Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-01-28 / 4. szám

Harmincötödik évfolyam. 4-dik szám. Budapest, 1892. január 28. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség-: IX. kerület, Pipa-utca '43. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánszki/ Viktor könyvkereskedése, hová az előfizetési és hirdetési dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre : 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalban és a kiadó könyvkereskedésében (Akadémia bérháza). Egyes szám ára tiO kr. Egy hangzatos, de üres eím. Theologiai magántanár. Szinte hihetetlenül hangzik egy egyházi lapban, főleg protestáns érdekeket szolgáló lapban az a cím, melyet soraim élére állítottam. De bármennyire visszatetszőnek tűnik is fel az az állítás, hogy annak a protestáns egyháznak körén belől, a mely puritán szelleménél fogva esküdt ellensége minden külfénynek, tetszelgős hiúságnak, létezhetik, sőt valósággal létezik is »hangzatos, de üres cím« : mégis igaz és eltagadhatlan, mert a való élet bizonyítja. íme! ilyen cím nálunk: a theologiai magántanár«. E becses Lap 3. számában Senex cikkezik erről az intézményről, elmondván annak kellő méltánylásban nem részesülő voltát; engedje meg azért Nagytiszt. Szerkesztő ur, hogy az ügy érdekében én is igénybe vegyem becses Lapjának egy kisded helyét és hozzájáruljak az álomba ringatott kérdés bolygatásához. Miután minden intézménynek egyedül az a cél adja meg létjogát, a melyért felállíttatott, a melyet megvalósítani hivatott, nézzük, miféle cél eszköze akar lenni a theologiai magántanárság. A cél, ugy hiszem, két oldalú, objectiv és subjectiv. Objectiv oldaláról feladata ennek: emelni a theol. tudományosság színvonalát az által, hogy vonzerőt gyakoroljon a theologiai ifjúságra, mintegy beédesgesse a theol. tudományok nagy csarnokába és ott megkedveltetvén velők a búvárkodást, felavassa őket a tudomány szolgálatára. Subjectiv oldalról tekintve, az ezen intézmény célja, hogy külsőleg is kitüntesse, láthatóvá tegye egyesek tudományos készültségét a cím adása által. Azt hiszem, jól esik hinnem, hogy egyházunk minden tagja kivétel nélkül szivén hordja a theol. tudományosság szent ügyét és lelkesülve üdvözöl minden oly intézményt, mely eszközeül szolgálhat magasztos célunknak, a világosság terjesztésének. Az is megérdemli a megfontolást, hogy külsőségeken kapkodó, »doktor«-ok ezreivel elárasztott társadalmunkban csak a »cuique suum« elvének teszünk hasznos szolgálatot, ha a tudós theologus érdemjegyéül a »doktor« címnél tán szerényebb »magántanár« pecsétjét nyomjuk homlokára. Ebből a szempontból tehát elvileg a magántanári intézmény kifogás alá nem eshetik. — Sajnos azonban, hogy az elméletet, mint sok másban, ugy ebben is megcsúfolj a a gyakorlat, az elv az élet követelményeivel nehezen egyezik össze. Mert hát, hogy is van ez az életben? A magántanári oklevél megszerzése végett az illetőnek előbb a külföld valamelyik egyetemét kell meglátogatnia. Helyesen! a leendő theologiai tanár hadd ismerje meg közvetlenül a nagy theologusokat, ismerkedjék meg az ottani eszmeáramlatokkal, tanulja meg a szerep vivők példájából, hogyan kell a tudományos kérdések mélyére hatolni s ha más egyéb eredménye nem volna is ennek a némelyektől kicsinylőleg »csatangolás «-nak gúnyolt, költséges és egy igazán komoly törekvésű i íj ura nézve elég fáradsággal is járó vállalkozásnak: annyi kétségtelenül lesz, hogy meggyőződik a mi theol. irodalmunk szegénységéről s ebből egy tudománykedvelő ifjúban önként támad az itthoni munka megáhítása. Könyvekből ezt ugy megtanulni, mint közvetlen tapasztalatból, már csak a közvetlenség lélektani elsőbbségénél fogva is, sohasem lehető. De menjünk tovább. Az egy év letelte után a konventi szabályzat szerint leteheti az illető az Írásbeli és szóbeli vizsgát. Igen! kikapja a diplomáját is; szép, sokat mondó az a diploma, de hát .... kenyeret nem ód. Már pedig mindennél előbbvaló a megélhetés, ezért ismét csak a kápláni bizonyítvány keresendő elő és amazt, azt a szép, azt a sokat mondó diplomát szépen elteheti, míg rákerül a sor. Ha ugyan kerül.... És éppen ez az, a mi méltán gondolkozóba ejt és ezen elvileg üdvös intézmény ügyében felszólalásra indít. Jelenlegi szervezetünk ugyanis a theol. magántanároknak semmiféle biztosítást nem nyújt, már pedig ha az egész intézményt, mint erősen, de igazán kifejezi Senex, »nevetségessé« nem akarjuk tenni, gondoskodnunk kell annak gyakorlati alkalmazásáról is, mert szent könyvünk szerint »méltó a munkás 7