Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-07-14 / 32. szám

zött, helyre áll, ha ugyan megzavartatott, az országban. Arra a javaslatra, hogy a botránykő eltávolíttassák s akkor minden jó lesz, mindenki által tiszteletreméltónak elismert jelszavak szolgálnak: a természeti jog, a szülők azon joga, hogy szabadon rendelkezhessenek gyermekeik vallásos neveltetéséről. Hisz nem élünk Spártában, nem élünk, mint egy igen t. szónok tegnap említette, Lykurgus törvényei alatt, mikor a gyermeket az anya emlőjéről vette át az állam nevelésre. Mondatott, hogy ez belenyúlás a család szentélyébe, elneveztetett e rendelkezés állami omnipotenciának, sőt egy t. tagtárs által — ha jól hallottam — önkénynek is. Állami omnipotencia, hogy ne mondjam önkény! Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy az állami omnipotenciának, mikor az önkény értelmében vétetik, én sem vagyok barátja; s kérem Zichy Antal igen t. barátomat, hasonlókép mint ő tegnap felszólította közös barátunkat, Szontágh Pált, hogy szavaimból erre következtetni ne méltóztassék. Az államnak — s itt csak alkotmányos és jogállamról beszélek, mert azt hiszem, hogy a mienket mindnyájan ilyennek tartjuk s kívánjuk -omnipotencziája, felfogásom szerint a souvérén törvényhozás joga. Minden jogállam az alkotmányos faktorok megegyezésével törvényeket hoz, s e törvényeknek érvényt szerezni s azokat minden alkotmányos eszközzel végrehajtani kötelessége és joga egyaránt. Azért alakul állammá a társaság, hogy ne mindenki magának legyen feltétlen törvényhozója, hanem a közjó előmozdítására az alkotmányos faktorok megfontolása után, mindenkire nézve egyenlően kötelező törvények hozassanak. Az állam igy értelmezett omnipotencziáját, azt hiszem, azok sem vonják kétségbe, kik e kérdésben az omnipotenczia ellen szóltak. Az állam e joga kiterjed az állam-élet s a polgárok összes jogviszonyaira, s igy jogállamban senki sem mondhatja valamiről, hogy az feltétlenül az ő elhatározásától függ, neki abból senki sem parancsol, csupán arról, miről a közmondás is mondja, hogy vámmentesek : gondolatairól. A gondolatnak, meggyőződésnek teljes szabadsága fennáll, de az is csak addig, mig a gondolat szóvá, irássá vagy tetté nem lesz, a mikor azon kritika alá esik, vájjon nem sérti-e vagy másnak jogát, vagy az állam törvényeit. Az állam törvényei által rendelkezik mindenről, ami az emberé: földről, vagyonról, örökségről és szerzeményről, sőt még az életről is. Teljes szabadsággal és korlátlanul semmivel nem bírunk a társadalomban, az államban, amire nézve a közjóra és közmegegyezéssel alkotott törvények minket egyben és másban ne köteleznének. Szabad rendelkezési jog gyermekeinkről! Mert azt mondjuk, gyermekeink a mieink, ezekkel az állam nem parancsol. Ezt föltétlenül talán még azok sem fogják állítani, kik ezt az elvet előtérbe állították a jelen esetben. Hiszen gyermekeinkről rendelkezik az állam a legújabb törvény szerint már három éves korában a kisdedóvodák tekintetében. Pedig azt hiszem, ez sem csekély és ez sem a vallásos és bármiféle neveléstől fíiggetlen vagy külön tárgy. Igaz, hallottam szülőktől, de azok értelmetlen szülők voltak, akik azt mondották nekem, iskolafelügyelői jogköröm közepette, hogy ki parancsol az ő gyermekeikkel, ők nem adják iskolába, mert nekik azokra szükségük van, hogy libát és barmot őriztessenek vele. Azt hiszem, ezt a szabadelvű felfogását ezen szülőknek — s nem egy van ilyen — nem fogják magukévá tenni azok, akik a gyermekekkel való szabad rendelkezést a jelen esetben kívánják. De az állam még tovább megy. Meghatározza azt is, hogy a gyermekek mit tanuljanak, igaz, csak a nyilvános iskolákban, és erre volt tegnap több izben utalás, hogy a magánnevelésben nagyobb szabadsága van a szülőknek. De mondani nem szükség, hogy a gyermekek 90 százaléka, a szegényebb, vagy a közép, vagy még a vagyonosabb osztályból valók nagy része is nyilvános iskolába jár, hol neki a tantárgyak meg vannak határozva, sőt meg van határozva az is, hogy a vallásoktatást a maga hitfelekezetétől kell nyernie s ez ép oly kötelező tantárgy, mint a többi, míg a többi tantárgyaknál még a tankönyv is állami birálat alá esik, az állam s annak érdekei szempontjából. Hogy a gyermekekkel végezzek ezen az oldalon, mikor fiaink a 19-ik évet betöltötték, akkor elviszik őket katonának s akkor az ember még életével is az állam adósa. Az állam tehát mindnyájunkkal rendelkezik abban a körben, a melyben azt az állam érdekei kívánják és szabadságunkat csak abban hagyja meg, a miben való eljárásunk sem más jogait, sem az állam érdekeit nem érinti. És itt vagyok a kérdésnél, mert kérdem: nem érdeke-e az államnak, hogy miután vannak vegyes házasságok, azok által sem az egyik, sem a másik félnek hitbeli meggyőződését, sem a családnak békéjét és nyugalmát háborítani ne engedje, hanem minden eszközt, mely rendelkezésére áll, felhasználjon arra, hogy egyeseknek hitbeli aggályai, mert azok bármely oldalról jöjjenek is, ha egyszer őszinték, a legnagyobb tiszteletre méltók, kíméltessenek, vagy épen elháríttassanak, mind pedig a másiknak ugyanazon jogai ne sértessenek és az államnak közbékéje, a családok