s akkor, amikor megtámadják, készen fog állani a védekezésre. A vezér kötelessége figyelni a szomszéd viselkedését s ha az fegyverkezik, megkérdezni tőle, hogy ki ellen fegyverkezik? Eddig az ág. ev. egyházat nem támadta meg senki s így nem is kell neki fegyvert csörtetnie. Kéri a gyűlést, hogy intézkedjék uj egyetemes felügyelő választása iránt. De a gyűlés erre sem tágított. Radó főispán, Karsay püspök, Bánó József, Zelenka Pál püspök, Gyurácz Ferencz az egyetemes felügyelő érdemeinek hangsúlyozásával ismételten maradásra kérik. Az egyetemes gyűlés Zelenka püspök indítványát fogadta el, mely szerint az egyetemes felügyelő lemondását sajnálattal tudomásul veszi s az uj felügyelő választása iránt a zsinati törvények szentesítése után megteszi a lépéseket. A részletes tárgyalás során Jeszenszky Pál iglói tanárnak a kérvényét, melyben egy három fokon megerősített konzisztoriális Ítélet megsemmisítését és azt kéri, hogy az ellen a biróság ellen, amely őt elitélte, fegyelmi eljárást indítsanak, véleményadás végett a bizottsághoz utasítják. Több tanintézetnek az államsegély felemelése iránt benyújtott kérvényeit mutatták be ezután. Majd áttértek a theologiai akadémia nagybizottságának a jelentésére. A költségvetést az egyetemes közgyűlés jóváhagyta s a pozsonyi theologiai akadémia tanári karának tanszékenként 200 frt drágasági pótlékot szavazott meg. A jelentés megemlékszik néhai Hunfalvy Pál hagyományáról, melyet a theologiai akadémia számára tett. Áz egyet, közgyűlés a kegyes hagyományozó emlékét jegyzőkönyvben örökíti meg s erről a boldogult özvegyét is értesíti. A békési esperesség 1000 frtos alapítványt tett az akadémia javára, amit az egyet, gyűlés örömmel vett tudomásul. Ezután a tanügyi bizottság jelentését kezdték tárgyalni az ág. ev. iskolák állapotáról, látogatottságról, tanviszonyairól s egyéb körülményeiről. A második napi ülésen a theologiai nagybizottságban Hunfalvy Pál halála által megüresedett helyre Zsilinszky Mihályt választották meg, a tanügyi bizottság elnökévé pedig Győry Elek főjegyzőt, az eddigi alelnököt választotta meg az egyetemes közgyűlés. Ezután megalakították az egyetemes törvényszéket, melynek tagjai jobbára a régiek maradtak. Az egyetemes felügyelő bejelentette, hogy a magyar-és horvátországi ág. hitv. ev. egyházak egymáshoz való viszonyának rendezése tárgyában a kormányelnökhöz intézett felterjesztésre válasz még mindig nem érkezett. A pénzügyi bizottság jelentését az egyetemes közgyűlés tudomásul vette s a pénztárnoknak a felmentvényt megadta. A kerületi lelkészvizsgáló bizottságokat alakították meg s tagjaik jobbára a régiek maradtak. A Luther-társaság jelentése nagy veszteségről tesz említést. Elnökét vesztette el Hunfalvy Pálban, aki fölött a mai nagygyűlésen Bachát Dániel mondott emlékbeszédet. Elnökké Zsilinszky Mihály főispánt választotta meg a társaság. Radó Kálmán főispán azt indítványozza, hogy az egyetlen lutheránus irodalmi társaság érdekében intenzivebb propagandát készítsenek elő a püspökök és espejesek közreműködésével. Az eperjesi koll. jogakadémia ügyében Zelenka Pál püspök szólal fel s felemlítvén azt, hogy az egyházkerület ezer forinttal segélyezi az akadémiát, az egyetem támogatását is kéri. Hörk József feltünteti, hogy milyen szépen gyarapszik a jogakadémia; a tanítványok száma kilenczvenen felül van, a megye és a város egy-egy tanszéket tart fönn s idegen felekezetűek is szívesen támogatják. Nagyon fontos dolog azonban, hogy most az egyetemes gyűlés is lehetőleg mindent megtegyen az akadémia jövője érdekében. Az elnök élénk helyeslés közt kimondia, hogy az egyetemes gyűlés erejéhez képest szívesen megtesz az akadémiáért minden lehetőt. A folyamodványt a pénzügyi bizottsághoz teszik át, hogy az utalványozzon segélyt az akadémia részére a lehetőséghez képest. Két indítvány került ezután tárgyalásra, mind a kettő azt kérte, hogy a felekezeti tanárok nyugdíjazásának ügyét a közoktatásügyi miniszternél szorgalmazza az egyetemes gyűlés. Hosszabb vitát provokált e kérdés. Többen aggodalmukat fejezték ki aziránt, hogy nem lesznek-e kénytelenek kifogásolni egyházi szempontból, a minek szorgalmazását most kérik, különösen azért is, mert ez a testvér ev. ref. egyház tanárait is érinti. A közgyűlés a kérvényeket átteszi a közös ügyeket tárgyaló zsinati bizottsághoz. Több kisebb administrativ ügy elintézése után Karsay püspök buzgó imával rekesztette be az egyetemes gyűlést. E. KÜLFÖLD. A mainzi katholikus nagygyűlésről. A német evangéliomi szövetség a következő sorokat tette közzé az idei katholikus gyűlésről. A katholikusok nagygyűlése Mainzban leplezetlenül kimondta Róma végső céljait. Egy német püspök, többek között elég merész volt kinyilatkoztatni, hogy a római katholikus egyházba való visszatérés az egyedüli eszköz, mely által a vallás, erkölcs, tekintély s a socialis rend fentartható. Újra elhangzott a fenyegető szózat: »Az elhatározó ütközetet német földön vívjuk ki.« A jelszót pedig: »Fel a szellemi harcra!* általában mindenütt zajos tetszéssel fogadták. Németországon a katholikusokat vallásos meggyőződésükért a legnagyobb türelemben és elismerésben részesítik. Erről nemcsak az államtörvény kezeskedik, hanem a protestáns lakosság gondolkodásmódja is. De Róma követelményeivel szemben ez természetesen nem elegendő. Szerinte az egyház csak akkor szabad, ha uralkodik; mindaddig — míg az állam szabja meg a korlátokat, melyekre isteni hivatása és a más vallásokra való tekintet kényszeríti — mindaddig azt hirdeti, hogy üldözik és méltatlanul bánnak vele. Ilyen igényekkel szemben az államnak minden engedékenysége ujabb és ujabb követelményeket von maga után. Németországon ezzel megörökítik a békétlenséget. Róma, a vallás paizsa alatt, a politikai pártképződések ügyes felhasználásával, folytatja világuralmi terveit, nem törődve azzal, ha mindjárt veszélyezteti vagy feldúlja is a népek belső békéjét. Német nemzet, most sem akarod még felismerni a veszedelmet, mely fenyeget ez oldalról? Azt hinné az ember, hogy Németország római katholikusai is kénytelenek belátni, hogy e törekvések nem menynyeiek s az eszközök tisztátalanok, melyekkel dolgozik az ultramontán egyház és állampolitika; kénytelenek belátni,