Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-09-29 / 43. szám - 1892-10-06 / 44. szám

ez az én testem, mintha ezt mondta volna: ez az én testemnek a jele. Teste halált halt, de azért ő tanítványaié maradt, s hogy velők maradt csakugyan, azért adta a szent vacsorát, melyben Ő jelen van, ott van szentségileg, s a hit világánál. Ez az úrvacsora olyan drága nekünk, mint a menyasszonynak a vőlegény jegy-gyürüje . . . valamint a gyürü nem a valóságos férfiú, hanem az ő drága voltának képviselője, hiszen ő adta azt örök szeretetének jeléül, ugy az úrvacsora sem Krisztus valóságos teste, hanem a lélek annál arra a kincsre gondol, mely Krisztus örök szeretetének jeléül adatott és szereztetett. A szereztetési szavak: ez az én testem ... ez az én vérem, nem betű szerint veendők; ugy kell azokat tekintenünk, mint amelyekkel Krisztus az ő isteni természetének tulajdonait akarja kifejezni, mint e kifejezésekkel is: én vagyok a szőlőtő ... én vagyok az út ... a világosság. Krisztus testi, s látható testét enni . . . nemcsak istentelen, de őrült, s rettenetes dolog, ha csak emberevők között nem élünk. Az urvacsorai jelekben nem lehet jelen Krisztus ama teste, melyben egyrészről itt szenvedett, másrészről most az égben, az atya jobbján ül, mely természeti és lényegi, nem lehet s nem élvezhető természetileg és lényegileg, hanem csak szellemileg. Lélekben egyesülünk ő vele, ki a lélek eledele, egyesülünk valóban a szertartásban, melyben igazán nincsen más, csak a mi megszabadulásunknak az emléke, s a kegyelemnek a cselekvénye. Az urvacsorában ott van, ott működik Krisztus a lelkekben a hit által; a hit teszi a szellemi élvezést. Az üdv a hitben van, s nem a testi élvezésben, s nem is abban a hitben, melyet az ember alkot magának, hanem abban, a melylyel hisz az ember az érte megfeszített Isten fiában. Szellemileg élvezzük a hit által a Krisztusra való visszaemlékezés folytán azt a jótéteményt, mely minket szolgáktól szabadokká tett. Mint minden hivő léleknél, ugy Zwinglinél is meg van a jövő élet hite. Ez élet után egy másiknak kell következnie, az örök boldogság, az örök dicsőség életének, a melyben azok vesznek részt, akik e földön hivők voltak. A halál nem lehet vége az életnek, nem különösen a lélek életének, mert a lélek mindig él, vigyáz és erősödik. A hivő lélek mihelyt elszáll a testből, azonnal az égbe repül, hogy az istenséggel egyesüljön, s örökké örvendezzen. A kik elválasztattak, Isten üdvének lesznek részesei, ellenben azok, kik nem hivők, boldogtalanságnak, szomorúságnak lesznek osztályosai. »Hiszem — mondja a reformátor — hogy ez után az élet után, mely inkább rabság és halál, mint élet, a szentekre vagy hivőkre boldog, s örömteljes, az istentelenekre vagy hitetlenekre pedig boldogtalan, s örömtelen élet következik, és mindkettő örökké tart.« Tüdős Istvánnak ezen munkája nem egyszerű fordítás vagy másolás. Ő azon a mezőn, mely a nagy reformátor lelki világából könyveiben nyert kifejezést, egész önállóan haladt; megvizsgált, áttanulmányozott mindent, s az elszórtan levő eszmékből állítja elénk Zwinglit, mint dogmatikust. Megfigyelése éles szemlélőt árul el, ki előtt a legkisebb is, mely tárgyához tartozik, érdekkel bir. ítélete alapos, okoskodása világos, a kitűzött cél felé vezető úton nem tévedez, hanem egyenesen halad előre. A rendszertelen anyagot rendszerbe önti, hogy megismertesse Zwinglit, mint hittudóst, a ki bár Kálvinnál e tekintetben is sokkal kisebb, de mégis olyan, a ki megérdemli az alapos tanulmányozást. Mint Zwinglit, ugy Tüdőst is az Istenben vetett tántoríthatlan hite vezette, s a reformátor iránti szeretet lelkesítette a munka közben. A hit világította be útját, hogy el ne tévelyedjen, s a szeretet hevítette, hogy ki ne fáradjon. A világos, tiszta nyelvezettel irt kis munkát valóban nyereségnek tartom szegény theol. irodalmunkra nézve s megismerve Tüdőst ez első munkájából, reményem van, hogy a benne élő. munkás hit tovább sarkalja, s theol. irodalmunkat még több ily érdekes és értékes dolgozattal gyarapítja. Keresztesi Samu. BELFÖLD. A f.-baranyai egyházmegye közgyűlése. A f.-baranyai egyházmegye f. hó 19., 20., 21. és 22. napjain tartotta évi rendes közgyűlését, melynek lefolyásáról — a főbb tárgyakat statisztikai rendben sorolván fel — a következőkben adok tudósítást. Szeptember 19-én a bizottságok működtek, s délután a gyámintézet tulajdonosa, a lelkész-testület tartott gyéren látogatott gyűlést, melyen a pénztárnok lemondását jelentette be. A gyámintézet vagyona 34.000 frt. Az alapszabályok módosítása elfogadtatott. Gondnokunk, Szilágyi Dezső miniszter ur Ő nagyméltósága táviratban üdvözölvén a közgyűlést, sajnálattal tudatja, hogy a két napra tervezett miniszteri tanácskozások miatt meg nem jelenhet. Az elnökségre hivatalában legidősb tanácsbiránk, Kossá Dezső volt országgyűlési képviselőt kéri fel a gyűlés. A szavazatbontó bizottság jelentése szerint világi tanácsbiróul az egyházmegye bizalma Benlw Gyula ügyvéd urat választotta meg, ki e tisztet már korábban viselvén, ujabb működéséhez okunk van a legszebb reményeket fűzni. Ezt mutatta a gyűlés hangulata, mely az eskü letétele után lelkes éljenzésben nyert kifejezést. Esperesünk, Kovács Antal ur jelentése tisztán csak belügyeinkre szorítkozott, s a can. visitatiói kérdésekre adott feleletekből összeállított statisztika volt. Főbb pontjai a következők. Egyházaknak adóssága van: 29,000 frt. Hozzánk áttért 7, kitért tőlünk 34 személy, kik közül egy unitárius lett. Viszályós és vadházasságok szaporodtak. Az egyházak épületek javítására vagy uj építkezésekre 10,987 frtot fordítottak. Közmunkával kerestek 14,420 frtot, 3805 frttal többet mint tavaly. Takarékmagtárak vagyona 2350 pozsonyi mérő és 1384 frt készpénz. Adakozások összege: 1639 frt 31 kr., -j- 431-el a tavalyinál. Azon kívül vannak a természetben hozott áldozatok; így Nagy-Vátyon az egyháztagok az egyház elsoványodott földjét saját költségükön bőségesen megjavították, mi évenként több mint 400 frt áldozatnak felel meg. A népesség lélekszáma: 30065 lélek; született 730 (—49) lélek, meghalt 892 (+154), házasult 244 pár; konfirmált 534 gyermek (+ 54). Iskolába járt 6—12 évig = 2976 (—12) 13—15 évig 1180 (—75). Nem járt iskolába: 23 (—7) tanköteles. Több egyházban a levágott erdők illetőségéből lelkészi és tanítói alapok képződtek, melyek kezelése szigorú szabályok által van meghatározva, s ezek megtartására való felügyelet az esperesre bízva. Az esperesi jelentésben csak általánosságban említtetett föl, hogy egy egyházunkban »a hívek urvacsorával nem élnek«. A jelentés felolvasása után a gyűlés ez egyház megnevezését kívánta, nem büntetésből, hanem azért, hogy méltatlan gyanúval az általános kifejezés folytán