Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1892 (35. évfolyam, 1-56. szám)

1892-07-07 / 31. szám

szőrszálhasogató ember szavára hallgatni, mint én, irtak olyan énekeket, melyek levének elénekel hetetlenek, (mint F. Horváth Ádám mondá: tiszteletes Varjas János professzor ecsém énekére) a kellő rythmus és cesura hiánya miatt. Szívesen szólok máskor is; de mindig és mindig csak azt szólom Pállal : haszontalanul munkálkodunk, haszontalanul pazaroljuk el a mi erőinket, gyűlés, gyűlés és ezerszer is gyűlés kell elébb, a hol az eddigi mun­kálkodásból tabula rasat kell csinálni, s a fundámentom­letevésen kezdeni az épületet, akkor aztán fogunk ha­ladhatni. A ki különben ezek szerint akar munkálkodni, for­duljon hozzám, kész szívvel szolgálok mindennel, sőt örülök, ha szolgálhatok. Gyoma. Kálmán Farkas. KÜLFÖLD. Az angol bibliatársaság nagygyűlése. A most május 4-kén Londonban tartott nagygyűlés­nek különös érdeket kölcsönöz egyfelől a társaság életét közvetlenül érdeklő deficit-ügy, másfelől a magas szín­vonalon álló, sok praktikus gondolatot tartalmazó, a keresz­tyénség ügye s a biblia iránti szeretetnek lángoló hevétől áthatott beszédek hosszú sora, melyek önkénytelenül magával ragadják a lelkeket. E beszédek, melyekben oly igen sok van, mit mi is figyelemmel s lelki haszonnal meghallgathatunk, indítanak arra, hogy a társaság Havi Tudósítójának júniusi száma után ne csak száraz szám­adatokban számoljunk be az angol világtársaság 88-ik évi dolgairól, hanem a beszédekből vett frappansabb részek­ben s kivonataikban felmutassuk azt a szellemet is, mely azokat a csudás dolgokat létrehozza, amelyekről olykor­olykor mi is tudomást szeretünk már venni. A titkári jelentés szerint a lefolyt munka-évben (április 1. — március 31.) a társaság utján elterjesztetett 3.989,215 biblia vagy bibliai rész, tehát csak 10,785-tel kevesebb 4 milliónál, több mint 62,000 példány haladást mutatva az előző évvel, s kerek egy milliónyit a 10 év előttivel szemben. Épen ez az óriási siker s gyors hala­dás okozza, hogy a bevételek nem tudnak lépést tartani a kiadványok szaporodásával, folytonosan fokozódó költ­ségekkel. Most már a negyedik éve volt ez a társaság­nak, melyben a tartaléktőkéhez hozzá kellett nyúlnia; s ami legaggasztóbb, ez évben ki is merítette azt űgv, hogy új segélyforrások után kell néznie, ha működését az idők kívánta arányokban folytatni akarja. A lefolyt évben a hiány több mint 23 ezer font sterlinget, mintegy 250,000 frtot tett ki, 211.384 font bevétel és 234,782 font kiadás mellett. E deficitnek s a következő évek több szükségleté­nek miként való fedezése iránti lépések megbeszélése képezte a gyűlés legfőbb tárgyát. Megragadó s igaz keresztyén jellemre s Istenben való erős bizodalomra valló dolog, hogy a beszélők közül egyetlenegy sem emelte^ fel a mellett szavát, hogy a társaság vonja összébb vitorláit, hanem gyönyörű egyértelműséggel s hatalmas argumen­tációval mind a mellett tört lándzsát, hogy Nagy-Brittan­niának becsületbeli kötelessége a szükséges összeget elő­teremteni. Különösen megragadó ez irányban az elnöknek, Harrowby grófnak megnyitó beszéde. Miután felállítja a tételt, hogy vagy redukálni kell a társaság jótékony mű­ködését, vagy új forrásait nyitni meg a jövedelemnek, felteszi a kérdést: lehet-e, szabad-e megszorításokat tenni épen a mai időben ? Közel négy millió példány egy év alatt! Azt mutatja-e e szám, hogy a bibliaterjesztés szük­sége megszűnt; hogy meg lehet szorítani a kiadandó példányok számát? Aztán a fordítások! Mintegy 70 nyel­ven folvt a mult évben a revízió, 9 nyelv vétetett fel újonnan azok közé, melyek abban a szerencsében része­sülnek, hogy az Ür igéjének hordozására képesekké tétettek. Mily tömérdek még a nyelv, mely hasztalanul vár e szerencsében való osztozkodásra! Eljött volna-e hát már az idő, amikor a fordítói munkát be lehet szüntetni ? Vagy talán a külfödi képviselőségeket, raktárakat s col­porteuri intézményt lehetne megnyirbálni ? Igaz, hogy ezek sokba kerülnek, de nem lehet mondani, hogy Európa magatartása a biblia és annak vásárlása irányában olyan volna, mely észszerűvé tenné ez intézmények megszorí­tását. Hisz Francziaországban 20 ezerrel (146,000), Bel­giumban 3 ezerrel, Olaszországban, mely ország oly soká el volt zárva a biblia előtt, 13 ezerrel (166,000) több példány adatott el, mint az előző évben.'1 S már el lehet mondani, hogy egy könyvnek sincs oly cirkulációja Olasz­országban, mint a bibliának. Spanyolországból 4 év előtt nem hallottunk semmi kedvező hirt, és most 1000 embert is össze tudtak képviselőink gyűjteni egy-egy bibliai estére; s 61 ezer eladott példánynyal számolnak be. Ausztria és Magyarország együttesen 165 ezer példányt fogyasztott, 22 ezerrel többet, mint az előző évben s ebből magára Magyarországra 50,000 p. esik, 10,000 szaporulattal. És így tovább minden európai ker. országban. A mohamedán és pogány népek közötti munkál­kodást sem lehet beszüntetni, mert mindenütt óriási haladás van űgy az eladott könyvek számát tekintve, mint a nép­nek a keresztyénség s annak szent okmánya iránti maga­tartását illetőleg. Mindenfelé biblia-olvasó kis társaságok alakulnak, az evang. szelleme mind jobban áthatja az emberek gondolkodását. A csendes tengeren egész sziget­csoportok lettek keresztyénekké, ma már mintegy 1000 fon­tot juttatnak a társaság pénztárába. Chinában a misszió, kapcsolatban a bibliaterjesztéssel, rohamosan halad előre. Lehet-e, szabad-e megállani ? Nem! Nem marad egyéb hátra, mint elkövetni mindent, hogy a munkának a mostani arányokban való folytathatásához szükséges anyagi eszkö­zöket előteremtsük. íme, az angol eljárás valami dolognak talpra állítá­sában. Nem panaszkodik, nem kesereg, hanem a munka dicsőségét mutatja fel, s a nemzeti büszkeségre appellál. Mi más ez, mint a mi siralmas panaszkodásunk irodalmi és társadalmi vállalataink nem pártolása miatt! Az angol lelkesít, buzdít, és maga is cselekszik, mi pedig kezeinket összetéve a sarokba állunk. Bizony, több gondot kellene fordítanunk nekünk is azon lelkesítő, áldozatra késztő erőre, mit nemzeti és egyházi történetünk dicsőségéből meríthetni. Ha az igaz ref. öntudat, mondjuk akár büszke­ség, felébresztetnék országszerte, nem kellene akkor félve indulnunk neki a legkisebb kezdeményezésnek is. Még egyet e beszéd kapcsán. Annak minden sorá­ból a biblia iránti nagy szeretet és tisztelet sugárzik; írója tudja s kifejezi, hogy csak ez vezetheti bölcseségre, jóságra; ez vezetheti Krisztushoz a népeket és nemzeteket épúgy, mint az egyes embert. Ezért annak terjesztése érdekében minden fáradságra, minden áldozatra kész, nem csügged, ha akadályokba ütközik, bízik Istenben, ki ama drága kincset az embernek ajándékozta, hogy a szent ügyet nem hagyja el, idejekorán eljő szabadításával. Nem megfontolandó jelenség-e ez ? Nem arra serkent-e minket

Next

/
Oldalképek
Tartalom