Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-07-21 / 33. szám

PROTESTÁNS Szerkesztősig-: IX. kerület, Pipa-utca 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése, liová az előfizetési és hirdetési dijak intézendök. Felelős szerkesztő és lap tulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Előfizetési Ara : Félévre : 4 frt 50 kr ; egész évre: 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalban és a kiadó könyvkereskedésében (Akadémia bérháza). E<jyes szám ára 20 kr. Főtiszteletü és Mélt. Szász Károly püspök úr beszéde a főrendiházban 1892. julius 5-kén. (Vége.) Ezt a jogot nem adhatja meg nekünk az állam vallás-egyenlőség esetében sem, mi sem élhetünk vele. Azonban világi törvények által, de ugyanezen a téren, más módon fog tehetni és talán lesz is — nem tudom megérem-e — oly lépést, mely az e tekintetben való különbségeket elenyészteti, mert amikre tegnap is volt hivatkozás s mire nézve pl. ő excellenciája Nagyvárad tudós püspöke, számos adatot hozott elő, illetőleg tényeket és adatokat, hogy a külföldi törvényhozásokban, a szülőknek a szabad rendelkezési jog meg van adva; ugy van ez minden országban, vagy legalább legnagyobb részében azon országoknak s köztük Európa legkatholikusabb országaiban — de a kötelező polgári házasság behozatala után. Természetes lesz akkor, hogy miután a házasság megkötéséhez sem egyik, sem másik hitfelekezet hozzájárulása nem lesz múlhatatlanul szükséges, akkor természetesen az ily províziók a törvénybe nem jöhetnek, bár meg vagyok győződve, hogy akkor is, ha nem lesz múlhatatlanul szükséges a házasságnak érvényességére az egyházi áldás, a mennyire a magyar nép vallásos érzületét ismerem, az emberi élet e nagy útjára indulni s házasságra lépni, az atyai áldás mellett egyházi áldás nélkül akkor sem fognak a legtöbben! Mi történik addig, míg a kötelező polgári házasság behozatnék, nem tudom. Talán polgári anyakönyv behozatala, akár egészen, akár — ami a katholikus részről támasztott dogmatikai aggályok lecsillapítása vagy jobban mondva kikerülése céljából céloztatik: csupán a vegyes házasságból születendő gyermekek külön polgári anyakönyvezése? Nem tudom, jobban fog-e az tetszeni, mint maga a 12. § ? Részemről az anyakönyvek teljes polgárosítása ellen kevesebb ellenvetést tudnék támasztani, mint az ellen a féleges intézkedés ellen, mely legjobb esetben is csak átmeneti lehetne. Mert a vegyes házasságból született gyermekeket, kik a törvény szerint egyik vagy másik felekezethez tartoznak, kizárni a saját hitfelekezetökhez tartozók anyakönyvéből; a kiközösítés bizonyos nemének a szinét viseli magán mindaddig, mig a hiteles anyakönyvek az egyház kezében vannak, s másokra nézve anyakönyvi kivonat csak abból adathatik ki, nem a polgári hatóságnál őrzött másodpéldányból. Mintha ezek a szegény gyermekek felekezetnélkülieknek bélyegeztetnének, akikről a polgári hatóságnál vezetik az anyakönyveket, mint a nazarénusokról! Megvallom, félrendszabályoknak nem vagyok barátja. De oly országban, ahol gyökeres reformokat behozni (kivált némely dolgokban!) annyi nehézséggel jár, elismerem, hogy ilyenekre is van néha szükség. Felhozatott tegnap, felhozatott ő excellenciája, Pálffy Mór gróf által ma is, miért történt az, hogyan történhetett az, hogy az 1868: 53. t.-c. 12. szakaszát a törvényhozás ugy állapította meg, amint ma van, és nem ugy, amint az akkori vallásügyi miniszter, Eötvös József beterjesztette. A kérdés ma, elismerem, nemcsak történeti érdekkel bír, hanem határozó lehet azon szempont megbirálásában is, mely körül ma a diskusszió forog. Sokan életben vannak még, akik az akkori törvényhozásnak nemcsak szavazó tagjai, de az előleges tárgyalásokban, bizottsági értekezletekben, párt és közös értekezleti tanácskozásokban részt vettek és épen erre az időre esvén rövid ideje egykori parlamenti működésemnek, melyről bátor voltam beszédem elején szólni, én is tudok erről valamit, mert már akkor bizonyos szorosabb összeköttetésben álltam báró Eötvös József miniszterrel. És bátran mondhatom, hogy míg báró Eötvös József, akkori vallásügyi miniszter, mindnyájunk előtt ismeretes és hiszem, hogy örökre emlékezetes eszményi, erkölcsi, ethikai felfogásában a szabad választás elvét teljes meggyőződéssel jóhiszeműleg hozta be a törvénybe s védelmezte a törvényhozásban, végül engedte magát saját pártja