Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-09-29 / 43. szám - 1892-10-06 / 44. szám

egyik-másik gyanúsítható ne legyen. Heves vita után a gyűlés szavazással döntött a kérdésben és pedig a megnevezés mellett, s kitűnt, hogy ez egyház egyik fényes és előbb nagy hitbeli buzgóságáról nevezetes egyházunk, de miután a megnevezés jegyzőkönyvbe vétel nélkül engedtetett meg, s maga a tény fatális körülmények összejátszásának és nem a lelki gondozás elhanyagolásának okozata: én sem nevezem meg. Csak, mint krónikás, a szomorú tényt, mint idők jelét, említem fel. A tanügyi bizottság jelentésének tárgyalása folytán megtudtuk, hogy a lefolyt évben, bár három tanító ellen most foly a fegyelmi eljárás, öt iskola kapott rossz osztályzatot. A fegyelmi eljárás ezek ellen is elrendeltetett. Iskolai körök felügyelőiül megválasztattak : Nagy Bertalan, Szűcs Sándor és Munkácsy Lajos lelkészek ; Fejes Zsigmond és Fejes Lajos tanítók. Egy tanító ellen azért kellett fegyelmi vizsgálatot elrendelni, mert ugy a felügyelő lelkész, mint az esperes ur intézkedéseinek való engedelmességet konokul megtagadta. Azután a kórósi tanítói kérdés oldatott meg. Az ez ügyben eljárt bizottság két díjlevelet mutatott be; egyet tisztán a hívek terhére, másikat a lelkész 50 frt és két öl fa ajánlatával. A megválasztott lelkész e terhet csak saját személyére nézve ajánlván, az egyházmegye ugy határozott — a kérdés mint »fait accompli« állván előtte — hogy ez ajánlott összeg a lelkészi díjlevél állandó terhéül arra rávezettessék, a mibe a hívek is beleegyezvén, e rég húzódó szerencsétlen ügy megoldást nyert. A lelkésztestület két, egyházmegyénkből eltávozott lelkész ügyében, kik a belépti díjról adott kötvényükhöz való igényüket egy év alatt be nem jelentették, minek folytán az elévült, ugy határozott, hogy a kötvény nekik, mint nem tagoknak, visszaadassék (százalékos fizetéseik és a kamatok a pénztár javára maradván); e határozat megfölebbeztetvén, az egyházmegye az alapszabály szigorú megtartását határozta el, s a kötvények értékét (42—42 frt) behajtandónak mondotta ki. Egyházkerületi képviselőkül: Fejes Sándor luzsoki lelkész, tanácsbiró és Benkő Gyula világi tanácsbiró választattak. A lelkészjelölő bizottságban rendes tagok: Fejes Sándor, Dányi Gábor és Czucz Lajos egyházi tanácsbirák; póttagok: dr. Kereky Mihály, dr. Külley Zoltán és Benkő Gyula világi tanácsbirák. Ezután fontos elvi kérdések merültek föl. Némely egyházakban, melyeket a »Fekete-viz* szabályozása érint, kérdésbe jött, hogy az ártér-fejlesztés folytán felmerült költségek kit terheljenek az oly földeknél, melyek »kegyadományt* képezvén, adóját s terheit a lelkész viseli. Itt nagyobb összegekről lévén szó, mit a haszonélvező, az utód javára maga nem viselhet, az amortisatió valamely célszerű és megokolt módjának előterjesztése végett bizottság küldetett ki. A vaiszlói egyház 1870 körül községivé tett iskoláját ismét felekezetivé változtatta. Ámde azóta uj iskola építtetett 8000 frt költséggel, melyet a község most örömest a presbyterium nyakára tolna. Tárgyalás közben érdekes dolgok derültek ki, ilyenek: a) hogy ez iskola községivé tételét az egyházi hatóságok tényleg meg nem erősítették; b) hogy az iskola, mint községi szerepelt, de csupán reformátusok tartották fenn, s a község félette csak rendelkezett; a katholikusoknak pedig külön iskolájuk volt; c) a drága épület tervét és költségvetését a közigazgatási bizottság nem hagyta helyben; de azért a tanító s az iskolaszék, kölcsönpénzből megépítették, s most jó lenne, ha e terhet a ref. egyház kifizetné. E fontos kérdés tüzetes megvizsgálására egy leginkább jogászokból álló bizottság küldetett ki. A turonyi tanító ellen — ki. tavaly épen azért nem nyert megerősítést — az a panasz volt, hogy róm. kath. nőt vett el, ki a Mária-kultuszt, a képek tiszteletét stb. kath. ájtatosságokat tüntetőleg, s az ártatlan lelkek kísértetbe hozásával gyakorolja; miután e részben az esperesi közbenjárásnak is kevés sikere lett, most a választás nemcsak meg nem erősíttetett, sőt az uj választás elrendeltetett. Helyesen, mert már ez a harmadik tanító, ki gyors egymásutánban kath. nőt vett el; s öngyilkosok volnánk, ba va belső várunkban eengednénk az ellenfélnek űzhetni a propagandát. Nincs kifogásunk az ellen, ha protestáns ember — legyen bár tanító is — kath. nőt vesz feleségül, csakhogy keressen oly állást, hol ez a ténye nem szolgál a híveknek és ártatlan lelkeknek megbotránkozására, kísértésére. A vaiszlói tanító ellen fegyelmi eljárás rendeltetett, mert főnöke meghagyásának durva visszautasításával, egy reform, pusztai gyermeknek eltemetését megtagadta, aminek kitérés lett a következménye. Azután segélykérvények tárgyaltattak. Szomorú jele az időknek, hogy ez a legnagyobb érdekeltség tárgya. Végül a záró jelenetek következtek. Mint krónikás ezt is felemlítem. Egyik közgyűlési tag az esperesi jelentés tárgyalásánál kifogásolja, hogy az év eseményei nyomtalanul tűntek el felettünk, hogy az esperesi jelentésben sem zsinatról, sem Tisza-jubileumról, sem az elkeresztelési ügy fontos mozzanatairól nem tétetik említés. Sőt emlékeztetve arra, hogy mult gyülésünk az alkotmány főbb kérdéseiben mily szigorúan körvonalozott álláspontot foglalt el, s azt kerületi képviselőnk is mily élénken igyekezett megvédelmezni ; mégis, mint a Lapokból értesültünk, zsinati képviselőnk e nagy kérdésekben ellenünk foglalt állást szavazatával, indítványozza: »adjon a közgyűlés sajnálatának kifejezést, afelett, hogy határozottan kifejezett álláspontja a zsinaton képviselet nélkül maradott.* Ez indítvány tárgyalásánál az esperes ur nem volt jelen, s visszajövet már csak a világi elnök kijelentéseit hallotta, mely szerint a képviselő szabad meggyőződését követheti; s így minden, a mi e kérdést érintené, bizalmatlanságot fejezni ki. Esperes ur e szavakra azon élénk meglepetést szerzett kijelentést teszi, hogy lelkének őszinte és teljesen elhatározott szándéka volt, hogy e gyűlésen az esperesi hivatal terhét, melyet 15 év óta visel, le fogja tenni. De e bizalmatlansági indítvány után kijelenti, hogy most már azért sem mond le. Ez élénk szenzatiót keltett jelenet befejezése az volt, hogy az indítványtevő a közgyűlés szine előtt kijelentette s bebizonyította, hogy esperes ur személye szóba se hozatott, s a bizalmatlansági kérdés fél nem vettetett. Erre ujabb nem várt meglepetés következett. Kossá Dezső volt országgyűlési képviselő, ki 11 év óta a legnagyobb hűséggel s legbuzgóbb protestáns érzülettel töltötte be hivatalait, tanácsbirói és főjegyzői hivataláról határozottan lemondott, és pedig nem személyi, hanem tisztán elvi okokból, mely szerint amaz irányt, melyet egyházunk egyeteme ujabban követ, az egyházra nézve veszélyesnek, s az igaz liberalizmus és demokracia elveivel meg nem egyezőknek tartja stb. Az emelkedett hangú beszéd mély benyomást gyakorolt; s midőn hivatkozván a közszeretetre s nagyrabecsülésre, mely személye iránt nyilvánvaló, többen kérték lemondása visszavételére, s arra, hogy hangoztatott elveit az egyház javára a küzdelemben érvényesítse, nyilván kijelenté, hogy bár mély hálával ismeri el és köszöni a személye iránt nyilvánuló szeretetet, de azt