Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-07-14 / 32. szám

nyugalma minden tekintetben megóvassék. Ez oly pont, hol az állam érdekelve van, hol az ő érdekei megóvásáról van szó. És még tovább megyek. Midőn az állam a maga érdekeit óvja, ezekkel együtt egyeseknek érdekeit is óvni köteles, s óvni köteles nemcsak a külellenség támadása ellen, hanem óvnia kell szellemileg és anyagilag egyaránt; s vájjon nem kötelesség-e az államnak védelmezni a gyengébbet az erősebb ellen és intézkedni azon irányban, hogy az erősebb állal a gyengébb érdekei ne sértessenek ? Mert az emberi természetben van, s az semmi irányban sem tagadja meg magát soha, hogy az erősebb mindig hajlandó a gyengébbet megkárosítni, elnyomni, vagy annak érdekeit háttérbe szorítani. Az emberi természetnek ezen épen nem dicséretes vonása semmivel sem ellenkezik jobban, mint Krisztus tanával, mint általában a vallási és erkölcsi érzülettel. Mégis meg nem tagadhatjuk és vájjon tagadhatná-e valaki azt, hogy épen e kérdésben és általában a felekezetek közti kérdésekben nem egyenlő erővel bírnak azok a különböző felekezetek, a melyek kölcsönös jogköréről és viszonosságáról itt szó van. Távol legyen tőlem panaszképen említeni fel, mert hiszen a három százados történelem ellen kellene panaszt emelnem, de kétséget nem szenved, hogy a protestáns egyházak, melyek először üldözve, azután elnyomva voltak, még most is az 1848. XX. t.-cben kimondott, de eddig meg nem valósított magas elv, sőt a viszonosság és az egyenlőségre nézve vonatkozó azon bekezdéssel: »Addig mig az 1848. XX. t.-c. szerint a vallások egyenlősége iránt véglegesen intézkedik a törvény« hozott 1868. LIII. t.-c. és ennek 12. §-a után is kitagadhatná, hogy •— a magyar protestáns egyház a magyar katholikus egyházzal szemben ma is a gyöngébb fél. Nemcsak számban pedig, hanem előjogokban, kiváltságokban — és valljuk meg: gazdagságban is, melyet távol legyen irígylenünk tőle, habár fájlaljuk hiányát, nem főpapjaink részére — a minők köztünk nincsenek, csak primi inter pareseink — hanem szegény egyházaink részére, melyek létfentartásuk eszközei nélkül is szűkölködve, annál kevésbbé teljesíthetik kötelességöket a haza, a vallás, az emberiség iránt ugy, a mint akarnák! Igy a protestáns egyház nem egyenlő fegyverekkel áll azon küzdelemben — nem rossz értelemben véve a küzdelmet és harcot — mondjuk: versenyben, melyben a róm. katholikus egyházzal s annak nagyméltóságú és méltóságos püspöki karával szemben állunk, nem egyenlő fegyverekkel s igy épen azért, mert gyengébbek vagyunk, kell appellálnunk a törvénynek, az államnak védelmére. Sem azt, hogy miért, mennyiben s mivel vagyunk gyengébbek, nem akarom részletesen tárgyalni, hiszen köztudomásu, hogy hazánkban az egyházaknak történelmileg kifejlődött helyzetében közjogi, társadalmi, vagyoni, tekintélyi, egyszóval minden tekintetben — mi a dolog természetében van — előnyben áll az az egyház, mely magyar államunknak keresztyénné váltakor itt az állammal való szoros összefüggésbe lépve, e szoros összefüggést mai napig megtartotta; melynek első királyunk, kinek dicsőség legyen, hogy a nyugati s nem a keleti egyház keresztjelvényét állította fel Magyarország bérceire, akkor, mikor jósként előre látva, ezzel a nyugati civilizációt vezette be Magyarországba, mondom, melynek első királyunk és több utódja egyházi és iskolai célokra, a keresztyén vallás terjesztésére, az után a honvédelemre, az állami célok előmozdítására nagy dotációt adtak, vagy dotációkat a püspöki s egyéb főpapi állásoknak, melyeknek ezek ma is élvezetében vannak. A gör. keleti egyház is, bár az nem 900, hanem csak 200 év óta számlálhatja e hazában jogi állását, a midőn a XVII. század legvégén Csernovits Arzén patri arcba vezetése alatt szorítva a török nyomástól és üresen találva a törökök által elpusztított magyar területeket, szintén tetemes javadalmat kapott; kaptak, kaptunk mi protestánsok is valamit a nemzeti fejedelmektől, és még a legújabb, törvényesen bevett egyház, az erdélyi s hozzá tartozó román egyház is, mely csak 1848-ban lett törvényesen bevett vallássá s nyert állami jogot — mondom — mindezek fokozatosan fejlődött történelmi múlttal bírnak, mely multat sem megbolygatni, sem amit az kötött feloldani akarni, annál kevésbbé a szerencsés helyzetben levők iránt irigységgel viseltetni, azt hiszem sem jó embernek, sem jó hazafinak eszébe nem jut. De így van a dolog méltóságos főrendek s azért nem csinálunk belőle titkot, hogy mi protestánsok az erősebb, hatalmasabb róm. katholikus egyházzal szemben, nem mondom hátrányban vagyunk, de mindenesetre gyengébbek vagyunk nála s így, minthogy a haza iránt egyenlő szeretettel, áldozatkészséggel, életünk feláldozásával tartozunk és erre készek is vagyunk, méltán igényt tarthatunk érdekeink megóvására, ha kell védelmére. Nem mondom, hogy adja meg az állam mindazt a többi egyházaknak is, amikkel egy kivételes egyház bir, de azt mondom, hogy egyenlő jogot, a törvény előtti teljes és igaz, valódi egyenlőséget adja meg, mindaddig, míg az, hogy minket védelmében részesítsen, feleslegessé nem válik, és rólunk védő kezét a vallás terén levenni, az idő elérkeznék.