Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-09-08 / 40. szám

Néhány percig — csend és mély némaság. Már azt hittem, agyonhallgatják a dolgot. Végre felállt Bittér K. pozsonymegyei esperes, kijelentvén, hogy ő »ez indítványt — minthogy a szóban forgó kérdés felett a zsinat ugy is napi rendre tért — feleslegesnek tartja s napirendre térést indítványoz«. A többség azonban — szavazatra bocsáttatván a dolog — az indítvány tárgyalását határozta el. Mudrony Pál véleménye: Prónay a zsinaton, mint egyetemes felügyelő bészélt s nem mint egyszerű tag. Ha tehát mi fel nem szólalnánk, egyházunk fejével való egyetértésünkre következtethetnének. Ép azért a kerületnek e kérdésben állást kell foglalnia. Trsztyénszlcy F. hangsúlyozza, hogy >a zsinati tagok a zsinaton tett nyilatkozataikért jogilag csakis a zsinatnak felelősek. A morális felelősséget pedig hordja kiki magán. Különben kár oly nagyon szivünkre venni az egész dolgot, hiszen mindnyájan tudjuk, hogy Prónai br. unionisztikus eszméi a zsinaton visszhangra ugy sem igen találtak*. Jánoska J. árvái alesperes csatlakozik Mudrony hoz, mert Prónay világosan kijelenté, hogy »hivatalos kötelességének tartja az unió érdekét előmozdítani*. Schneller J. hangsúlyozza, hogy a zsinati követek instrukciót nem kaptak s igy felelősségre sem vonhatók. Határozottan tudja, hogy a Prónay kinyilatkoztatta: »mint egyetemes felügyelő az unió tárgyában nem nyilatkozhattam, örülök, hogy mint zsinati tag azt szivem szerint megtehetem*. Ezután felszólalt dr. Masznyilc Endre, ki hosszabb (lapunk más helyén megolvasható) beszédében a nyitrai indítványt igaz mivoltában bemutatva, leálczázta. Végre Baltik igen ügyesen (ne mondjam furfangosan) egészen uj fordulatot adott a dolognak. Megfosztá az indítványt személyi élétől, s megragadta a jó alkalmat, hogy az egész kerülettel hitvallást tétessen ilyenformán: »A dunáninneni kerület mindennemű unionisztikus törekvéssel szemben, ősei szokásához híven, a megmásítatlan ágostai hitvallás körül sorakozik.* S ez aztán el is fogadtatott határozatképen. Még Beniczlcy K. akart az Újhelyi Atilla-féle ügyben interpellálni, de a többség ujabb leleplezésektől tartva, a ker. rendtartás bizonyos §-ára hivatkozva, melyben ugyanis meg van irva, hogy az indítványok egy nappal a gyűlés előtt az előértekezleten jelentendők be (ő pedig egy nappal előbb csak a püspökhöz terjeszté be az ügyet), a szólásjogot megvonta tőle. S hogy mind e nagy, ez igazi protestáns szabadságért még velük együtt »dicsérjük az Urat!* No hát igen : mi is dicsérjük az Urat, de majd csak a magunk módja szerint, s nem veletek! Mert a mi utaink kiinduló és végpontja (minden hitvallástétel dacára) más, mi össze nem találkozunk soha! S lesz újra harc, s talán még elkeseredettebb, mint aminő eddig volt. Baltik magán segített, de egyházán aligha tud segíteni, mert azon már segíteni nem lehet. Dixi. A tiszántúli egyházkerület közgyűlése. A hatodik egyházkerület szervezése tárgyában az egyházmegyék nyilatkozatra hivatván fel, az egyházmegyék többsége a hatodik egyházkerület eszméjét elejtette ugyan azonban »a n.-szalontai egyházmegye óhajtja, hogy az egyházkerületek és az egyházmegyék területi beosztása rendezés alá vétessék*; azon egyházmegyék pedig, melyek még e tárgyban nem nyilatkoztak (Bereg, Érmeilék és Szatmár) véleményök nyilvánítására felhivatnak. A b. e. Bévész Bálint püspök arcképének elkészítésére nézve kiküldött bizottság Barabás Miklóssal alkudott meg 400 frtban s a kép f. év őszére elkészülend. A békési gimnázium segély nélkül nem tarthatván fel magát, a békés-bánáti egyházmegye által 5000 frt államsegélyre ajánltatik. Az iratokat az egyházkerület pártolólag terjeszti fel a Conventre. Az egyházmegyei tanügyi bizottságok szervezése tárgyában kevés egyházmegyéből tétetvén jelentés, az egyházmegyei tanügyi bizottsági elnökök felszóllíttatnak, hogy az egyházmegyei tanügyi bizottságok szervezéséről s az egyházmegyei népiskolaügy állásáról szóló jelentésöket f. évi november l-ig az egyházkerületi tanügyi bizottsági elnökhöz múlhatatlanul küldjék be. Az egyházkerületi középiskolai felügyelő bizottság elnöke, mivel csakis ezen ülésig vállalta el hivatalát, állásáról ismételten lemond, mivel részint betegeskedése, részint másnemű elfoglaltatásai miatt is, hivatalát, saját óhajtása szerint az ügy fontosságához képest, be nem töltheti; de felkéretett, hogy a jövő gyűlésig még maradjon meg állásában. Az elemi és középiskolákat egyházunk ugyan óhajtja megtartani; de akkor azok fentartására nézve, a viszonyokhoz képest, áldozatokról kell gondoskodni, hogy versenyképesek lehessenek; a felügyeletre nézve pedig, ha már »az egyházkerületi népiskolai szervezet* megalkottatott, »szigorúan kellene utasítani az egyházmegyéket, illetve az egyházmegyei tanügyi bizottságokat s azok elnökeit*, hogy hivatásukban szigorúan és pontosan járjanak el, hogy így az egyházkerület, a ker. tanügyi bizottság jelentései alapján, tisztában legyen az egyházkerületi népiskolai ügy állásával; mert ez az örökös felszóllítgatás, figyelmeztetés — s még sem tesznek az illetők semmit — legalább is furcsán veszi ki magát s az ügynek is csak hátrányára van. Az egyházkerületi középiskolák is folyton emelkednek, szaporodnak, fejlődnek, az ezek felett való felügyeletre meg — úgy látszik — egy külön önálló hivatal, egy egész ember kellene. (Kisújszállás is pár év múlva VIII oszt. gimnáziummá lesz.) Ugy értettük, hogy várja az egyházkerület, míg a zsinat az iskolai törvényt is letárgyalja s akkor akar érvényesen intézkedni, mi mindenesetre helyeselhető s méltánylandó várakozás. Volt egy kis vita a gyűlés tartama alatt a cura pastoralis, a belmisszió felett is! Valahára! Az adott rá alkalmat, hogy H.-M.-Vásárhely egy népiskolai felügyelői állást kiván szervezni s ezen szándékát az egyházmegye utján az egyházkerületre felterjeszti; még pedig oly egyénnel óhajtja az állást betölteni, ki lelkészi funkciókat is végezhessen, midőn a várostól 4 — 5—6 mértföldnyire eső tanyai iskolákat látogatja. E felett fejlett aztán ki egy üdvös vita. Tisza István, Szabó János, Balogh Ambrus, Kovács Ferencz elfogadják a szervezetet, ugy a mint beterjesztetett. Kiss Albert a célt, a mennyiben a belmisszió, a cura pastoralis gyakorlására is gondot kívánnak a vásárhelyiek fordítani, helyesli; de oly nagy népességű egyházban, oly nagy területen, mint H.-M.~Vásárhely fekszik, képtelenségnek tartja, hogy négy lelkész képes legyen a belmissziói teendők teljesítésére, ennélfogva ő egy ötödik lelkészi állás szervezését óhajtja s erre bízatnának a most jelzett ideiglenes álláshoz kötött teendők. Könyves Tóth Kálmán, Szathmári S., Szarka Boldizsár épen a kura pastoralis gyakorlása céljából azt óhajtanák, hogy a városi iskolák felett való felügyelet (29 iskola) maradna meg a lelkészek kezei közt, a tanyai iskolák (14) felügyelete bízatnék az újonnan szervezendő állás