Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-09-15 / 41. szám

Enyeden rendes fizetés. . . 50 frtos ötödéves pótlék (6-szor véve) 96 köbméter tűzifa 1350 frt 300 > 240 » Összesen S minthogy, ha nem csalódom, ott egy tanár huz egy másik s a másik három i az összeg teszen más oldalról — 2200 X 5 .= . . 1890 frt 1890 frt 1790 -1590 » 1590 > 1590 » 8450 frtot 11.000 » Pótlandóul marad tehát — 2550 frt. Pápán a díjazás ....... 1400 frt 50 frtos ötödéves pótlék (300 frtig) . . 300 » Összesen + Most két tanár kap egy tanár . . . egy tanár . . . s egy 1700 frt 1700 » 1700 > 1500 » 1450 » 1400 » Vagyis az ez évi kiadás összege + 7750 frt. Hiányzó többlet marad . — 3250 frt. Sárospatakon rendes fizetés . . 1400 frt Lakpénz 200 « 25 éves tanár nyugdíja. . . . 200 » Összesen + Ugy hiszem ebből egy tanár huz . A többi négy pedig 1800 frt. 1800 frtot ' | 1600 frt I l 1600 I | 1600 . ' • 1 1 1600 » Az egész összeg rug Ellenben — 2200 X 5 + 8200 frtra 11000 « Pótlandóul maradó summa — 2800 frt. És most összegezve a pótlandóul maradt tételeket vagyis : 3750 frt 3520 » 2550 » 3250 » 2800 » Ezek tesznek mind összesen . 15,870 frtot. Azaz évente tizenötezer nyolcszáz hetven forint szükségeltetnék arra, hogy mind az öt theol. akadémia tanárainak fizetése a javasoltam módon felemeltetnék, illetve munkájukkal megfelelői eg arány csitt atn ék. Ennyi és nem több. Néhány forinttal tévedhetek legfeljebb a részletekben; de számításom, általában, hiteles adatokon nyugszik. Honnét hát a Rácz K. ur számította 100 ezer forint? Ez ám az igazi sulyokvetés! Érdekes a magántanári székek felállításáról való indítványa is. Fenhangon kezdi, hirdet, kiált, kenyeret követel a mostani magántanároknak, szaktudósokat kiván a kathedrákba, még pedig magántanári állásból promoveáltakat; és mikor már szinte várjuk, hogy kimondja, legalább is annyi magántanári kathedra állíttassák fel, a hány rendes tanszék van, kilátásba helyez ötöt, mond ötöt és nem többet. Ugy látszik, ezt más pennával számította, mint a 100 ezer forintot! De hagyjuk rá. Legyen Rácz K. ur hite szerint. Állítsa fel az öt magántanári széket. Nem mondta ugyan, de annyit felteszek róla, hogy mind az öt kathedrát más-más szakon működő erővel töltené be. (Itt dogmatika, másutt exegetika docens stb.) Patakon ő veri a dobot, ő kapja hát a koncot. És te derék Tüdős István, hogy jutsz most már kenyérhez? Hát még a visszás állapotok, mit e javaslat, törvénynyé válván, teremtene? Tegyük föl, megüresül Debreczenben a dogmatika tanszék. Ugy de az alma materban nincs e szakból képesített magántanár, található azonban egy Sárospatakon vagy épen Budapesten. Felmeri-e azt most már bárki is tenni, ki hallott valamit az orthodox és modern kifejezésekről, felmeri-e tenni Rácz K. ur is, hogy elvigyék Debreczenbe a pataki vagy pesti dogmatika docenst? Ugy-e bizony nem; inkább keres valakit a papok közt a testület Akkor pedig — ezen törvényellenes választás által — épen az az egyházi felsőség, mely a törvényt hozta, már meg is szegte azt. Feltéve, de meg nem engedve, hogy szigorúan megtartátik a törvény, akkor áll ám be komikus eset. »Rendes tanár a magántanárok közül választandó* —stb.— mondja a javaslat. Ugy de össze-vissza csak öt magántanár van, s azok közül mindegyik a theol. tudományok öt külön ágából választva szakot, más-más tudománytéren működik, tehát a magyarországi összes theol. akadémiák docensei közül bármely tudományszakra csakis egy ember és nem több választható, és ez megválasztandó. A nagytiszteletü tanárválasztó testület szabadon választhat egy közül. Ez sem rossz. Ne neked protestáns szabad választás! Ugy látszik, Rácz K. ur nem gondolta meg eléggé, hogy mit mond, mikor, bár a magántanárok közül kívánja választani a rendeseket, mégis csak öt magántanári kathedrát javasol felállítani. Vagy talán tanáraink szabadon választhatásának jogát olyas-féle hóembernek tartja, mit a zsinat nyárias-őszi szakán el lehet olvasztani? Jól tudom, hogy a bölcs zsinati atyák, bár ők sem találták fel a bölcsesség kövét, nagyobb előrelátással birnak Rácz K. urnái, s nem alkotnak, javaslata után indulva, a magántanári kathedrák felállításával, kikerülhetlen Scillát és Charibdist. Én, ha nálunk is mint Németországban nem öt, hanem 25 helyen volna theol. fakultás, helyesnek tartanám a magántanárság eszméjét; sőt, minthogy előttem a dolog tanügyi oldala legeslegfőbb (mellőzve más tekinteteket): hajlandó volnék még a magántanári kathedrák felállításába is belemenni, mert általa tagadhatlanul emelkednék iskoláinknak tudományos színvonala. De nem öt docensi szék által ám, hanem 26 által. Mert vagy nem hasznos a magántanári állások rendszeresítése, s akkor az öt is felesleges, vagy nagyon is hasznos, és halaszthatlanul szükséges, akkor pedig öt mit sem ér, nem elég, kell lenni annyinak, a hány rendes tanszék van. Vagyis, miként számítottuk, Budapesten 6, a másik 4 helyen 5—5 = 26 kathedra. Rácz K. ur a magántanárok számára 1000—1000 frtot javasol. Ez elég is, csak a pestiekét kell megtoldani 200 frttal. Ekkép 1000 X 20 = 20000 és 1200X6 = 7200 frt, összesen 27200 frt. Azaz, Rácz K. ur szerint is, huszonhétezer kétszáz forint évi kiadás kívántatnék ahhoz, hogy theol. akadémiáinkon a rendes tanszékek mellé magántanári kathedrák rendszerűtessenek. És minthogy, ha nem csalódom, 15870 frt kevesebb valamivel 27200 frtnál, kevesebb pedig 11330 frtnyi csekély összegecskével, ugy hiszem, s ezt talán Rácz K. ur is elfogadja, hogy a theol. tanárok jelenlegi fizetésének felemelése mégis csak olcsóbb, illetve könnyebben megvalósítható, mint a magántanári székek felállítása. Igaz ugyan, hogy Rácz K. ur javaslatának vannak némi előnyei a másik felett; p. o. a tanárválasztó testületeknek nem kell azon töprengeniük, hogy a számos