Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-08-25 / 38. szám

EGYHÁ PROTESTÁNS OLAI LAP. Szerkesztőség1

: IX. kerület, Pipa-utca 23. szám, hová a kéziratok eimzendök. Kia<l<S-liivalnl : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése, hová az előfizetési és hirdetési dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalban és a kiadó könyvkereskedéséhen (Akadémia bérháza). E(/yes szám. ára 20 kr. Evangelizálás az iskola utján. Sokat haboztam, míg rászántam magam, hogy nyilvánosság elé lépek soraimmal. Az evangelizálás felszinre került eszméje szólásra késztet engem is, de hogyan és miként szóljak hozzá, hogy vélt használás helyett kárára ne legyek a szent ügynek? . . . Sok tépelődés után elvégre is arra határoztam magam, hogy egész meztelenségében tárom fel azokat a kényes sebeket, melyeknek gyökeres orvoslásától függ, szerény nézetem szerint, az evangelizálás biztos sikere. Ha egy eredetileg tiszta csermely idő multával zavarossá válik, hasztalan merítgetjük annak medréből az iszapot, tükrét visszanyerni mindaddig nem fogja, míg magát a forrás száját nem tisztogatjuk ki, honnan a föveny és az iszap szivárog a mederbe. Komoly megfontolást igénylő szavak azok, melyek eddigelé e becses lap hasábjain az evangelizálás érdekében felhangzottak, de legyen szabad megjegyeznem róluk, hogy jobbára csak másodrangú tényezők, amennyiben nem a forrás tisztogatására, hanem csak az abból eredő iszapos víz megszűrésére irányulvák, mely sisiphusi munka pedig magát a csermelyt tisztává sohasem teheti. Nem elég csak a ferde kinövések és fattyúhajtások nyesegetésének módozatairól gondoskodnunk, s ilyeneket sürgetnünk, de körültekintő óvatossággal lehetőleg oda kell hatnunk, hogy ilyenek ne is keletkezzenek az egyház testén, mi csak akkor és ugy fog bekövetkezhetni, ha önnön magunkat evangelizáljuk legelső sorban is, mert ha a só megizetlenül, mivel sózatik meg? Saját magunk, egész hit- és erkölcsi életünk evangelizálása: ez az első és fődolog. Saját magunk, a magyar református Sión egyetemének evangelizálása pedig kell, hogy már az iskolában, egyházunk veteményes kertjében kezdetét vegye, honnan mint megannyi forrásból ágazik szét az életbe az evangéliom kristálytiszta vize, vagy az indifferentizmus tisztátalan iszapja. Azok a gyógyítandó kényes sebek, azok az iszappal telített források főleg közép- és felső iskoláink felületes, mondhatnók laza vallásos nevelési rendszerében feneklenek. Legelső sorban iskoláinkban kell tehát az evangelizálás nagy munkáját megkezdenünk. Az evangelizálás munkájának voltaképen a bölcsőnél kellene kezdetét vennie; ma már azonban ennek a módja, t. k a házi istentiszteletnek gyakorlása a protestáns ősök erényeivel együtt kiment a divatból, a mai szülőknek csak kevés percentje törődik a gyermeki szív és kedély vallásos irányban való képzésével, legtöbb családban nincsenek a gyermekek imádkozásra, éneklésre tanítva, felserdülnek, iskolakötelesekké lesznek anélkül, hogy kicsiny ajkaikkal imádkozni, énekelni csak egyszer is megkisérlették volna. Részint nevelői, részint mostani állásom minőségében huzamosabb ideig tartózkodtam egyes családok körében, s azzal a szomorú tapasztalattal lettem gazdagabb, hogy még lelkészi házaknál sem mindenütt otthonos a gyermekek imádkozása, pedig egy-egy fohászszerü imácskának, egyegy rövidebb és könnyebb zsoltár vagy dicséret versecskének betanítása semmivel sem jár több fáradsággal a világi versek és dalok elsajátításánál. Tapasztalaton alapuló meggyőződésem, hogy komoly kitartással meglehet a gyermeket nemcsak anya-, de idegen nyelvű imádságra is tanítani. Ha komolyan akarunk hát evangelizálni, saját családi életünkben kezdjük meg a házi istenitisztelet meghonosításával, illetve visszaállításával, nemcsak azért, mert a példa, különösen a lelkészi család példája vonzó erőt szokott gyakorolni, hanem azért, mert az emberi szivből sohasem mosódnak ki azok a nemes érzelmek, azok a vallásos cselekmények, melyek a családi szentélyben váltak úgyszólván második természetünkké. Én nem szégyellem megvallani, hogy azok az imádságok, azok az éneklések emelik éghez legjobban lelkemet ma is, melyeket édes atyám térdein, s édes anyám ölében tanulgattam. Gyermekéveimben elsajátított imáimat, énekeimet nem adnám cserébe Brazilia gyémántjaiért sem, mert ezek a holt ásványok csak fénylenek, az én gyermekkori 75