Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-07-14 / 32. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI Szerkesztőség': IX. kerület, Pipa-utca 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése, hová az előfizetési és hirdetési dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalban és a kiadó könyvkereskedésében (Akadémia bérháza). Egyes szám ára 20 kr. Főtiszteletü és Mélt. Szász Károly püspök úr beszéde a főrendiházban 1892. julius 5-kén. *) Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Midőn először van szerencsém e mélyen t. főrendiházban felszólalni, — hogy felszólalok erre kötelesség hiv fel — megvallom, bizonyos félelem lep meg, midőn magamat a méltóságos főrendek nagy részével mintegy szemben találom. Annak a kettős veszélynek vagyok kitéve, hogy gyengeségem érzetében vagy elhallgassam meggyőződésemet, amire nem vagyok képes, vagy talán véteni találok azon mélyen érzett köteles tisztelet ellen, a melylyel a nagyméltóságú főrendiház minden tagja iránt és igy a túloldalon ülő t. tagjai iránt, is szivem szerint viseltetem. Azért engedelmet kérek arra, hogy a tegnapi és részben a mai vita által felébresztett és megszilárdított nézetemnek szinte kifejezést adhatok, ígérve, hogy a parlamenti illem és szokások ellen, melyeknek egykor, bár rövid ideig és bár oly régen, hogy azokból már kijöhettem, részese valék, véteni vagy azokon túllépni nem fogok. Parlamenti szokás, hogy a midőn az ország egyévi költségvetése tárgyaltatik, akkor oly tárgyak is, melyek inkább a levegőben, mint a költségvetésben vannak, melyek a költségvetésnek egyetlen tételével sem hozhatók szoros összefüggésbe, felvettetnek a vita tárgyaiul. E szokást követi a méltóságos és nagyméltóságú főrendiház is jelenleg, midőn a költségvetés általános tárgyalásánál az a kérdés vettetik fel, melyet talán nem egészen helyesen elkeresztelési kérdésnek neveznek s a mely lényegében az 1868: LIII. t.-c. 12. §-ának megváltoztatása, módosítása, vagy mint tegnap mondatott, interpretálása körül forog. S itt méltóztassék megengedni nekem, hogy mindenekelőtt mély tiszteletemet fejezzem ki azon férfiú iránt, ki e kérdést is először hozta szóba, *) E beszéd egyes kisebb részletei elmondva nem voltak, részint mert már előbb Papp G. püspök úr és Beöthy Zs. reflektáltak a vita illető pontjaira, részint a beszéd nagy terjedelmére való tekintetből. az ország hercegprímása, ő eminenciája iránt még pedig nemcsak azt a személyes tiszteletet, melyben teljes mértékben osztozom előttem szólott hitsorsosom és püspöktársammal, hanem azt is, amelyet, ha valami, a tegnapi nap is nevelhetett bennünk és pedig több okból. Első sorban azért, mert midőn a mindkét részre fontos kérdést felvetette, egyáltalában nem azon szándéktól vezettetett, hogy az ellennézetűeket lesújtsa erővel, hanem, hogy a hozzájuk való közeledést az ő nézeteiknek is számbavétele által megkísérelje, próbálja kiegyenlíteni az ellentéteket valamely minden oldalra megnyugtató módozat által, mely lehetőleg — és az volt ő eminenciájának kimondott és egész előadása által beigazolt célja — az általános békének kinyomatát viselje magán, melynek jelszavát, midőn mai magas állásába lépett, legelőször üdvözölte ajkairól az ország. (Éljenzés.) Az a kísérlet, melyet ő eminenciája a törvény esetleges megváltoztatása, vagy ujabb értelmezése által célja elérésére itt felhozott, fájdalom, legalább engem nem nyugtathatott meg, nem győzhetett meg e terv elfogadhatósága, sőt célszerűsége felől sem, a mit pedig ő eminenciája kétségkívül mindnyájunk irányában célzott. De ez, valamint az ő személye és állása iránti tiszteletet, ugy szándokai tisztaságában és nemességében való hitemet legkevésbé sem alterálja. Mint előrebocsátottam, kötelességemnek tartom e kérdésben saját nézeteimet és aggályaimat is kifejezni. S itt ismét köszönettel tartozom a tegnapi igen t. szónokoknak a túloldalon, kik a kérdést, a maga teljes világosságában, egész őszinteséggel állították fel. Mert, amit eddig is hallottunk, láttunk, kiolvastunk a sorok között, vagy a sorokban, az tegnap világos kifejezést nyert. T. i, hogy a tulajdonképeni botránykő, a lapis offensionis, nem más, mint épen ez a paragraphus, melyről szólunk. Ezt kell eltörölni, ezt kell az útból eltávolítani s akkor minden rendén van, helyre áll a béke a családokban, helyre áll a felekezetek kö-