Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-01-28 / 4. szám

a bibliát.« Tehát a nyelv kedveért akár el is ejtsük az oktatást és szivnemesítést! ? Vájjon a bibliai történet tanítása nem a vallásos hitet s életet kivánja-e irányozni, nyelv-dressura helyett? És vájjon az a bibliai nyelvezet nem-e ismertethető meg egy pár hét alatt a népiskola magasabb osztályaiban? Wéber a vallásoktatás javára szakított a bibliai nyelvbálványt imádók babonájával ; népies nyelven adja elő s élvezhetőkké teszi a bibliai történeteket, mint vallásoktatásunk egyik jelentékeny eleméi. Ezzel is bebizonyította Wéber azt, hogy a könyvet tekinti a gyermek, a tanuló eszközének, nem pedig a tanulót a könyv eszközének, szolgájának. Szerző e művét pályamunkának küldötte volt be mult évben a tiszai ág. h, ev. egyházkerületnek ilynemű népiskolai könyvek megbirálása végett kinevezett bizottságához. Azonban — mint épen most értesülünk — birálat helyett azt a tudósítást kapta, hogy kézirata »el veszett« Pia csakugyan igaz ez, akkor a pályamunkáknak sajátságos sorsát, vagy talán némelyeknek végzetét hozza tudomásunkra e szó: »elveszett«. Az elvesztés valószínűségét erősen támogatja a tiszai ág. h. ev. egyházkerület folyó évi jegyzőkönyvének XXXIV. pontja, mely igy szól: »Ezeken (t. i. nyolc pályaművön) kívül Wéber Samu bélai lelkész, azon hivatkozással, hogy az első pályázat alkalmával beadott munkáját a biráló bizottság mult évi jelentése nem említé, most annak mását küldte be, ámde a pályázati határidő lejárta után; mely körülménynél fogva e pályamunka, mint elkésett, neki visszaadatott, annyival inkább, mert a hivatkozott első pályamű nyomát s létezését nem sikerült kipuhatolni«. E sajátságos eset sajátságos feltevésekre s következtetésekre indíthatja az embert. Kérdés: szabad-e egyáltalában pályamunkának elvesznie ott, ahol azt a tanügy érdekéből megbírálni kell? Szabad-e elvesznie oly iratnak, mely a szerző kizárólagos tulajdona s mely mint kézirat, esetleg csak a megbirálás végett beküldött egyetlenegy példányban van meg!? Továbbá ha már az első izben beküldött példány eltűnt, »elveszett«, véleményem szerint nem méltányos eljárás az, hogy az egy év múlva ismételve beadott munka, mint »elkésett« utasíttatik vissza. Talán a szerzőnek is jól esnék olynemű megnyugtatás, mint pl. ez: »De strigis, quae non sünt, nulla fiat questio*. Végre amennyire Wéber vallástanát most ismerem, meg vagyok győződve arról, hogy a vallásoktatás sokat nyerhetett volna e fáradságosan szerkesztett és sok tekintetben épületes vallástannal, nyerhetett volna még többet az esetben, ha ez kézirat alakjában kellően megbiráltatik és a birálat a kézirat nyomatása előtt szerző tudomására hozatik figyelembevétel s egynémely javítások megejtése céljából. Ajánlom t. szerző figyelmébe müvére vonatkozó meggondolt észrevételeimet. Kívánom, hogy e vallástanát ismert buzgóságával még egyszer átdolgozva adja ki, még pedig magyar nyelven is. Az új kiadás bizonyára nemes gyümölcsöket fog teremni a vallásoktatásban — és nem fog »elveszni*. Eperjesen. Fabriczy János. BELFÖLD. Képviseleti elv az erdélyi egyházalkotmányban. A zsinatot megelőző polémiákban, később magán a zsinaton is többször hangoztatták hivatalosaink, hogy Erdély alkotmánya képviseleti alapon van szervezve. Hivatalos lapunk után mi is ezt hangoztatjuk minduntalan. A zsinati felszólalásokból is azt látom, hogy a Királyhágón inneni testvérek igen nagy része szintén e tévedésben van. Sőt a zsinati törvény hires 9. §-ában is oly látszata van adva a dolognak, mintha a képviseleti elv volna ami alkotmányunk lényege, a mennyiben »Erdélynek fentartatik, hogy alkotmányát jövőben is a képviseleti rendszer elveivel összhangzóan tovább fejleszthesse«(Egyh.Törv. 9. §.). Nézzük, miként van ez a képviseleti rendszer keresztül vive az egyházkerületi közgyűlés összeállításánál. Az erdélyi egyházkerület közgyűlésének törvény szerint van circa 303 tagja, de lehet több is. (Lásd: Az erdélyi ev. ref. egyházkerület törvényei. Hivatalos kiadás. Kolozsvár, 1888.) Bizonyításul ide irom a mi hires törvénykönyvünk (ne ütődjenek meg olvasóim, Erdélyben ezt ugy hívjuk) ide vágó pontjait. 95. §. Az egyházkerületi közgyűlés, az erdélyi ref. egyházkerületnek autonom jogait képviselő és — e törvény 9. §-ában foglalt korlátok között — törvényhozó testülete. 96. §. Az egyházkerületi közgyűlésnek tagjai: a) Az egyházkerületi főgondnokok (államgondnokok, status curatorok), kiknek száma, a püspököt is ideértve, hatnál több nem lehet. (Tehát = 6.) b) Az egyházkerületi közjegyző (generális nótárius) és közügyigazgató (generális director). (Tehát = 2.) c) Az állandó igazgató-tanács tanácsosai s a közgyűlés által választott többi hivatalnokai. (Tehát -= 10.) d) Az egyházmegyék, collegiumok gondnokai; ezek közül azonban egy-egy helyről négynél többen nem lehetnek a közgyűlés tagjai; valamint a püspöki vizsgálat alatt álló egyházközségeknek egy-egy főgondnoka. (Tehát 18 egyházmegye 4—4 gondnoka — 72; 7 collegium 4—4 gondnoka — 28; 9 püspöki vizsgálat alatt álló egyház főgondnoka — 9. Összesen 109 gondnok, kikhez a moldvaoláhországi 19-ik egyházmegye 1 gondnoka járul, tehát végösszeg — 110.) e) A collegiumok rendes tanárai. (7 gimnázium tanárai — 44, theol. akadémia tanárai = 5, praeparandia igazgatója = 1. Összesen 50 professzor.). f) Az egyházmegyék esperesei és jegyzői vagy igazolt helyetteseik. (Tehát 19 + 19 •= 38.). g) Az egyházmegyék népességi arányához képest — választott képviselők. (Ezek száma a törvény 97. §-ában 72-ben van megállapítva.). li) A néptanítóknak minden egyházmegyéből egy-egy, általuk titkos szavazás utján választott képviselője, mely jogos azonban csak azon egyházmegyék gyakorolhatják, a melyekben legalább 5 felekezeti iskola áll fön. (Tehát 15 tanító képviselő.). i) Azok a rendkívüli érdemeket szerzett férfiak, akik az egyházmegyék vagy collegiumok ajánlatára a kerületi közgyűlés által titkos szavazat utján tagul megválasztatnak. (E címen most nem ismerek közgyűlési tagot.). le) Egy-egy küldötte azoknak az egyházközségeknek, a melyek önerejükön legalább három tanítóval ellátott népiskolát alapítanak és tartanak fenn, ha önálló képviseltetésükért az egyházkerületi közgyűléshez folyamodtak és