Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-07-28 / 34. szám

érezte a kegyelemnek nagy ajándékait, melyek őt adóssá tették. Ha érezzük mi is a végetlen kegyelem munkáját: akkor lehetetlen lesz nem éreznünk nekünk is a nagy tartozást, a melylyel kedveskednünk kell a mi felebarátaink javára, azaz épületire«. Mert »a keresztyén élet nem üres ábrándozás, önmagába elzárkózó elmélkedés, visszavonuló vezeklés vagy hittani tételek felett szőrszálhasogató okoskodás, hanem egy az egész földi életet megjavító, meggyógyító, átalakító és újjászülő óriási munkásság, melynek egy pillanatra sem szabad szünetelni, és az életnek egyetlen körét és viszonyát sem szabad elmellőznie, érintetlenül hagynia«. És közöl e zárbeszédben egy épen ide illő gyönyörű imát is, a nagy Széchenyitől, melyet hazánk ez egykori oszlopembere 1.832-ben irt a naplójába. »Mindenható Isten, töltsd el szivemet angyali tiszta szeretettel embertársaim, hazám s honfiaim iránt! Add tudtomra, mit tegyek és miként kezdjem ! ? Lenyesik szárnyaimat. lábamon járok; levágják lábaimat, kezemen fogok járni; kiszakítják kezeimet, hason fogok mászni, csak használhassak!« Valóban méltó ezt is megszívlelni. A cyklus beszédsorozatán kívül, még öt beszédet ad szerző e kötetben, a melyek hasonlókép nagyon magvas beszédek, s kidolgozás tekintetében sem állnak amazok megett, sőt némely részben még tán kedvesebbek. Kiemelkedik ezek között a lelkészavatási (mért nem szentelési ?) s az üj-tátrafüredi egyesült protestáns templom felavatási (itt is avattak ?) harmadik évfordulóján mondott beszéd, melyeknek mindegyike aranyakat, ér s reánk nézve is nagyon érdekesek, a mennyiben főként ezek adják az alkalmat arra, hogy a kézalatti kötet tanításai felett, szerkezeti tekintetben is bővebben mondjuk el szerény észrevételeinket, a melyeket e második közleményünk keretébe, legjobb akarattal is már be nem szoríthatunk. Garzó Gyula. BELFÖLD. Püspöki látogatás a solti egyházmegyében. Második szakasz. kedves kötelességnek teljesítése kedvéért fel kell említenünk. Eredeti terv szerint az indulásnak délben hajóval kellett volna kezdődni és a Hartára érkezés délután 5 órára volt jelezve. De a püspök ur engedett a szívélyes meghívásnak, melyet tisztelt barátja, a pesti egyházmegye fáradhatatlan tevékenységű ügybuzgó uj gondnoka: gróf Teleki József intézett hozzá; a nemes gróf tetétleni birtokára hivta meg a nagynevű főpásztort, hogy látogatásának kezdetén, május 9-kén töltse vendégszerető házánál és egyúttal felajánlotta készséges szolgálatát, hogy ugvis mint a solti egyházmegye világi tanácsbirója Kalocsáig el fogja kisérni így történt azután, hogy hajó helyett vasúton indult el főpásztorunk a második szakasz megkezdésére. Az egyházmegye nevében a foktői lelkész egészen Budapestre ment a püspök elébe és az indóháznál csatlakozott kíséretéhez, kunszent-miklósi állomásnál Szász János dabi lelkész és egyházmegyei számvevő, a szabadszállási állomásnál Tóth Gábor szabadszállási lelkész tisztelegtek a főpásztornál és növelték kísérete számát Fülöpszállásán Eötvös Sándor odavaló lelkész és gróf Teleki József fogadták az érkező vonatot és üdvözölték a püspököt. Majd átesve a fogadtatás ünnepélyességein, a várakozó hintókra szálltak a vendégek, mert ettől a perctől mindannyian a gróf vendégei valánk, a ki látható nemes örömmel várta, fogadta és kisérte püspöki barátját vendégszerető házába. Nem lepett meg bennünket, de valóban jól esett főrangú tanácsbiránk egyszerű, keresetlen magyaros vendéglátása, melyet megérkezésünk első perceiben nyilvánított és mindvégig éreztetett velünk. A mint megérkezett a püspök és kísérete a park közepén levő főúri lak elébe, melynek nemes egyszerűsége tulajdonosainak választékos finom Ízlésére vall, — a méltóságos grófné fogadta főpásztorunkat, az igazi magyar háziasszony fesztelen szivélyességével. Ettől kezdve a nemes grófi pár egymással vetélkedett, hogy kedves vendégükre nézve, kiben a püspökön kívül a szeretett jó barátot és az országoshirű költőt is tisztelték, minél kellemesebbé tegyék ott időzését. Nem hiszszük, hogy indiscrétiót követünk el vele, ha kimondjuk — hiszen a magyar ember nyíltan kimondja azt, amit érez — hogy az ott töltött napnak kedves emlékét vitte magával szeretett püspökünk és nekünk, kísérete tagjainak, mint mindig, ugy e részben is jól esik, hogy példáját követhetjük Ez a nap sem telt el munka nélkül. A gróf az uradalmában levő cselédség gyermekei számára iskolát rendeztetett be és tanítói állást szervezett. Ez az iskola és ez a tanítói állás nincsen ugyan szervi összeköttetésben a solti egyházmegyével — de főpásztorunk még a délelőtt folyamán alaposan megvizsgálta és a tanítás sikere, a gyermekek jó szoktatása felett — általánosságban megelégedését nyilvánította. A délutáni órákban pedig szobáiba vonult — nem mint mondani szokták pihenésre — hanem, hogy rendezze iratait, hogy ismét átvizsgálja a gondjaira bízott és rövid időn meglátogatandó egyházak vallási, erkölcsi és anyagi életének képét, hogy azután a szerint intézze főpásztori intéseit. Másnap reggel, azaz május 10-én búcsút vett a püspök ur a grófi családtól és megkezdte tulajdonképeni látogatási körútját. A gróf négyes fogata állott rendelkezésére, mellette maga a gróf foglalván helyet. A kiséret a többi kocsikra ült, melyeket ezúttal természetesen a vendégszerető házigazda szívessége bocsájtott rendelkezése alá. Az idő kellemes volt, szép és tiszta; az üt ellen sem panaszkodhatunk. Bojár határánál Hauer Béla kishartai földbirtokos, a hartai német és magyarosodni nehezen kezdő ref. egyházunk presbytere — és mellesleg mondva, de mindenesetre érdeméül: áldozatkész maecenása — üdvözölte a főpásztort. a hartai presbyterium küldöttsé-A püspöki látogatás a solti egyházmegyében Sziget-Szent-Miklóson — rövid időre — félbeszakadt. Szeretett főpásztorunk már előlegesen, látogatási sorrendjének megállapításakor ugy határozott, hogy Sziget-Szent-Miklósról székhelyére tér, egy heti időre, hogy kipihenje az út fáradalmait. Mindenki tudja, mit tesz őnála: pihenni. Tizennégy egyháznak személyes meglátogatása után, legnagyobb részt kellemetlen rossz időben, — a mindenütt nyilvánult osztatlan, szívből jövő, igazi benső és szeretetteljes fogadtatás után, — a főpapi ihletett ajkakról elhangzott bölcs intelmek és buzdítások után Budapestre tért, hogy ismét kezébe vegye a kormánypálczát, melyet néhány hétre, másnemű kötelességek teljesítése végett letett; hogy foglalkozzék egyházkerületének távolléte alatt összehalmozódott nagy érdekű közigazgatási ügyeivel. Ez a mi szeretett főpásztorunk pihenése. Hála legyen a kegyelem Istenének, hogy testi erőt is adott neki ehhez és hogy testi erejének teljes birtokában, jó egészségben vezérelte vissza övéi köréből ugyancsak az övéi: családja, egyháza és -munkája körébe. A második szakasz május hó 9-én vette kezdetét, de mindjárt ennek elején egy kis változtatás történt a sorrendben, melyet ugy a történeti igazságnak, mint egy