Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-01-07 / 1. szám

vágya, melylyel annyiszor óhajtott családot alapítani, de a melynek boldogsága csak már élete legutolsó éveit tudta megaranyozni. És mutatja főként az a nagyszerű végrendelete, melyben minden vagyonát, a mi pedig a nagy vagyonok közé számítható, szegény és árva gyermekek javára hagyta. Az államtudományok tanára nemcsak elméletileg tudta, hogy magának az államnak gazdagsága is az egyesek vagyonosságától függ, hanem ezt magára nézve a gyakorlatban is érvényesítette, midőn a legszigorúbb és a legkövetkezetesebb takarékossággal nagy vagyont szerzett, Az egyén ethikai erejének ez is egy jellemző nyilvánulása. Általános társadalmi viszonyaink között ez is már erény-számba megy; mert az ebionismus nem államfentartó erő a földi élet viszonyai közt. De még nagyobb becscsel bír ez önmegtagadó erő az Isten országa törvényei szerint, melyek egyike azt kivánja: add el minden marhádat és oszd ki a szegények között. Kerkapoly egy nehéz munkában és sokszor gúnyolt takarékosságban eltöltött élet minden javait s egy életében a földi örömöktől visszatartott nemes szív boldogító erejét az elhagyatott és árvaságra jutott gyermekeknek hagyta örökségül. A fényes elme világa kialudt, a nemes szív dobogása megszűnt; az erős szervezet f'elettj lioszszú küzdelem után a halál vett diadalmat; az élet nemes harca rá nézve befejezve, bekövetkezett az örök megvilágosíttatás, az örök béke, az örök boldogság! Legyen emlékezete áldott ! A jogi szakoktatási enquéte s az evang. ref. egyház. A jogi szakoktatás, illetve a jogi vizsgálati rendszer reforraálása céljából, mint e Lap s a napi lapok is jelezték, szaktanácskozás volt nem rég a közokt. minisztériumban. A tanácskozás mindkét protestáns egyházat is közvetlenül érdekli jogakadémiái révén, annál inkább, mert a kötelező doktorátus helyébe teendő »jogi elméleti államvizsgálat« a közokt. miniszter tervei szerint »csak azokon az akadémiákon lesz a két egyetem mellett letehető, melyek a miniszter előtt igazolják, hogy keblükben a kötelező tárgyakat kellő számú és képesítésű tanerők kellő óraszámban adják elő«. Az ev. ref. egyház tudvalevőleg négy jogakadémiát tart fön (Debreczen, Sárospatak, Kecskemét, M.-Sziget), az ág. evang. egyház egyet (Eperjes.) Nagyon méltányos lett volna tehát, ha az említett szaktanácskozáson mindkét egyház képviselve lett volna a maga szakemberei által. Számot tarthatott volna erre a négy jogakadémiát fentartó református egyház is és pedig annál inkább, mert tudomásunk szerint a mostani enquétenek oly tervezet szolgált alapul, melyre nézve az egyes jogi intézetek véleményét épen nem kérdezték meg. És mégis mit látunk. A lapok közlése szerint az enquéte tagjai voltak: a közokt. miniszter és államtitkára, Markusovszky miniszteri- és Leövey osztálytanácsos, Bone Ödön miniszt. titkár, mint előadó, legifjabb Szász Károly segédfogalmazó, mint jegyző. Az igazságügyminiszter részéről Pechata osztálytanácsos, a belügyminisztériumtól Széli ígnácz min. tanácsos. A kir. curiától Halmosy biró. a budapesti kir. táblától Vavrik tanácselnök, az ügyvédi kar részéről Rexa Pál és Nagy Dezső, az orsz. képviselők közül Horváth Ádám és Kőrössy Sándor, a budapesti egyetem részéről Kautz, Hajnik, Vécsey, Plósz, Pulszky. Lechner, Wlassits tanárok, a kolozsvári egyetemről Concha és Groisz, a nagyváradi kir. jogakadémiáról Bozóky igazgató, a pozsonyi kir. jogakadémiáról Eckmayer, az egri érsekiről Huberth János, végre az eperjesi ág. evang. jogakadémia részéről Horváth Ödön igazgató. Azt látjuk tehát, hogy a jogi oktatás, az igazságszolgáltatás és közigazgatás minden tényezője lehetőleg képviselve volt; megemlékezett a miniszter, ami kötelessége is volt, az ág. evang. egyház egyetlen jogi intézetéről is, csak épen a reformált egyház volt az a maga négy jogintézetével, mely teljes ignorálásban részesült, mert négy jogakadémiája egyetlen tanára által sem volt képviselve. Mert hogy Kőrössy Sándor és Horváth Ádám képviselők, régebben ref. jogtanárok meghivattak az anketre, véleményünk szerint nem tekinthető a ref. jogakadémiai tanári kar képviseletének. Hát ez nem jól van igy. Akár szándékosság, akár — mint hinni szeretjük — véletlen volt, mindenkép bántó a református egyházakra s intézetekre. Mert azt a szegénységi bizonyitványt, nem hagyjuk a négy ev. ref. jogakadémia tanári karáról kiállítani, hogy tényleg működő tanerői közül egy arra való ember se akadt volna benne, akit érdemes lett volna az enquétebe meghívni. Hisz amint mi tudjuk, a jogi szakoktatás reformjának a kérdését épen református intézet, a kecskeméti vetette föl. E Lapok legközelebbi számában arról panaszkodik »Egy protestáns*, hogy a csurgói állami tanítóképző igazgató tanácsának kinevezésénél mily méltatlan mellőzésben részesült mindkét protestáns egyház. Itt pedig most a református egyház nem is lokális, de országos fontosságú ügyben való mellőztetéséről kell beszámolnunk. Hiszszük, hogy a jövőre nem lesz igy és gróf Csáky minisztériumával szemben nem kell a hajdani »gravaminális« politika terére lépnünk. Egy református. ISKOLAÜGY. Szünet közben. (Egy református szózata az eperjesi ág. ev. jogakadémia érdekében.) A két protestáns zsinat egyelőre befejezte nagy fontosságú munkásságát, szünetet tart, erőt gyűjt. Az ev. református az érdemleges munkásságot szakította meg, az ág. evang. további tevékenységének akar biztos alapot teremteni bizottsági tanácskozások s operátumok segélyével. Ámde a folyó év első hónapjai valamelyikében ujult erővel, talán ujult lelkesedéssel gyűlnek össze mindkét egyház törvényhozói. — Vajha e szünet arra is alkalmat nyújtana, hogy a különösen tanügyi tekintetben hézagos tervezetek kiegészülést, kapjanak.